Dujsebajev a saját felelősségét is elismeri a vereségekben

– Három vereséggel zárta a csapat a hétvégi spanyol tornát, mégsem látszik letörtnek. Mi az alapja a derűlátásának?
– Tizenkét napos szabadság után, január harmadikán tértek vissza a játékosok a keretbe, és ötnapos edzőtáborozást követően utaztunk el Oviedóba – mondta Talant Dujsebajev, a magyar férfi kézilabda-válogatott szövetségi kapitánya. – Amit ennyi idő alatt el lehetett végezni, azt elvégeztük, vagyis folytattuk az októberben elkezdett munkát, a válogatott taktikájának, játékstílusának átalakítását, teljes megújítását. Ennek a hatalmas, sok időt igénylő feladatnak csak a töredékén vagyunk túl, ehhez képest a támadójátékunk és a védekezésünk sem volt nagyon rossz. A három vereség miatt persze én is igen elégedetlen vagyok, de ez nem csak a csapat, nem csak a játékosok számlájára írandó.

– Hanem?
– Az én vétkem, hogy csak kevés időnk maradt a torna előtt az edzésekre, hiszen öt nap taktikai gyakorlás után még nem várható csoda a csapattól. Játékosaink mindent megtettek, amit ennyi idő alatt lehetett, nagyon koncentráltan, jól tréningeztek, igyekeztek végrehajtani az utasításaimat. Ugyanezt mondhatom a mérkőzéseinkről is, hiszen a világbajnok spanyoloktól csak két góllal kaptunk ki, akárcsak Norvégiától. A vébére már december közepétől készülő lengyelek elleni tízgólos vereség persze nagyon fájó, de tudjuk, valójában nincs ekkora különbség a két gárda tudása között, csak a meccs utolsó tíz-tizenkét percét nem bírtuk erővel.

– Jól értjük, hogy a kudarcok dacára összességében elégedett?
– Az eredményekkel, a három vereséggel nem lehetek elégedett, miként a játékunkba csúszó sok hibával sem, ez természetes. A rontások okát viszont tudjuk. Ez egyrészt a koncentráció hiánya, másrészt az, hogy a veszprémieken és a szegedieken kívül a játékosoknak szokatlanok az új – ők úgy mondják, spanyolos – követelmények, pontosabban ezek rendszerbe állítása, alkalmazása. Ugyanakkor csakis jót mondhatok arról, amit a mérkőzések egy-egy szakaszában mutattak a fiúk. Ez igaz a fiatalok helytállására, beilleszkedésére, harcosságára, amire lehet alapozni a jövőben is.

– Nagyon sokféle felállásban láttuk a válogatottat. Bevált a kísérletezés?
– A tornát részben erre szántuk, másrészt Gulyás Péter és Zubai Szabolcs sérülése miatt kénytelen voltam bizonyos feladatok átcsoportosítására.

– Hogy érzi, befogadta önt a válogatott?
– Igen, de szerintem ez már az ősszel megtörtént. Azóta egyre javul a munkakapcsolatom a fiúkkal, egyre jobban megértjük egymást. Ez kölcsönös tanulási folyamat, de úgy érzem, értik és elfogadják az elképzeléseimet, egyre jobb az összhang közöttünk.

– Ezzel a kerettel dolgozik tovább, vagy várható néhány változtatás?
– Január elején húsz játékosra számítottam, és visszavártam volna Bánhidi Bencét a junior-világbajnoki selejtezőről, de a hétfőtől tervezett kecskeméti edzőtáborozásunk hét napját decemberre tettük át, mert az Európa-bajnokság előtt minél több időt szeretnénk együtt tréningezni. A bővebb kerethez számolom még a jelenleg lábsérüléssel bajlódó Zdolik Bencét, valamint szem előtt tartom még Hornyák Pétert, Pásztor Ákost és Kovacsics Pétert. Így már, ugye, mindjárt huszonöt tagú a bő keret, amelynek a kapuja mindig nyitva áll. Segítőimmel közösen folyamatosan figyelem, ki érett a kerettagságra, mert ezen a kapun ki és be egyaránt lehet járni. Fontos a B-válogatott, mert onnan is meríthetünk.

– Hogyan látja a csapat közelebbi és távolabbi jövőjét?
– Április végéig a klubokban folytatják a játékosok, majd az Oroszország elleni sorsdöntő Európa-bajnoki selejtezőre való felkészülés és a mérkőzés következik. A következő nagyobb edzésegységet decemberben, már a kontinensviadal jegyében tervezem. A lényeg az, hogy minél többet gyakorolhassunk, mert az új taktikai stratégiát csak így tanulhatja meg a csapat.

– A saját jövőjét hogy tervezi?
– Számomra a magyar válogatott a legfontosabb, vagyis az Európa-bajnoki, majd az olimpiai kvalifikáció. Mivel nem lehetünk ott Katarban a vébén, én sem utazom el Dohába, de a tévében követem az eseményeket. Különösen az oroszok meccseit. A héten még itthon maradok Ciudad Realban a családommal, majd visszatérek Kielcébe, ahol február elején folytatjuk a klubmunkát.

HOGYAN LÁTTÁK A HÁROM MECCSET A VÁLOGATOTT JÁTÉKOSAI? A NEMZETI SPORT KEDDI SZÁMÁBAN EZT, VALAMINT SZAKÉRTŐNK, KOVÁCS PÉTER KRITIKUS VÉLEMÉNYÉT IS ELOLVASHATJÁK!