Gyász: végső búcsút vettek Karl Erik Böhntől

Családtagok, barátok, korábbi játékosok, kollégák búcsúztak Karl Erik Böhntől a sandefjordi templomban, a szertartásról élőben számoltak be a norvég médiában. A templom már fél órával a szertartás megkezdése előtt megtelt, a hangszórókból a Karl Erik Böhn által összeválogatott dalok szóltak Sting, Cat Stevens, Eric Clapton előadásában.

A harangok elnémulása után a templom orgonáján Clapton híres dala, a kisfia elvesztése után komponált Tears In Heaven szólalt meg.

„Ez volt a legszebb és a legfájdalmasabb év az életemben – mondta szívhez szóló beszédében Böhn lánya, Jenny. – Soha nem volt ilyen szoros a kapcsolatom az édesapámmal, mint az elmúlt esztendőben. Apu azt mondta, ha egyszer meghalna, ne szomorkodjak. Az élet nem áll meg, folytassam az utamat. Szeretném, ha büszke lenne rám…”

Kjetil Kristoffersen hangján maga Böhn is megszólalt a szertartáson; a szakember barátja olvasta fel azt a néhány sort, amiben a halála közeledtét érző Karl Erik megköszönte egész családjának, édesanyjának, két gyermekének az együtt töltött éveket.

„Hamarosan mindennek vége, de nincs bennem félelem. Megnyugvásra leltem, belenyugodtam abba, ami történni fog velem. Rátaláltam saját magamra, sikerült az életemre a teljes valójában visszatekinteni. Lehet, hogy közhelyesen hangzik, de így történt. Ilyen a háborítatlan nyugalom” – olvasta Kristoffersen a sorokat.

Búcsúbeszéde nagy részét Karl Erik Böhn a gyermekkorának szentelte, és azoknak az edzőinek, tanárainak, szeretteinek, akik segítettek őt emberré formálni – mindenekelőtt az édesanyjának. Gyermekeihez szólván hangot adott végtelen büszkeségének, és írása végén fiától, a „nálam sokkal bátrabb” Philiptől búcsúzott.

„Egyvalamit sohase feledj el, fiam! Tizenkét éves koromban én is futballkapus voltam, akárcsak te. Ki tudja, lehet, hogy a kézilabdázásban is követsz majd engem. Hozzám képest mindenesetre van egy nagy előnyöd: te balkezes vagy” – tolmácsolta Kristoffersen a sajátos böhni optimizmussal és humorral átitatott utolsó sorokat.

A búcsúbeszédek után levetítették azt a kisfilmet, amelyet az egyik barát, Andreas Smeby készített, és amelyet már a Larvik és a Győr játékosai láthattak a pénteki meccsük előtt.

Az egyik oldalon Smeby, Kristoffersen és Tom Reidar Haraldsen, a másikon Tord Ellingsen, Erik Storhaug és Petter Kjaernes vitte Böhn koporsóját a gyászszertartás után – éppen úgy, ahogyan a magyar női kézilabda-válogatott néhai szövetségi kapitánya tavaly eltervezte.

„Úgy őrzöm meg emlékezetemben Karl Eriket, mint olyan embert, aki mindig figyelt a környezetére, és aki tudott örülni mások örömének. A temetése is olyan volt, amilyennek őt megismertem: bensőséges és, ha lehet ilyenkor így fogalmazni, derűs” – mondta a gyerekkori barát, a hat koporsóvivő egyikének felkért Tord Ellingsen, a magyar női válogatott erőnléti edzője.

A szertartáson Vetési Iván, a Magyar Kézilabda-szövetség elnöke, Siti Bea edző, Görbicz Anita, a magyar válogatott és a Győri Audi ETO KC csapatkapitánya, valamint Kelecsényi Ernő, az MKSZ elnökségi tagja, az Audi ETO KC elnöke és Szabó Tamás, az ETO kommunikációs igazgatója is részt vett.

Görbicz, a magyar női kézilabda legnagyobb csillaga – ahogyan a helyi tudósítás fogalmaz –, Böhn egykori játékosa a második padsorban ült, mellette a norvég szakember segítője, Siti Bea. A koporsó közelében egy magyar zászlót is fel lehetett fedezni.

A kézilabdasport számtalan híressége lerótta kegyeletét a ravatal előtt, többek között Gunnar Pettersen, Kristian Kjelling, Marit Breivik, Thorir Hergeirsson, Preben Vildalen, Glenn Solberg, valamint a Larvik sok játékosa.

Böhn február másodikán hunyt el a tonsbergi kórházban, miután csaknem egy évet küzdött a gyilkos kórral. A kemoterápiás kezelésen és egy csontvelő-átültetésen átesve novemberben úgy tűnt, hogy sikerült legyőznie a leukémiát, karácsony előtt aztán megkapta a kíméletlen diagnózist az orvosoktól, újra rákos sejteket találtak a szervezetében, a betegsége pedig gyógyíthatatlan. Böhn alternatív gyógykezelést is kipróbált, de nem tudtak áttörést elérni az állapotában.

Halála napján a szövetség és a Győri ETO is gyertyagyújtással emlékezett rá, míg előző héten pénteken a Larvik és a Győr a Bajnokok Ligája meccse előtt tartott közös megemlékezést. A Norvégiába érkező magyar szurkolók ellátogattak Böhn sandefjordi házába, ahol találkoztak a gyászoló családdal, a meccs előtt pedig ajándékokat adtak át.