A japán kapitányt motiválja, hogy megújíthatja a kézilabdát

Vágólapra másolva!

2015.12.11. 11:21

Címkék

Kicsik, nem túlzottan erősek, kellemetlen stílusukkal mégis meg tudják nehezíteni az ellenfelek dolgát. Kurijama Maszamicsi, a japán női kézilabda-válogatott szövetségi kapitánya azt vallja, pont ez a szép a helyzetükben, kénytelenek időről időre valami újdonsággal kirukkolni. És mit keres egy korábbi norvég válogatott kapus utolsó világbajnoki csoportellenfelünk keretében? Beharangozónkból jobban is megismerhetik az ázsiai ország kézilabdájának jelenlegi helyzetét, valamint a csoport végeredménye szempontjából számításba jöhető kimeneteket.  

HOGYAN KERÜL EGY NORVÉG KAPUS A JAPÁN VÁLOGATOTTBA?
Ránézésre is ki lehetett szúrni, hogy nem egy tipikus japán kapussal állt fel az eddigi meccsein az ázsiai válogatott. Kametani Szakura története különleges, ugyanis 2005-ben (Sakura Haugeként) még a norvég juniorválogatottal szerzett világbajnoki ezüstérmet Csehországban. „Anyukám révén félig japán vagyok, mégis meglepett, amikor a japán kapitány felhívott azzal az ötlettel, játsszak náluk. Huszonnyolc éves vagyok, Norvégiában pedig rengeteg kitűnő kapus van, így mivel régóta szerettem volna nagy felnőttválogatott-tornán részt venni, belementem. Talán az életben egyszer adódik ilyen lehetőség, de meg kell mondjam, nem volt egyszerű meghozni a döntést" – mondta a Nemzeti Sport Online-nak Kametani. „Nagy nyereség számomra. Szerencsés vagyok, mert sok edzőbarátom van Európában, különösen Dániában. Sok információval elláttak az európai csapatokról, és az egyik barátom hívta fel a figyelmemet két évvel ezelőtt Kametanira. Egyből felvettem vele a kapcsolatot, és elutaztam hozzá Norvégiába. Nagyon meglepődött, de úgy láttam, izgatott is volt, amikor felvázoltam neki, mennyire szükségünk van rá" – emlékezett vissza a japán kapitány. Kevés társával tud beszélni, a kapitánnyal azonban angolul megérteti magát. A kulturális különbségekkel is meg kell küzdenie. „A lányok szívesen fogadtak, de természetesen a két kultúra nagyban különbözik egymástól. Ez a pályán is látszódik, nem igazán mutatják ki az érzelmeiket. Büszke vagyok a japán gyökereimre is, így nem volt problémám abból, hogy Japánt képviselem a vébén." Kametani amúgy Norvégiában él, és a Vipers Kristianstadban véd, de amikor van egy kis ideje szezon közben, csatlakozik a japán válogatotthoz. „Más stílust képviselek, mint a japán kapusok, ráadásul ismerem az európai mezőnyt, ezért úgy érzem, tudok segíteni. Mindig hinnünk kell magunkban, így a magyarok ellen is. Jól játszottunk az eddigi meccseken, de néha azt éreztem, egy-egy periódusban koncentrálhattunk volna jobban is. A szerbek ellen is nagyobb odafigyeléssel jobb eredményt érhettünk volna el. De a lányok elfáradtak a végére, ami nem is csoda, védekezésben nagy energiákat kell mozgósítanunk." Japán 2019-ben vb-t, míg 2020-ban olimpiát rendez, ha a teste engedi, addig mindenképpen folytatná a játékot.

„Más sportágakkal összevetve nem mondhatjuk, hogy a kézilabda nagyon népszerű és fejlett lenne Japánban – kezdte a Nemzeti Sport Online-nak Kurijama Maszamicsi, a japán válogatott szövetségi kapitánya. – Azt tudni kell, hogy nálunk elsősorban az iskolákban találkoznak a gyerekek a különböző sportágakkal, klubok nem igazán léteznek. Később pedig a gimnáziumok és az egyetemek számára kiírt bajnokságokban versenyezhetnek. Ez nagy különbség Európához képest. Ha valaki olyan helyen lakik, ahol az iskolában nincs kézilabda, megszakadhat a fejlődése, így pedig nehéz új játékosokat kinevelni a sportág számára. Dolgozunk ennek a megoldásán, de még messze járunk a végétől."

