A hivatalos verdikt szerint persze az IHF nem Ausztráliától vette el a vb-indulás lehetőségét, hanem az óceániai szövetségtől vonta meg a kvótát, mert nem ismeri el. Az ihandball.dk dán blog szerzője, Rasmus Boysen ugyanakkor új tényekre hívta fel a figyelmet a botrányszagú ügyben. ihandball.dk dán blog szerzője, Rasmus Boysen ugyanakkor új tényekre hívta fel a figyelmet a botrányszagú ügyben.
Tény, hogy Ausztráliánál egyik válogatottnak sem volt könnyebb dolga a(z elméleti) világbajnoki részvétel kiharcolásával, hiszen a rendszeres vb-szereplőnek mindössze két mérkőzést kellett játszania Új-Zéland ellen a kijutáshoz. Az is tény, hogy az IHF kvótamegvonása jogszerű abban az értelemben, hogy a nemzetközi szövetség csak akkor fogad el egy kontinentális szövetséget, ha annak legalább 15 tagja van – ez Óceániára pedig nem érvényes. Ugyanakkor a döntés ezen a ponton érthetetlenné válik, hiszen Óceániában ez az állapot 2008 óta fennáll. Ráadásul Hasszan Musztafa IHF-elnök kifejezetten jó kapcsolatokat ápol a kis óceáni államok képviselőivel, hiszen nagyban a hasonló kis országok szavazatainak köszönheti megválasztását és „regnálását”. Az ügy ennek következtében sokkal több kérdést vet fel pusztán annál, hogy – miként azt az ausztrálok is kérdezik – miért most, és ha a férfiválogatottat kizárták, akkor a hétfőn kezdődő strandvilágbajnokságon miként lehetnek ott mégis ausztrál nők, és hogyan utazhat a Sydney University csapata a nyár végi, ugyancsak katari klub-vb-re…
Az IHF ugyanis azzal, hogy június 16-i zágrábi ülésén Ausztrália helyett Németországot – mint a legutóbbi vb 5. helyezettjét – jelölte meg vb-indulóként, saját szabályaival is szembement. Korábban ugyanis az európai szövetség az idei Európa-bajnokság – amelyen ott sem voltak a németek – helyezései alapján adta meg kiemelését a vb-re és a tartalékválogatottakat! Ez alapján az Eb-n 5. izlandiak (majd a 8. helyen végző magyarok!) utazhatnának Katarba. Az IHF-nek azonban Németország „kellett”.
Nem lehet csodálkozni rajta, hogy leginkább az izlandiak akadtak ki a döntés nyilvánosságra hozását követően. „Nagyon titokzatos ez az egész. Mi voltunk az elsők a sorban, mert ötödikek lettünk a dániai Eb-n januárban, mégis jönnek hirtelen a németek a semmiből, s felülírnak mindent és megelőznek mindenkit. Pusztán csak a német televíziós piac és a pénz miatt” – fakadt ki Aron Kristjánsson, az északiak szövetségi kapitánya a dán Ekstra Bladetnek. És teljesen igaza volt.
Az egyértelmű, hogy Németország a kézilabda zászlóshajója, és szakmailag, gazdaságilag óriási veszteség lenne, ha az olimpia és az Eb után a vb-ről is lemaradna. Ám joggal verheti ki a biztosítékot, hogy emiatt egy, a kvalifikációt jog- és sportszerűen kiharcoló csapatot kigolyóznak a vb-ről. Márpedig hogy előre eltervezett akcióról van szó, az ihandball.dk birtokába jutó és nyilvánosságra hozott levélből világosan kiderül. A levelet az ausztrál szövetség kapta még a döntés előtt, és az IHF előrevetíti: döntésüket az fogja befolyásolni, hogy milyen színvonalat képvisel a válogatottjuk, továbbá a vb-n nyújtott teljesítményük miként befolyásolja a képet a kézilabdáról a médiában és a támogatóknál. Jószerivel csak a pénzt nem írják le.
Rasmus Boysen tovább árnyalja a képet azzal, hogy informátora szerint a vb televíziós jogainak birtokosa, a beIN Sports – amelynek tulajdonosa nem más, mint a katari al-Dzsazíra – konkrétan pénzt fizetett az ausztrál szövetségnek fejlesztésekre, miközben köztudomású, hogy a legnagyobb televíziós piac a kézilabda területén természetesen Németország.
Boysen utal rá, hogy az IHF ezen felül még amiatt is jól járhatott a németek Katarba való „kipasszírozásával”, mert a német klubok és a nemzetközi szövetség között folyamatban van egy kérdéses jogi ügy, amelyben veszítésre áll az IHF, és ennek értelmében a nemzeti szövetségeknek egyeztetniük kell a klubokkal a válogatott kézilabdázók „kikéréséről”, amíg azok a nemzeti csapatukkal készülnek, vagyis a jövőben nem a klubok felelnek a játékosok biztosításáért. Azzal azonban, hogy Németország kint lesz a vb-n, a német klubok jóval kisebb eséllyel gördíthetnek akadályt sztárjaik elengedése elé, és könnyebb lehet kompromisszumos megoldást találni.
Ausztrália „kigolyózásának” tehát több haszonélvezője is lehet, a legnagyobb épp Németország, amelynek könnyen lehet, hogy a lobbin kívül ezért nem is kellett különösképp tennie. A kézilabda összességében mégis sokat veszíthet az üggyel: Rasmus Boysen például máris a szurkoló számára legnehezebb döntésre, a bojkottra hívja fel a figyelmet.