Az alázatos szupersztár – portré Mathias Gidselről

Idén először fordult elő a férfi kézilabda-világbajnokságok történetében, hogy valaki dupla-duplázott: a dán Mathias Gidsel megvédte a gólkirályi címét, ezzel együtt újra őt választották meg a torna legértékesebb játékosának. Pedig ritkán ítélik oda mindkét díjat ugyanannak a játékosnak, erre eddig csak egyszer volt példa: 2019-ben honfitársa, Mikkel Hansen kapta meg mindkét elismerést. De Gidsel volt az első, aki kétszer is a világ legjobbja lett csapat és egyéni szinten egyaránt.
Ráadásul ő a sportág történetének első játékosa, aki olimpián, világ- és Európa-bajnokságon is volt már gólkirály – úgy, hogy a dán csapatban nem ő lövi a heteseket –, ami elképesztő teljesítmény egy olyan sráctól, aki a klasszis átlövők között a 190 centijével szinte alacsonynak számít, és még csak 26 éves.

INKÁBB HAZA AKART MENNI

Tíz évvel ezelőtt nem sokan tettek volna nagy összeget arra, hogy a kis Mathiasból egyszer a világ legjobb kézilabdázója lesz. Dánia nyugati részén, Skjernben született, és mint a korosztályában mindenki, ő is a helyi klubban kezdett el kézilabdázni. Annyira ügyes volt, hogy tizenöt évesen felkeltette az ország egyik legpatinásabb klubja, a GOG figyelmét, ezért átköltözött az ország másik végébe, az ourei sportiskola kézilabda-akadémiájára, tanulás után pedig rohant edzeni vagy meccset játszani.
A törékeny kamaszfiúnak eleinte nehéz volt az élete távol a családjától, az első hónapokban rendszeresen azzal a kéréssel telefonált haza, hogy induljanak érte, mert haza akar menni. De a szülei nem engedték, és idővel valami a tinédzserben is megváltozott, mert bár azt tervezte, hogy csak egy évig marad a híres utánpótlásképző-műhelyben, végül sokkal több lett belőle.

Az sem vette el a kedvét, hogy bár imádta a kézilabdát, nem számított kiemelkedő tehetségnek, az U16-os korosztály első csapatába nem is tudta beverekedni magát, s a megfelelő fizikuma sem volt meg, 16 évesen csak 67 kilót nyomott. Edzői – különösen Claus Hansen az utánpótlás-válogatottnál – azonban látták benne a szenvedélyt és az elszántságot, hogy bármennyi munkát képes elvégezni azért, hogy jobb legyen. Igyekezett fizikailag felzárkózni, egy év alatt a pluszedzéseknek köszönhetően több mint tíz kiló izmot pakoltak rá, és három, a klub utánpótlásában eltöltött év után 2017-ben megkapta első profi szerződését a GOG-tól.

Ez az év azért is volt mérföldkő a karrierjében, mert a korosztályos dán válogatottal részt vett a grúziai Tbilisziben rendezett U19-es világbajnokságon, amelyen már megcsillogtatta elképesztő képességeit. Három csoportmeccsen is ő szerezte a legtöbb gólt, olykor a semmiből teremtett magának lövőhelyzetet, és talált be az ellenfél kapujába, majd a bronzmeccsen győztes gólt szerzett Horvátország ellen.

ŐT IS LENYOMTA A STRESSZ

Nem telt el sok idő, és már az első csapatban edzett együtt példaképeivel, Mikkel Hansennel és Niklas Landinnal. A jobbátlövőnek eleinte annyi volt a szerepe a meccseken, hogy bemelegítette a kapusokat, de ez hamar megváltozott, 2020. november 7-én, Finnország ellen bemutatkozhatott a felnőtt nemzeti csapatban. Fizikailag utolérte magát, és a legmagasabb szintre jutott, öt év alatt negyven kilót (!) szedett fel, a rengeteg pluszmunka meghozta gyümölcsét.

Gidsel tipikus példája annak, hogy ha egyszer kinyitották előtte az ajtót, betette a résbe a lábát, hogy ne tudják többé becsukni. Bejátszotta magát a 2021-es egyiptomi világbajnokságra utazó dán keretbe, és emlékezetesre sikerült a vb-premierje: tíz gólt szerzett Bahrein ellen. A tornán nyolcvan százalékkal lőtt, bekerült a vb álomcsapatába, ami rajta kívül csak Mikkel Hansennek sikerült a győztes együttesből, akit addig már három esztendő végén választottak meg a világ legjobbjának, és vitathatatlanul a sportág egyik legnagyobb egyénisége volt. Gidsel máris követni kezdte ezen az úton, és 21 évesen egy csapásra szupersztár lett.

