A kapus egy-egy félidőt védett mindkét együttesben, öt, illetve nyolc védést írtak be a neve mellé. A mérkőzésen, amelyen klasszisok sora (Nenad Perunicsics, Kiril Lazarov, Vladan Matics, Roman Pungartnik, Ivano Balic, Luka Zvizej, Alem Toskic, Mirsad Terzic, Nikola Eklemovics) lépett pályára, szembekerült egymással két magyar is. Gulyás Péter a barátok között kapott szerepet, és egy gólt szerzett, míg a celjeiek magyar légiósa, Lékai Máté három találatig jutott.
A találkozó első félidejében még az is belefért, hogy egy időkérés során egy kis pohár sört is elfogyasszanak a résztvevők. A meccs előtt és után erre az alkalomra készített emlékfilmet vetítettek a csarnokban, míg a szünetben a veszprémi szurkolók ajándékozták meg. Az MKB Veszprém vezetőitől a csapat 12-es számú mezét kapta a visszavonuló hálóőr. A rend kedvéért: Perics barátai 11–11-es félidőt követően 26–23-ra nyertek.
„A sportág iránti szeretetből kezdtem kézilabdázni, később ez lett a hivatásom. Azóta eltelt harminc év, de még mindig ugyanazt érzem a játék iránt. Karrierem során minden gyerekkori álmomat valóra váltottam, ezt köszönöm Istennek és a családomnak, és mindazoknak, akik mellettem voltak az évek során. Az edzők és a csapattársak révén nemcsak jobb játékossá, hanem jobb emberré is váltam” – nyilatkozta korábban Perics, aki egy szlovén portálnak arra is vállalkozott, hogy összeállítja az általa legjobbnak vélt kezdőt korábbi csapattársaiból. Íme: Tomas Svensson – Edvard Koksarov, Iztok Puc, Rastko Stefanovic, Kiro Lazarov, Aleksandar Knezevic, Dragan Skrbic.
Perics a Celje, majd a Barcelona kapusaként is Bajnokok Ligáját tudott nyerni, de a nemzetközi színtéren ugyancsak meghatározó MKB Veszprémben is kulcsembernek számított. Celjében ezzel a mérkőzéssel csak játékosként búcsúztak el tőle, hiszen a klubnál továbbra is igényt tartanak tapasztalatára, munkájára.