Kurijama maga is egy egyetemi csapatot vezet, de mellette tanít is. Miután a játékosok befejezik a tanulást, céges keretek között folytathatják a kézilabdát. Az első osztályban mindössze hét együttes van a nőknél, ami nagyon kevés, ráadásul Tokió környékén egy sincs. Ezek közül három működik klubként, őket egyszerre több cég támogatja, ez részben hasonlít az európai rendszerre. A másik négy csapat mögött egy-egy vállalat áll.

„Ebből is látszik, hogy nem túl nagy a merítési lehetőség. Japánban nincsenek profi kézilabdázók, mindenki dolgozik a játék mellett" – folytatta a kapitány, hozzátéve, hogy női vonalon jóval előrébb járnak.

„Ázsiában nagyon közel vagyunk a legjobbakhoz, természetesen Dél-Korea az első, de utána jelenleg mi állunk a második helyen. Ez azt is jelenti, hogy ott lehetünk tavasszal az olimpiai kvalifikációs tornán. A férfiválogatott helyzete nem ilyen jó, ők jóval távolabb vannak még az ázsiai élvonaltól is. Az emberek így a nőktől várják a kiugró eredményt."

A japánok meccseit elnézve néha az volt az ember érzése, mintha egy másik sportágat űznének, ami tudatos is a részükről, hiszen a hagyományos taktikával nem tudnák felvenni a versenyt a legjobbakkal.

„Nem vagyunk nagyok és erősek, így más módot kell találnunk arra, hogyan legyünk eredményesek. Nagyon nehéz meccset nyerni az európaiak ellen, de a másik oldalról rendkívül érdekes a helyzet, mert új taktikák kitalálásával hozzájárulhatunk a kézilabda fejlesztéséhez. Ez az én filozófiám, ez jelenti a kihívást számomra: olyan elemeket behozni a játékba, amit senki más nem csinál."

„Kialakítottunk egy elég agresszív védekezést, és ugyan sokan mondják nekem, hogy ezt nehéz hatvan percen keresztül csinálni, de enélkül nem tudnánk szoros meccseket játszani. Képzelje el, mi lenne, ha beállnánk hatosfalat védekezni – még ha a játékosaim fel is raknák a kezüket, simán átlőnének minket. Támadásban rengeteg keresztmozgást és trükkös játékot alkalmazunk, amivel meg tudjuk bontani az ellenfelek védekezését. Egyszerűen nem vagyunk elég erősek ahhoz, hogy 'normális' kézilabdát játsszunk, inkább a gyorsaságon és a figurákon van a hangsúly. Ebből sok gólt tudunk szerezni."

A japán kapitány folyamatosan tüzeli a játékosait a pálya széléről (Fotó: IHF)

SEMMI – VAGY ÉPPEN MINDEN
„Hogy mennyi közöm volt a Dánia elleni csodálatos győzelemhez? Éppen annyi, mint előtte ahhoz a borzalmas vereséghez. Semmi – vagy épp minden... – mondta Németh András szövetségi kapitány a Nemzeti Sportnak. – Nagyon akarták a lányok – ezen múlt. Rendben, egyszerűsítettünk a védekezésen, hogy ne az ellenfélhez próbáljunk alkalmazkodni, hanem csináljuk azt, amiben hiszünk, amit jól tudunk. És próbáltuk az elején kivenni a dán beállót a játékból, elhalászni a bejátszásokat, amiből sikerült labdát szereznünk." A csütörtöki edzés érdemi része a tervezettnél hamarabb ért véget. „Mindent elvégeztünk negyven perc alatt, amit akartam, a japánok majdnem félpályáig feltolt nyitott védekezését úgyis csak akkor tudnánk tökéletesen begyakorolni, ha szerződtetnénk hat koreait, mert ők még jobban csinálják, mi csak próbaképpen utánozni tudjuk. Szóval akkor már inkább focizzunk, azzal is mozognak a lányok – indokolta a kapitány, hogy a tréning elején még elrakatta a focilabdát, aztán a végén mégis elővette. – Ismerjük a japánokat, négy meccset is játszottunk velük idén, és ugyanazt a különleges, pattogós kézilabdát művelik azóta is, csak magasabb színvonalon. De erre úgysem lehet igazán felkészülni ennyi idő alatt, úgyhogy inkább a saját játékunkat kell játszanunk."

A japán szövetségnek nagyon fontos az olimpia. A közvetlen kijutásról ugyan lemaradtak Dél-Korea mögött, de ez az év abból a szempontból is különleges volt, hogy valamivel nagyobb költségvetésből gazdálkodhattak.

