Mocsai Tamás: Jobban fekszik a színesebb stílus

– Jól van a kisbaba?
– Remekül! Hála Istennek a két hónapos Áron és feleségem, Franziska is nagyszerűen érzi magát.

– Ön is jól érzi magát új klubjában?
– Kedvesen, régi barátként fogadtak a fúk Hannoverben, percnyi gondom sem volt a beilleszkedéssel, ráadásul korábbi válogatottbeli társam, Puljezevics Nenad is újra csapattársam lett.

– Mi a legfontosabb változás Flensburghoz képest?
– Két évig játszottam a flensburgiaknál, akikkel az idén EHF-kupát nyertem, és belerázódtam az ott honos skandináv stílusú kézilabdába. Ettől jelentősen eltér és nekem jobban fekszik a legjobbak nyomában lévő, a bajnokságban nyolcadik helyen álló Hannover színesebb, nem csak az erőre alapozó taktikája.

– Hogy ez eredményes is, azt legutóbb Lemgóban mutatták meg, méghozzá kétszer. Ráadásul ebbe a városba ön szinte hazatért.
– Ott nőttem fel, és édesapám keze alatt ott lett belőlem profi játékos. Jó érzés volt néhány szót váltani a régi barátokkal, ismerősökkel. A legfontosabb azonban az, hogy a Német Kupában, majd négy nappal később, vasárnap a Bundesliga-meccsünkön is megvertük egykori együttesemet, amely – főleg a gazdasági körülmények romlása miatt – nagy változáson ment át az utóbbi esztendőkben, és lehet, hogy ebben az évadban a kiesés elkerüléséért kell küzdenie.

– Vasárnap mérkőzés Lemgóban, hétfőn edzőtábor Gyöngyösön... Meddig facsarható a citrom?
– A többiek is hét végi bajnoki meccsekről, vagyis nem túl pihenten érkeztek a válogatottba, de senkitől sem hallottam panaszos szót. Én sem voltam friss hétfőn, ám a keddi labdás edzésen már pihentebben, jó hangulatban gyakoroltunk. A fizikai fáradtság mellett ugyanakkor a pszichés nyomástól is igyekszik megszabadulni az ember, gondolok például a vasárnapi Szeged–Veszprém rangadóra.

– Sérülésre senki sem panaszkodott?
– Csak kisebb zúzódásokra, egy-két ütés és rúgás nyomára panaszkodtak néhányan, de ebben a sportágban ezek szinte szóra sem érdemes gondok, amelyeket megoldottak a keretnél dolgozó remek terapeuták. Igaz, nekik egy perc megállásuk sem volt hétfőtől szerdáig, hiszen egyúttal frissíteni, lazítani is kellett a játékosokat.

– A lettek ellen az elején mégis görcsösek, a végén viszont tényleg kellően lazák voltak.
– Majdnem teljesen ismeretlen ellenféllel találkoztunk, vagyis kellett egy félidő, hogy ráérezzünk a legmegfelelőbb taktikára. A fáradtságunkból fakadó nehézségeket pedig a jó ütemű cserékkel hidaltuk át, majd Mikler Roland bravúrjai lendítettek rajtunk. Hogy a magam posztjáról is beszéljek, Nagy Lászlóval és Krivokapics Miloraddal újra sikerült megosztanunk a feladatokat, hárman együtt a csapat góljainak negyedét lőttük, valamint bőven kivettük a részünket a védekezésből is.

– Ez a teljesítmény elegendő lesz-e a győzelemhez vasárnap Eperjesen is?
– Szlovákia más eset... Ellene, még ha több sérültje hiányozni is fog, mindig presztízscsatát vívunk. Most a siker különösen fontos lenne, mert azt jelentené, hogy hatalmasat lépünk a továbbjutás felé. A csoportunkból két együttes jut ki a dániai Eb-re, és négy ponttal nyugodtabban várhatnánk az áprilisi, horvátok elleni találkozókat.