„Sokat köszönhetek itt mindenkinek, klassz csapattársakkal, remek edzővel dolgozhattam egy kiváló klubnál, de huszonkét éves vagyok, és ha fejlődni akarok, ahhoz az kell, hogy többet legyek a pályán – szakmázott Hornyák Dóra. – Keveset játszottam, amiről én tehetek. Csak magamban keresem a hibát, a két győri évem alatt nem volt olyan mérkőzés, amelyen úgy teljesítettem volna, ahogyan én elvárnám magamtól, Ambrosnak pedig azt kell néznie, ami a csapatnak a legjobb. Nehéz döntés volt ez, de úgy éreztem, a jövőm érdekében meg kell hoznom. Bízom benne, hogy fogok még úgy játszani, ahogyan valójában tudok, bár magamat ismerve sosem leszek teljesen elégedett…”