„Nagyon sok embernek tartozom a lehető legnagyobb tisztelettel, különösen az odensei bentlakásos iskolában dolgozóknak, akik segítettek abban, hogy azzá az emberré és kézilabdázóvá váljak, aki most vagyok” – nyilatkozta szerényen a vb után, ami azt is mutatja, hogy Gidsel a csúcsra érve sem felejtette el, honnan jött. De mint a legtöbb fiatal profi sportoló, ő is nehezen tudta kezelni a körülötte támadt hirtelen felhajtást, a vele járó stresszt, hatalmas elvárást. Lelkileg mélypontra került, két hónapba telt, míg egyáltalán belátta, hogy bajban van.

„Talán azért nem akartam bevallani magamnak, mert túl önző voltam, és mert a saját vereségemet ismertem volna be, ha segítséget kérek” – fogalmazott. Az azóta már visszavonult Thomas Mogensen meggyőzte, hogy forduljon pszichológushoz, valamint a hasonló gondokkal küzdő Mikkel Hansen is hasznos tanácsokkal látta el. Gidsel javára vált, hónapok alatt kijött a mentális gödörből, visszatért a játék iránti szeretete és öröme, amit a tokiói olimpián bizonyított: 81 százalékos pontossággal célzott, a legértékesebb játékosnak választották meg, igaz, végül meg kellett elégednie az ezüstéremmel.

ÉRMEK MELLETT EGYÉNI DÍJAK

Hogy Gidsel valóban érettebb és mentálisan erősebb játékos lett, arra éppen a tokiói olimpia döntőjében elkövetett hibája volt a példa. A fináléban a kezében volt az egyenlítés lehetősége, ő azonban a vége előtt tíz másodperccel eladta a labdát, amit a franciák az üres kapuba lőttek, ezzel megszerezték a bajnoki címet.

„Büszke vagyok rá, hogy vállaltam a felelősséget. Könnyedén továbbadhattam volna a labdát Mikkelnek, és mondhattam volna neki, hogy »tessék, csináld inkább te«”   – felelte a dán TV2 kérdésére, hogy van-e bűntudata a hiba miatt. Mikkel Hansen is megvédte csapattársát, majd amikor ugyanerről kérdezték a dánok szövetségi kapitányát, Nikolaj Jacobsent, ő csak ennyit mondott: „Mathiast nem kell összeszedni a padlóról, nincs szüksége rá, mert fantasztikus tornája volt. A végén hibázott, de előtte annyiszor megmentette a seggünket…”

Mathias Gidsel év végén hazájában megnyerte az olimpiai bizottság Év áttörése-díját, amelyet 1957 óta nem kapott meg kézilabdázó. Akkor már nagy klubok tülekedtek a játékjogáért, ő pedig, miután a GOG-val megnyerte a dán bajnokságot, 2022-ben a német Füchse Berlint választotta, amellyel első évében diadalmaskodott az Európa-ligában és a Nemzetközi Kézilabda-szövetség (IHF) a világ legjobb játékosának választotta meg.

Az elmúlt években nem volt olyan világverseny, amelyen ne díjazták volna: a 2022-es és 2024-es kontinensviadalon bekerült a torna álomcsapatába, utóbbin társgólkirály lett a portugál Martim Costával, a 2023-as és 2025-ös világbajnokságon a gólkirályi cím mellett mindkétszer a legértékesebb játékosnak is megválasztották. A kettő között, a párizsi olimpián ugyancsak az övé lett mindkét elismerés, mellesleg a tokiói ezüst után ezúttal már aranyérmet akasztottak a nyakába, ami azt is jelenti, hogy a válogatottal csupán az Európa-bajnoki cím hiányzik a gyűjteményéből.

A 2025-ös vb-t a dánok nagyon simán nyerték meg, mindenkit legyőztek, aki az útjukba került, és átlagban 12.5 góllal voltak jobbak ellenfeleiknél. Gidselnek klubszinten nehezebb dolga lesz, a Füchse Berlinnel – amellyel most hosszabbított 2029-ig, havi fizetése 50 ezer euró, vagyis több mint 20 millió forint lesz – eddig szerzett egy bajnoki bronz- és egy ezüstérmet a Bundesligában, a gárda idén is harcban áll az aranyért, a Bajnokok Ligájában pedig három fordulóval a csoportkör vége előtt már továbbjutott az egyenes kieséses szakaszba.

De hogy BL-t nyerni mennyire nehéz, arra jó példa, hogy a nagy elődnek, Mikkel Hansennek sem sikerült, akiről egyébként Gidsel maga mondta egy interjúban: a célja az, hogy több trófeát és egyéni díjat szerezzen nála. Egészen addig, amíg nem kezd el kézilabdázni, Mathias Gidsel átlagos figurának tűnik. Sőt, a pályán sem ő a legerősebb, a legmagasabb, és nem is ő lövi a legnagyobb bombákat.

Mégis ő a legjobb.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2025. február 22-i lapszámában jelent meg.