Örömjáték: az ETO a Népligetben is kiütötte a Fradit

Az ETO keretében ott volt Andrea Lekics és Jovanka Radicsevics, akik január elején hazamehettek Szerbiába, illetve Montenegróba karácsonyozni. Természetesen a túloldalon is egészségesen feszült neki mindenki a találkozónak, erre a mérkőzésre minden fájdalmat elnyomott a találkozó tétje. A fradisták fogadkoztak, hogy igyekeznek feledtetni a csabai kisiklást, a fővárosiak honlapjának felvezetője „robbanást” várt szerda estére – nem biztos, hogy ilyenre számítottak...

A találkozót a zöldmezes Fradi kezdte, az ETO feketében vágott neki az összecsapásnak. A Fradi-tábor „Külföldi tulajdonos, külföldi edző, külföldi játékosok – hát ti kinek szurkoltok?” molinóval fogadta a bajnokságban hibátlan győrieket. A kezdő sípszó előtt a kedd hajnalban elhunyt masszőr, Klembucz Ferenc emlékére tartottak gyászszünetet.

Pálinger Katalin bravúrjaival kezdődött a mérkőzés, a kapus háromszor is nagyot védett, sőt gólpasszt is adott: Heidi Löke két góllal indított, majd Jovanka Radicsevics is betalált. 0–3

Elek Gábor 3:40 után máris időt kért, higgadtságot és koncentrációt kérve lányaitól: „Ne adjuk fel már a 3. percben!” – zárult a monológ. Gyors reakcióként Radicsevics dobott újabb gólt leindításból, Zácsik Szandra lövése után volt először minek örülni Fradi-oldalon. 1–4

Abramovics a 8. percben találkozott először a labdával – Görbicz, Szádvári és Amorim gólja után – méghozzá emberhátrányban, Pálinger eszén viszont hetesből sem lehetett túljárni. Zácsik második kapufája után Vérten büntetett, Görbicz rohanása pedig már 8–2-es eredményt jelentett.

Tovább szaporodtak a hazai gondok, amikor Szucsánszki Zitát másodszor is kiküldték a játékvezetők. Hornyák Ágnes a háta mögött adott passzt, még ha az a helyzet ki is maradt, Zácsik Szandrát pedig Pálinger hozta kínos helyzetbe, miután ejtett büntetője után lekapta a levegőből a labdát. Hornyák kiállítása után Pálinger a harmadik hazai hetest – Szucsánszkiét – is hatástalanította. 4–10

Zácsik Heidi Lökével ütközött, így le kellett vinni ápolni. Szucsánszki, Szamoránsky Piroska és Jelena Zsivkovics góljával feljebb jött a Fradi, ám három kapott győri találat után Löke sorozatban szerzett három(!) góllal válaszolt. 7–13

Zácsik visszatért a pályára (ez újabb két kapufát jelentett), a képlet azonban továbbra is az volt, hogy a rossz hazai lövés után rendre jött a hosszú labda valamelyik győri szélsőnek: a fradisták szerencséjének is felfogható, hogy Radicsevics meglehetősen rossz arányban használta ki helyzeteit.

Gyors ellentámadások után Kovacsicz Mónika és Kovacsics Anikó is feliratkozott a góllövőlistára, de a kapusteljesítményben nagy különbség mutatkozott: míg Pálinger folyamatosan bravúrokat mutatott be (plusz négy védett hetes!) a túloldalon – a lyukas védekezésnek is köszönhetően – alig volt védés. Nem véletlenül skandálta a kisalföldi szurkolótábor az ETO hálóőrének nevét. 10–16

Görbicz hát mögötti passza után Lekics csendesítette el a népligeti publikumot, miközben továbbra is hatgólos volt a különbség a vendégek javára. Ezen Löke kétpercese következtében Zsivkovics és Kovacsicz faragott valamelyest, ám Kovacsics parádés lökete következtében továbbra is fölényes (15–20) volt a vendégek előnye szünetben.

Helyszínen tartózkodó tudósítónk elmondása szerint Elek Gábor elsősorban a visszarendeződést kérte sokszor számon csapatán. A győri lerohanásokat egyszerűen nem tudják feltartóztatni a hazaiak, akárcsak Lökét, aki már nyolc gólnál tart.

Löke a második félidőben is alaposan bekezdett, újabb két gólja közül az egyik átlövésből(!) született. Karl Erik Böhn egyébként a hihetetlenül védő Pálinger helyett Katrine Lunde Haraldsent küldte be a kapuba.

Bár a norvég kapussal szemben Szucsánszkinak végre sikerült értékesíteni egy hetest, az ETO előnye – ekkor elsősorban Eduarda Amorimnak köszönhetően – szépen-lassan nyolc gólra duzzadt, s Lunde is fogott egy labdát büntető után.

A 39. percben Amorim – aki ekkorra lendült igazán bele – „kipontozódott” harmadik kisbüntetése után. A brazil nehezen vette tudomásul a piros lapot, tapssal honorálta a játékvezetői intézkedést, így újabb kettő perccel megtoldották a bírók a Fradi emberelőnyét. Kovacsics hátrányban kétszer is tovacikázott a hazai védelmen, így az Elek-csapat nem tudott csökkenteni a hátrányon, sőt 31–21-nél a győri szurkolók kiszámolták Szucsánszkiékat.

Egy perccel később Elek Gábor időt kért, amikor Lekics egy gyenge lövését „bevédte” Abramovics, és az edző teljesen jogosan szidta le lányait az erőltetett ejtések, a visszafutás hiánya és az önbecsülés nélküli játék miatt.

Ezt követően más képet öltött a mérkőzés, potyogtak a gólok mindkét oldalon, miközben mindkét részről enyhült a védekezés fegyelmezettsége. A Fradi is növelte találatai számát, de célja nem maradhatott más, mint tízen belülre kerülni. 27–37

Tomori gólja után ez ideiglenesen sikerült, de csak ideiglenesen, mert a hajrá is a vendégek számára alakult kedvezőbben: a Győri ETO a hazai kiütéses sikert követően idegenben 41–30-ra győzött a Ferencváros ellen, és ezzel gyakorlatilag alapszakaszgyőztesnek tekinthető.

Jól jellemzi a mérkőzést az a statisztika, hogy mind Pálinger az első félidőben, mind Lunde a másodikban 32 ferencvárosi lövésből 17-et hárított (53 százalék), ezzel pedig már korán elbizonytalanodtak a hazaiak. A hétből öt kihagyott ferencvárosi hetesről már nem is beszélve...