Eszerint az EHF a sorsolás után tájékoztatja a csapatokat a rendezés kritériumairól: a csarnokkal, a televíziós közvetítéssel, a vendégcsapatok és a delegáltak utaztatásának, elszállásolásának, étkeztetésének feltételeiről, az edzéslehetőségekkel kapcsolatos kívánalmakról. A klubok ezek ismeretében pályázhatnak a rendezésre (aligha lehet kérdés, hogy mindkét magyar csapat tökéletesen megfelel a követelményeknek, elvégre rendeztek már jelentősebb mérkőzéseket is), és az EHF a legkedvezőbbnek ítélt ajánlatot részesíti előnyben.
Elnézve a lehetséges ellenfeleket, a két magyar klubnak alighanem elsősorban egymással kell majd versenyeznie (akárcsak a BL-főtáblára jutásért). Az európai kézilabda alsóházából ugyanis vagy az előselejtezős holland Dalfsen és a török Muratpasa, vagy a svájci LK Zug, az olasz Salerno és a fehérorosz BNTU-BelAZ Minszk valamelyike kerül a csoportba, amelyeknél alighanem jobb feltételeket tud kínálni a Fradi és az Érd, amint a szabadkártyás francia Fleury Loiret-nél, illetve a horvát Lokomotiva Zagrebnél is.
Érdekesség egyébként, hogy az európai szövetségnek az idén is meggyűlik a baja a BL-mezőny feltöltésével: az indulásra jogosult csapatok közül a román Valcea, a spanyol Elche, az ukrajnai Ungvár, a görög PAOK, a portugál Alvarium, a szerb Zajecsar és az orosz Volgográd sem vállalta a szereplést.