A 27 éves irányító, Nycke Groot már egészen fiatalon kikerült Dániába, és ott vált belőle elismert játékos, négy évig szerepelt az FC Midtjyllandban, mielőtt nyáron Győrbe költözött volna. A beilleszkedésben segítette, hogy barátnője, Yvette Broch is a magyar csapatba igazolt. A 25 éves beálló előtte 2011-től a francia Metzet erősítette.
MÁR NEM TÉVEDNEK EL GYŐRBEN
„Az első hónapokban nem sok szabadidőnk volt, főleg edzéssel és pihenéssel teltek a napjaink. Miután felvettük a ritmust, elkezdtük magunknak felfedezni a környéket, jártunk Budapesten és Bécsben is” – mondta a Nemzeti Sport Online-nak Nycke Groot.
„Már nem tévedünk el Győrben, tudjuk, mit hol találunk – tette hozzá Yvette Broch. – Amikor van egy szabadnapunk, gyakran látogatjuk meg a közelben levő nagyvárosokat. Már felismernek minket az emberek az utcán, de azért nem állítanak meg lépten-nyomon. Mindenki kedves velünk, nem tolakodóak, általában sok szerencsét kívánnak nekünk a következő mérkőzéshez.”
A lányok elmondták, nem esznek túl sok magyaros ételt, inkább a saját maguk által elkészítetteket fogyasztják. Nagy távolságot nem kell megtenniük, ha látni akarják egymást, ugyanabban a házban bérel nekik lakást a klub.
Nehéz elképzelni olyan helyzetet, amikor legalább egyikük ne mosolyogna, ha pedig egy társaságban vagyunk velük, garantálva van a jókedv.
„Ez valahogy belülről jön. Szerintem mindketten próbáljuk a pozitív dolgokat meglátni az életben” – mondta természetesen egy mosoly kíséretében Groot, hozzátéve, hogy bár sokan úgy tartják, a magyar emberek túlságosan pesszimisták, ők ezt a környezetükben nem tapasztalták.
A holland válogatott történelmi sikert ért el a vasárnap befejeződött világbajnokságon megszerzett ezüstéremmel, előtte egy ötödik hely volt a legjobb helyezése. A menetelésben főszerep jutott Grootnak, aki a kapus Tess Wester után a legtöbb időt töltötte a pályán (több mint hat és fél órát), és a gólpasszok mellett a kanadai táblán is az élen végzett. „Ezt a magabiztosságot szeretném magammal vinni Győrbe – mondta a vb-vel kapcsolatban Groot. – Örülök az ezüstéremnek, de időbe telt, hogy feldolgozzama döntő elvesztését. Néhányan idegesek voltunk és nagyon rosszul játszottunk az első félidőben Norvégia ellen. A holland kézilabda számára ez nagy eredmény. A közösségi médiában is látjuk, egyre több a követőnk, és az újságok is kiemelten foglalkoztak velünk, nem volt ez korábban így.” „Ez őrület! Mindenki rólunk beszélt Hollandiában – tette hozzá Broch. – Minden meccsen küzdöttünk, de közben szép kézilabdát játszottunk. Bebizonyítottuk, hogy bárkit képesek vagyunk legyőzni. Már korábban is bennünk lett volna a hasonló eredmény, de mindig hiányzott valami vagy valaki. Most minden együtt volt. Sírtam a döntő után, de inkább azért, mert büszke voltam a csapatra. Biztos vagyok benne, hogy nem ez volt az utolsó finálénk.” Groot szerint a jót könnyű megszokni, de keményen meg kell dolgozniuk érte, hogy ezen a szinten maradjanak. Ha kiegyensúlyozottan tudnak játszani, a következő nagy tornákon is odaérhetnek a végelszámolásnál. „Minden győztes meccs után együtt táncoltunk az öltözőben, ezek jelentették számunkra az önfeledt pillanatokat” – emlékezett vissza Broch. |
A LÉGIÓSÉLET KÉT OLDALA
Ha egy holland játékos fejlődni akar, kénytelen külföldre igazolni, ezt a két győri játékos már régen átélte, miután Broch öt, míg Groot majdnem tíz éve légióskodik.
„Sok előnye is van ennek az életnek: új országokkal, kultúrákkal és emberekkel ismerkedhetünk meg. Persze örülünk, amikor hazamehetünk és viszontláthatjuk a családunkat, a barátainkat” – reagált Broch, míg Groot a negatív oldaláról is beszélt.
