A Barca korábbi technikai igazgatóját kötelezték, hogy pénzéhesnek nevezze Nagy Lászlót

– Mivel foglalkozik, mióta elhagyta a Barcelonát?
– Sportolóknak segítek abban, hogy anyagilag megalapozhassák a karrierjük utáni időszakot. Számos sportoló szembesül azzal pályafutása után, hogy nem gondoskodott a sport utáni éveiről. Hozzászoknak a magas életszínvonalhoz, de utána már nem tudják ezt biztosítani maguknak. Befektetési tanácsokkal látom el a sportolókat; négy szakemberrel dolgozom, nagyon tetszik ez a munka.

– Ez azt jelenti, hogy teljesen szakított a kézilabdával?
– A karrierem és a Barcánál betöltött technikai igazgatói munkám során tapasztaltak miatt csalódtam a sportágban. A sport ma is jelen van az életemben, de a kézilabdával már egyáltalán nem foglalkozom.

– Nagy László is a Barca elnöksége miatt távozott?
– Amikor kiderült, hogy elhagyja a klubot, a vezetők arra köteleztek engem, hogy azt nyilatkozzam, László pénzéhes, ezért távozik. Sem Lászlótól, sem a klubtól nem kaptam semmilyen tájékoztatást az ügyről, mégis én kerültem középpontba, nekem kellett nyilatkoznom a sajtóban. Én voltam a rossz fiú a filmben. László persze rám lett mérges, nem a klubra. Rendkívül csalódott voltam a történtek után, mivel Lászlóval nagyon hűvössé vált a viszonyunk. Később, amikor már Magyarországon játszott, összefutottunk itt, Barcelonában, de úgy köszöntött, mint egy idegent. Arra gondoltam, hogy semmit sem ért a történtekből. Én már kiszálltam a kézilabdából, de játékosként és technikai igazgatóként is rengeteg embernek segítettem. Nem érzelgősködöm ezen, megtörtént, ez van.

– Mi volt a véleménye arról, hogy Nagyot honosítani akarta a spanyol szövetség?
– Ennek az ügynek a kulcsfigurája Valero Rivera, a válogatott kapitánya volt, aki egoista ember lévén mindig csak saját magára gondol. Szüksége volt egy jobbátlövőre az olimpiai csapatban, ezért megpróbálta megszerezni Lászlót, pedig szerintem az a normális, ha mindenki a saját hazája csapatában játszik. Persze ha valaki már majd’ húsz éve egy másik országban él, akkor más a helyzet… Azokat azonban már nehezebb megérteni, akik néhány év után „hazát váltanak”, mint Sterbik például. De mindenkinek tiszteletben tartom a döntését.

– Lehet még valaha olyan a viszonyuk Nagy Lászlóval, mint mielőtt távozott a Barcelonától?
– Lászlót sok dologban segítettem, amikor még fiatal játékosként a Barcához került, jó volt a kapcsolatunk. Szomorú ez az egész, csalódott vagyok, hogy így alakult. De sohase mondd, hogy soha, elképzelhető, hogy néhány év múlva megint felhőtlen lesz a kapcsolatunk. Egyébként véleményem szerint László ott követte el a hibát a távozásakor, hogy nem szólt nekem előtte. Az edző és a játékosok is tudtak a szándékáról, csak én nem. Ha elmondja, mit akar, jobban tudtuk volna kezelni az ügyet.

HA ARRA IS KÍVÁNCSIAK, LENNE-E ESÉLYE MASIPNAK A BARCELONA ELNÖKI POSZTJÁRA, KERESSÉK A TELJES INTERJÚT A SZERDAI NEMZETI SPORTBAN!