Németh András: Mindig ott lesz bennem a félelem

Lássuk, mit mond Németh András…

…a Montenegró elleni összeomlásról:
„Mindig ott lesz bennem a félelem, nehogy még egyszer ennyire félremenjen egy mérkőzés. A Montenegró ellen történtek után ettől biztosan tartani fogunk. De remélem, hogy mindenki tanult belőle, és nem ismétlődik meg újra. Döntően mentális okai voltak annak a kudarcnak, mert láthattuk, hogy előtte is koncentráltak voltunk és utána is. Azon a meccsen azonban nem voltak megfelelőek az egyéni teljesítmények, és a taktikát sem tudtuk betartani. Az elején ugyan kiiktattuk a legfontosabb mozgásaikat – a szélső átfutását a túlsó oldalra –, de utána egyáltalán nem tudtunk reagálni, amikor elkezdtek valami mást, valami váratlant csinálni. Erre nem volt válaszunk.”

„A második félidő ötödik-tizedik percétől már csak az foglalkoztatott, ebből hogyan tudunk kijönni, és nem az aktuális meccsre koncentráltam. Bizonyos mértékig így én is részese vagyok a súlyos vereségnek, mert már azon gondolkodtam, ki az, akit mindenképpen leültetek, nehogy túlterheljem vagy megsérüljön.”

…arról, hogyan lehet megelőzni még egy hasonló esetet:
„A sportban előfordul, hogy bizonyos napokon egy csapat még az ötven százalékát sem tudja hozni annak, amit valójában tud. Láthatjuk a vébén, hogy másoknál is milyen kilengések voltak, a braziloknak és a koreaiaknak is akadtak nagyon gyenge meccseik, pedig az ázsiaiak edzenek együtt a legtöbbet. Mindegyik játékosnak egyénileg kell helyre tennie magában a történteket, én ezt nem tudom helyettük megfejteni, hogy valaki most éppen túlizgulta vagy mondjuk nem vette kellően komolyan. Mindenkinek magának kell tudnia, mit kell legközelebb máshogyan csinálnia.”

…arról, hogy a csoportkör során messze Tomori, Szucsánszki és Kovacsics játszotta a legtöbbet:
„Egyértelmű, hogy ők a kulcsembereink, de azt is látni kell, hogy ők vannak ehhez a terheléshez legjobban hozzászokva. Görbe és Szani most tért vissza, de ők ketten így is sokat tudnak segíteni a csapatnak; a többiek meg a klubjukban sincsenek folyamatosan a pályán.”

„Az a tapasztalatom, hogy az utóbbi hat-nyolc hét nagyon befolyásolta a játékosok formáját. Azok tudnak többségében jól teljesíteni, akik a Bajnokok Ligájában kemény mérkőzéseken edződtek az ősszel. A magyar bajnokság magában nem elég.”

…a cserék eddigi szerepéről:
„Eddig Görbe és Triscsuk tudott a padról úgy beszállni a mérkőzésbe, hogy egyértelműen lendített a csapaton. Planétában még ott van a lehetőség, Japán ellen tett egy kis lépést ebbe az irányba.”

…a két szünnapról:
„Nehéz lesz elérni, hogy ne essünk ki a ritmusból a két nap során. Viszont ha már ennyi időnk van, akkor százszázalékosan fel kell készülnünk az ellenfélből. Nyugodtak, optimisták vagyunk, vasárnap keményebb edzéssel készülünk. A svéd–dán mérkőzést valószínűleg a helyszínen nézzük meg este, annyi kikapcsolódás belefér.”

…és a lengyelekről:
„A lengyel kézilabda az utóbbi időszakban feltört és csatlakozott az európai elithez. Vannak olyan egyéniségek is, akik jó európai klubokban játszanak, de igazán kiemelkedő emberük nincs. Sok jó játékosuk van, de nincs olyan extraklasszisuk, mint amilyen Montenegró esetében Bulatovics. Kevésbé szervezett a lengyelek játéka, improvizálnak, a játékosaik egyéni megoldásaiban és a jól bejáratott páros kapcsolatokban bíznak. Nem bosszankodhatunk az ellenfélre, hiszen jöhetett volna a másik csoportból Hollandia vagy Svédország is. A játékosaink hozzá vannak szokva a nagy téttel bíró mérkőzésekhez, ez mindenképpen előnyünkre válhat.”