„Sok edzőtábort tudtunk idén szervezni, összesen százhúsz (!) napot gyakorolhattunk a keret otthon játszó tagjaival. A selejtezőn két európai riválisból egyet kellene megelőznünk, ami nem lehetetlen. Ezért is volt fontos, hogy most jó meccseket játsszunk az európaiakkal. Ezen a vébén már egészen meg tudtuk nehezíteni a dolgukat, ami korábban nem volt jellemző."

A félig norvég származású kapuson kívül (lásd keretes anyagunkat) még két légiós van a japánoknál, őket mi is jól ismerhetjük, Isitate Majuko és Tanabe Juki Fehérváron játszik.

„Isitate nagy vágya az olimpia, ezért pedig fejlődni szeretne, így jött az ötlet, hogy Magyarországra igazoljon. Szerinte a magyar kézilabda segíti a legjobban az előrelépésben, gyors és technikás a játék, de ugyanakkor megvan a kemény fizikai küzdelem is. Tanabéval együtt mentálisan is fejlődni tudnak. A japánok általában szerény és csendes emberek, amik nem a legjobb tulajdonságok a kézilabdában. Úgy látom, megtanulták, hogyan legyenek kellően agresszívek."

És hogy mit vár a mieink elleni meccstől?

„Ha csak egy kis esélyünk is lesz, azt megragadjuk. Több meccset is játszottunk idén a magyarokkal, de azóta sokat edzettünk, és új figurákat is beépítettünk. Nagyon nehéz lesz nyerni, ám ha az elején el tudjuk őket bizonytalanítani, ki tudja, mi lesz a folytatásban."

Ha legyőzzük Japánt, legalább a második helyen zárunk a csoportban. Amennyiben Dánia pedig Montenegrót múlja felül, csoportelsőként végzünk, és a B-csoport negyedikjével találkozunk a nyolcaddöntőben (az összes verzió alább olvasható).

Magyarország az élen végez az A-csoportban, ha...
...pénteken legyőzi Japánt, Dánia pedig Montenegrót
Magyarország csoportmásodik, ha...
...ha pontot szerez Japán ellen, Montenegró pedig legyőzi vagy
döntetlent játszik Dániával
Magyarország csoportharmadik, ha...
...kikap Japántól, és Dánia pontot szerez Montenegró ellen
...döntetlent játszik Japánnal, és Dánia legyőzi Montenegrót

NŐI KÉZILABDA-VB, DÁNIA
CSOPORTKÖR, 5. FORDULÓ
A-CSOPORT
MAGYARORSZÁG–Japán 16.15 (Tv: Sport1) – élőben az NSO-n
Tunézia–Szerbia 18.30
Dánia–Montenegró 20.45 (Tv: Sport2)
B-CSOPORT
Kína–Angola 16.15
Hollandia–Lengyelország 18.30
Kuba–Svédország 20.45
C-CSOPORT
Argentína–Dél-Korea 16.00
Brazília–Franciaország 18.15 (Tv: Sport1)
Kongói DK–Németország 20.30
D-CSOPORT
Puerto Rico–Kazahsztán 16.00
Románia–Oroszország 18.15
Norvégia–Spanyolország 20.30

ELLENFÉLNÉZŐ: JAPÁN
Olimpia: 5. (1976) – 1 részvétel
Világbajnokság: 7. (1965), 9. (1962, 1971), 10. (1973, 1975), 13/16. (1995), 14. (1986, 2011, 2013), 16. (2003, 2009), 17. (1997, 1999), 18. (2005), 19. (2007), 20. (2001) – 16 részvétel
Egymás elleni mérlegünk Japánnal szemben: 16 mérkőzés, 16 győzelem, 509–319-es gólkülönbség

Legutóbbi mérkőzés: 2015.08.07.
Magyarország–Japán 34–18 (15–14)
Budapest Népfürdő u.
Magyarország: Kiss É. – Bódi 5, Triscsuk 5, Szucsánszki 3, Szamoránsky P. 2, Tomori 2, Kovacsics 7. Csere: Bíró B., Janurik (kapusok), Mészáros R., Bulath 2, Tóth G., Erdősi 3, Kovacsicz 2, Hornyák D. 1, Mayer 2, Planéta, Zácsik. Szövetségi kapitány: Németh András

AZ A-CSOPORT ÁLLÁSA
1. Montenegró	4	3	1	–	126–92	+34	7
2. Dánia	4	3	–	1	113–90	+23	6
3. MAGYARORSZÁG	4	3	–	1	115–100	+15	6
4. Szerbia	4	1	1	2	101–111	–10	3
5. Japán	4	1	–	3	97–107	–10	2
6. Tunézia	4	–	–	4	87–139	–52	0