– Arra, hogy nehéz, nagyon nehéz hajrá vár ránk. Ekkor azonban fantasztikus hét perc következett, amelyet öt nullára megnyertünk.
– Aki látta, libabőrös lett.
– És már csak eggyel vezetett a Valcea. A csarnokban pedig olyan forró, sohasem tapasztalt hangulat uralkodott, hogy nem lehetett lemaradni a döntőről.
– Ehhez kellettek az ön góljai is. A saját játékát miként értékeli?
– A többiek góljai és védekezése is kellett. Sokadszor mutattuk meg, hogy remek csapat vagyunk, a legnehezebb pillanatokban is fantasztikus lendületbe tudtunk jönni. Labdát loptunk a saját hatosunkon, aztán Heidi Löke hetest harcolt ki, Kovacsics Anikó is gólokat lőtt, Katrine Lunde zseniálisan védett, az én lövéseim is célba találtak. A drámai, sosem feledhető végjátékban Löke góljával jutottunk tovább.
– Tudja, hogy mitől támadt fel az eredmény után végig csak futó ETO?
– A pályán úgy éreztem, az egész csapatra átragadt a balkáni mentalitás, vagyis harcolni az utolsó pillanatig, az utolsó csepp vérünkig. De ez nem csoda, hiszen valamennyien profi játékosok vagyunk, akik nem először kerültünk hasonlóan nehéz, ám – tudtuk, éreztük – megoldható helyzetbe. Amikor kellett, a maximumot hoztuk ki magunkból. Persze azt se feledjük, hiszen az igazsághoz tartozik, hogy a Valcea is majdnem végig hasonlóan küzdött.
– Önfeledten ünnepelte társaival a továbbjutást. Ezt a pozitív töltést látjuk majd a döntőben is?
– Ebben biztos vagyok.
A TELJES INTERJÚ, AMELYBŐL AZ IS KIDERÜL, HOGY A FINÁLÉBA JUTÁS MELLETT MI VOLT A LEGFŐBB JUTALMA A GYŐRIEK SIKERÉNEK, A NEMZETI SPORT SZOMBATI SZÁMÁBAN OLVASHATÓ.
MIÉRT MINDIG VELÜNK TÖRTÉNIK EZ? – SEMMI SEM MARAD A VALCEÁBÓL
A Gazeta Sporturilorban megjelent jegyzet címe mintha a magyar sportlapokból került volna szomszédainkhoz: „Miért mindig velünk történik ez?” Igaz, írják, hogy a Málaga futballcsapata is az utolsó pillanatokban bukta el a BL-negyeddöntőt Dortmundban, de a spanyolok megengedhetik maguknak ezt a fényűzést, hiszen a négy között van egy Real Madridjuk és egy Barcelonájuk…
Az Oltchim Valcea hét éve tartó fejlődésével a román kézilabdázás és a román csapatsport izgalmas színfoltja lett – olvasható a jegyzetben. Ők mutattak példát: a mostani idényre egészen rangos igazolásokat hajtottak végre, megszerezték maguknak a legjobb edzőt, ennek ellenére a legfontosabb pillanatokban, hét év munkáját elfecsérelve percek alatt buktak el a Bajnokok Ligája döntőjének kapujában. Talán meg is érdemelték ezt a végkifejletet. Velük kellett ennek megtörténnie, ha igazak a hírek, hogy a csapat tagjai már szedelőzködnek, és az ütközet fájó emlékén kívül ebből a csapatból semmi sem marad.