„Amikor a nővérem gyereket várt, nehéz volt elfogadnom, hogy nem lehetek mellette, majd később, hogy nem láthatom gyakrabban az unokaöcsémet. Ha pedig a kézilabda nem megy igazán jól, még gyakrabban gondol az ember az otthoniakra."
Abból a szempontból hasonló a helyzetük Győrben, hogy mindkettejük posztján nagy a konkurencia, így keményen meg kell harcolniuk a játékpercekért.
„Minden edzésen motivál, hogy a posztomon a legjobb játékossal szerepelhetek együtt – utalt a norvég Heidi Lökére Broch. – Nagyon sokat tudok tanulni tőle. Minden játékos minél többet szeretne a pályán lenni, de tudtam, mire vállalkozom, amikor ide igazoltam. Szeretnék egyenletesen játszani, az ősszel voltak jó és kevésbé jó meccseim.”
Grootra Görbicz Anita visszatéréséig nagyobb teher hárult, miután Tóth Gabriella megsérült, míg Kovacsics Anikóra a bal szélen (is) számít Ambros Martín.
„Egyelőre keresem, hogy tudnám a játékommal a leghasznosabban szolgálni a csapatot. Több időre van szükségem, hogy mindenkivel összeszokjam, de nem aggódom. Görbe is sokat segít nekem. Az irányítónak amiatt is különleges a helyzete, hogy miközben ő fogja össze a csapatot, a saját szerepét is meg kell találnia. Még sok mindent nem mutattam meg itt magamból.”
A szurkolókat mindketten dicsérték, a győri fanatikusok külföldre is elkísérik kedvenceiket, és rengeteg energiát adnak a játékosoknak. Grootnak tetszik ez a rajongás, főleg Dániához képest éles a különbség, ahol az emberek sokkal csendesebbek.
KARÁCSONY HOLLANDIÁBAN; TERVEK AZ ÚJ ÉVRE
Nincsenek magukra hagyva, a szeretteik már többször meglátogatták őket a fél év alatt, és láthatták, hogy sikerült beilleszkedniük az új környezetbe. Broch testvére gyakran jár Magyarországon, novemberben pedig a szülei is eljöttek. Groot szülei egy egész hetet töltöttek el nálunk, de holland és dán barátok is érkeztek már az irányítóhoz. A karácsonyt mindketten családi körben töltik:
„A Den Haag melletti Monsterből származom, az ünnepekkor itt gyűlik össze a család, és bizony jó sokan vagyunk. Két nővérem és egy öcsém van, míg az apámnak kilenc testvére, és nekik is általában három-négy gyerekük, szóval nagy a nyüzsgés ilyenkor.”
„Az én családom kicsit kisebb – tette hozzá Groot, aki az Alkmaartól nem messze fekvő Koedijkban tölti az ünnepet. – Egy nővérem és egy húgom van, de a nagyszülők és az unokatestvérek is velünk lesznek.”
Hollandiában általában a családok templomba mennek december 24-én este, míg az ajándékozásra másnap reggel kerül sor.
„Mi minden évben pulykát eszünk karácsonykor, de például Nyckééknél gyakran változik az ünnepi menü” – magyarázta Broch, míg Groot szeme láthatóan felcsillant, amikor a sütés-főzés szóba került: „Imádok sütni, a nővéremmel az idén is biztosan kitalálunk valamit karácsonyra.”
Abban mindketten egyetértettek, hogy a karácsony mellett leginkább a nyári szünetet várják, mert ekkor van a legtöbb idejük kikapcsolódni. [„Ilyenkor végre mi dönthetjük el, mit csináljunk. Szeretünk utazni és világot látni, de a pihenésre is időt kell hagyni” – mondta Groot.] Két évvel ezelőtt együtt nyaraltak a barátaikkal Horvátországban, Hvar szigetén, ami igen jól sikerült. Broch idén Szantorinin, míg Groot Borneón járt, mindkét útra szívesen emlékeznek vissza.
Befejezésül év vége közeledtével arra kértük a két légióst, osszák meg velünk újévi kívánságaikat.
„A legfontosabb, hogy egészségesek legyünk. Nagyon szeretnénk megnyerni a Győrrel a Bajnokok Ligáját, és persze ott lenni a válogatottal a riói olimpián” – mondta kettejük nevében Broch.
Azért, hogy mindezek megvalósuljanak, a két vidám holland légiós is sokat tehet 2016-ban.