Iváncsik Mihály: Ha megy a zsuga kézről kézre

Iváncsik Mihály, Marosi László és Mezei Richárd kivétel nélkül nehéz, de megoldható feladatot lát a csoportküzdelmekben, és őszintén bíznak abban, hogy az olimpiai selejtezőre készülő csapatunk be tud jutni a középdöntőbe.

Mezei Richárd: Továbbjutási esélyeinkre a választ gyorsan megkapjuk

„Mindenképpen az elején kell megjegyeznem, hogy csoportunk nagyon nehéz, és mint ilyen, a továbbjutás sem tűnik egyszerű feladatnak – mondta Mezei Richárd. – Különösen a franciák és a spanyolok képviselnek klasszis szintet, és bár az oroszok is kiváló erőkből állnak, őket inkább a verhető kategóriába sorolhatjuk. Éppen ezért a továbbjutási esélyeinkre a választ gyorsan megkapjuk, hiszen az oroszokkal kezdünk a tornán. A papírforma azt mondatja, ezen a ki-ki meccsen eldől, hogy a két válogatott közül melyik folytathatja a középdöntőben. Mocsai Lajos kiváló szakember, nagy stratéga, nyilván felkészül az oroszokra, de nehezebb, hogy nem láthatjuk a formájukat a randevúnk előtt egyszer, vagy kétszer már a helyszínen. Ráadásul úgy érzem, hogy az erőnlét is mellettünk szólna, tehát a csoport zárásként a fizikumunk is döntő lehetne. Amíg azonban mi az olimpiai selejtezőre is készülünk, gondolunk, az oroszok csak erre az Eb-re hegyezik ki magukat.”

„A magyar válogatottra mindig jellemző volt a hullámzó teljesítmény. A maiakra éppen úgy, mint a mi korosztályunkra, vagy akár az előttünk lévő generációkra. Tudunk messze az átlag, az elvárt felett, de alatt is teljesíteni. Egy meccsen bárkinek méltó ellenfelei vagyunk, de amikor rossz napunk van, szinte bárkitől képesek vagyunk kikapni. Jó lenne, ha az utóbbitól mentesíteni tudnánk magunkat ezúttal, én mindenesetre bizakodó vagyok.”

„Kicsit szegediként hazabeszélek, amikor név szerint emelem ki a magyar csapatból Zubai Szabolcsot, Lékai Mátét és Ancsin Gábort. Beállónk nagyon sokat fejlődött, erősödött, szerintem a válogatott sztenderd tagjává érett. Lékai már a tavalyi vébén is megvillant, és Ancsinnal együtt az ősszel nagy BL-csatákban edződhettek tovább. Mindkét fiatalban megvan a tehetség, és bár epizodistáknak gondolom őket egyelőre a mostani Eb-n, azért itt a nagy lehetőség számukra, hogy megmutassák magukat a kontinensnek. És szerintem ők élnek is majd ezzel.”

Azóta sajnos kiderült, hogy Lékai Máté térdsérülése miatt nem utazhat az Eb-re.

Iváncsik Mihály:
Ha megy a zsuga kézről kézre

„A Németország elleni két felkészülési mérkőzést látva azt kell mondjam, hogy bizony van a magyar csapatban fantázia – nyilatkozta Iváncsik Mihály, akinek két fia, Gergő és Tamás ezúttal is kerettag. – A lövőinkkel semmi gond nincs, talán a falban lévőket, gondolok itt a beállókra és a szélsőkre, kellene egy kicsit többet foglalkoztatnunk. Ha járatjuk a labdát, ha megy a zsuga kézről kézre, akkor nincs gond. Amikor viszont elkezdünk egyénieskedni, akkor lehetnek problémáink. A mi csapatunknak is abban volt az ereje, hogy megoszlottak a feladatok és a gólok. Nálunk egyedül senki nem akart meccset nyerni. Mert hiába dobok én egyedül nyolc gólt, ha csapatként nem tesszük mellé, amit kell, akkor óhatatlanul is vereség lesz a dologból. Mocsai mester feladata, hogy összegyúrja a csapatjátékot, és mindegyik játékosunkra megfelelő feladatot osszon. Bár halálcsoportba kerültünk, mindegyik ellenfelünket verhetőnek tartom. Egy győzelmet viszont minimum hozni kell a továbbjutáshoz, márpedig én nagyon bízom a válogatottban.”

Marosi László: Nem szabad megijednünk

„Nem könnyű a csoportunk, nehéz lesz továbbjutnunk, de legutóbbi három felkészülési mérkőzésünk, amelyből különösen a németek elleni két meccs lehet a fokmérő, optimizmusra ad okot számomra – mondta Marosi László. – Nem szabad megijednünk egyik ellenféltől sem, mert van esélyünk pontot szerezni. Két éve még a franciákkal is döntetlent tudtunk játszani, egy meccsen képesek vagyunk megfogni bárkit, igaz, a folytatás már feledhetőre sikerült akkor. Na de majd most! A hazai pályán játszó németeket látva meg kellett állapítsam, semmivel sem tartanak előrébb, semmivel sem jobbak, mint mi. Nyilván ők sem erre a tornára vannak kihegyezve, és azért láttunk már ennél erősebb német válogatottat is, de mégiscsak otthon léptek pályára, telt házas csarnokokban, ami mindig presztízs a vendéglátónak. A csoportban nehéz előre jósolni, nullától hat pontig tényleg bármit összegyűjthetünk, különböző százalékban ugyan, de mindegyik riválissal szemben érzek esélyt. Az oroszok ellen van talán a legnagyobb a sanszunk, így a nyitó meccsünk sorsdöntő lehet, hogy aztán a folytatásban az legyen a másik két összecsapásunk is. Az oroszok a stabil BL-résztvevő Csehovszkije Medvegyire épülnek, akiket Mocsai Lajosnak aligha kell bemutatni, nyilván alaposan felkészült belőlük, illetve rájuk. Szerintem a válogatott az elmúlt években előrébb tudott lépni, fejlődött. Tatai Péter és Mikler Roland végképp beért Fazekas Nándor mellé. Császár Gáborra immár a válogatottban is egyre nagyobb szerep hárul, ami korábban azért nem volt így, és amely kihívásnak meg is tud felelni. Jobblövőben nincs ugyan Nagy Lacink, de van egy jó formában lévő Mocsai Tomink, és a nemzetközi szintet egyre inkább elérő Ancsin Gáborunk. Ballövőben ezúttal több kérdőjelet érzek Ilyés Feri mögött, de például a széleken kifejezetten klasszisaink vannak. Úgyhogy bizakodok én is, a csapatban és a továbbjutásban egyaránt.”