Karl Erik Böhn: Egyre jobb kézilabdát játszanak a lányok

– Nem fárasztó? Hiszen csak két és fél hete hagyta el a kórházat, a leukémia és a csontvelő-átültetés után.
– Mondhatom, hogy jól bírom. Kezdem visszanyerni a formámat. Már hetvenhat kiló vagyok, amiből mondjuk vagy húsz kiló a fejem, de ez van... A folyadékháztartásom még nem tökéletes. Voltak kisebb gondok a csontvelőmmel, épp nem termel elég vérlemezkét a szervezetem, így ha megvágom magam, nincs, ami elállítsa a vérzést, úgyhogy a kések közelében óvatosnak kell lennem. De vigyázok is magamra. Sokat edzek, vissza akarom nyerni a formámat, mire visszatérek Magyarországra.

– Ezt mikorra várja?
– Januárban jövök, beszélek a szövetség elöljáróival, belenézek néhány meccsbe – ha semmi sem jön közbe, szűk másfél hónap múlva már bőven leszek olyan állapotban, hogy ez ne jelentsen gondot. Addig pedig nézem a válogatottat a tévében.

– Elégedett a látottakkal?
– Szerintem egyre jobb kézilabdát játszanak a lányok. A románok ellen voltak ugyan problémák az utolsó tíz percben, de a németek elleni játék igazán biztató volt, még akkor is, ha végül nem sikerült nyerni. De tulajdonképpen mindegy is volt, hiszen így is, úgy is harmadik lett volna a csapat a csoportban, akármi történik a hajrában. Az viszont biztos, hogy nagyon jól küzdöttek.

– Amire szükség is lesz Spanyolország ellen.
– Az egyszer biztos. Jó formában vannak, és egyébként is erős csapat, de én a helyükben azért aggódnék – ha nem a legjobbjukat nyújtják hétfőn, bajba kerülnek, és ha mindent beleadnak, akkor sem mehetnek biztosra a magyarokkal szemben. Tavaly is jól kezdték az Eb-t, megnyerték az első két mérkőzésüket, aztán kikaptak tőlünk, és vége, ki is pukkadtak. Képesek vagyunk legyőzni őket, bár borzasztóan nehéz lesz. Nagyon várom már a hétfőt!

– Nem rossz érzés tévén nézni a vébét? Ön is ott lehetne Újvidéken...
– Egyik oldalról rossz, persze. De a másik oldalról nem bosszankodom ezen, egyrészt felesleges is, másrészt a jelenlegi egészségi állapotomban nem tenne jót az az idegeskedés és nyomás, amit a világbajnokság jelent. Jó látni a lányokat a tévén keresztül is, élvezem, ahogyan játszanak, de most jobb, hogy nyugodt körülmények között vagyok. Amíg tartanak a meccsek, így is izgulok a csapatért, de azért csak nem kiabálok, nem dobálom a tévét a kezem ügyébe eső tárgyakkal. Ez új helyzet a számomra is, de ki lehet bírni.

– Látta, hogy a magyar szurkolók nem felejtették el?
– Igen, elküldték nekem is a képet a zászlóról, amelyiken üzentek nekem. El sem tudom mondani, mennyire jólesett – nagyon köszönöm.

AKKOR MOST JÓK VAGYUNK, VAGY NEM VAGYUNK JÓK? BÁLINT MÁTYÁS, A NEMZETI SPORT HELYSZÍNI TUDÓSÍTÓJA A CSOPORTKÖR UTÁN ELEMZI A MAGYAR VÁLOGATOTT EDDIGI JÁTÉKÁT, ÉS AZT, MIBEN KELL JAVULNI AHHOZ, HOGY SIKERREL VEGYE A CSAPAT A NYOLCADDÖNTŐS MECCSET. KERESSE A KÉTOLDALAS CIKKET AZ NS VASÁRNAPI SZÁMÁBAN!