„A végjátékot úgy, ahogy van, elrontottuk” – a Fradinál nem tettek még le a final fourról

Amikor Nerea Pena hatodik találatával két gólra feljött a Fradi az 57. percben, még nem lehetett sejteni, hogy a hátralévő rövid időben milyen nehézzé teszi maga számára a visszavágót a magyar csapat. Elég volt azonban két labdaeladás és egy kimaradt helyzet, hogy pillanatok alatt ötre nőjön a különbség, amit szoktak egyfajta lélektani határnak is nevezni a hasonló párharcokban.

Ezzel együtt nem reménytelen az FTC helyzete, de ahhoz, hogy legyen esély a fordításra, a második félidőben látott védekezésre lesz szükség már az elejétől kezdve. Szintén nem elhanyagolható szempont, hogy bevethető lesz-e a Bukarestben csak a padról irányító Szucsánszki Zita. A csapatkapitány hiányában nagy teher hárult Kovacsics Anikóra, akire nem is lehetett panasz, tíz góljával minden tőle telhetőt megtett, a társaihoz hasonlóan kihajtotta magát.

„Küzdöttünk, mégis ez lett a vége, nem tudok erre mit mondani – értékelt csalódottan a lefújás után. – Én is igyekeztem, meg mindenki más is – ezt beszéltük meg. Az volt a döntő, hogy aminek az egész szezon során a sikerünket köszönhettük, azt most nem tudtuk megvalósítani: eddig mindig úgy forgattuk a csapatot, hogy maradt erőnk a végéig, és mindig akadt, aki hozzátett a játékunkhoz, most viszont egyszerűen nem voltunk annyian. Ez volt a fájó az egészben.”

„Amikor feljöttünk egy-két gólra, bíztam benne, hogy kapunk még némi lendületet, ha egyenlítünk, de aztán jött az az utolsó három perc. Az biztos, úgy megyünk fel a pályára jövő szombaton, hogy mindent megteszünk. Még van egy felvonás.”

A második félidei magára találásban az összeálló védekezés mellett Szikora Melinda kapusteljesítménye is szerepet játszott.

„Az ötgólos különbség egyáltalán nem volt benne a meccsben, nagyon elrontottuk a végét. Ennek ellenére a találkozó nem a második félidőben ment el, akkor nagyon összeszedték magukat a csajok védekezésben, ha így játszottunk volna hátul az elejétől kezdve, akkor nem így alakult volna a végeredmény sem. Egymást húztuk fel a második játékrészben, amikor látták a többiek, hogy bízhatnak bennem, elkezdtek bátrabban mozogni a falban. A szélekre próbáltuk kényszeríteni a hazaiakat, hogy ne legyenek betörések, és ez működött is. Az átlövéseket is jól szűrtük, volt egy-két lövés, amit még megfoghattam volna, de az mindenképpen pozitívum, hogy fel tudtunk állni. A visszavágót már így is kell elkezdenünk, akkor lehet esélyünk a párharc megfordítására.”

A kapus is elismerte, hogy elfogyott a csapat a végére, de a visszavágót is azokkal kell lejátszaniuk, akik rendelkezésre állnak. „A sport ilyen, most kaptunk egy pofont, van egy hetünk, hogy kijavítsuk a hibákat. Nem vagyok elkeseredve, még hiszek benne, hogy meg tudjuk csinálni.”

Szucsánszkival és Hornyák Dórával ellentétben Zácsik Szandra vállalni tudta a játékot, még ha többször meg is gyűlt a baja védekezésben az ellenfél gyors játékosaival.

„A másik oldalon kellett védekeznem, mint ahol máskor, ettől függetlenül meg kellett volna oldanom – mondta önkritikusan Zácsik. – Nem tudom, mi volt velünk az első félidőben hátul, nagyon szét voltunk szakadva, nem segítettünk egymásnak, így a románok ziccereket lőhettek. Átlövésből annyira még nem is ment nekik, mindent tuszkoltak be a beállónak vagy éppen betöréssel próbálkoztak. A szünetben rendezni tudtuk a sorokat, és helyre tettük magunkban, hogy ki kell segítenünk egymást védekezésben. Miután ez megvalósult, megjött a kapusteljesítmény is, sajnos azonban a végjátékot, úgy ahogy van, elrontottuk.”

„Néha fejetlenül mentünk előre, amikor helyette kicsit lassítani kellett volna a játékot, így elfogytunk a hajrára. Mínusz egyre visszajöttünk, és amikor ott volt előttünk a lehetőség, nem tudtunk vele élni. Olyan gyermeteg hibákat követtünk el, amiket nem szabadott volna.”

A Fradi a meccs után egyből a repülőtér felé vette az irányt, és a csapat visszatért Budapestre. Egy hét lesz arra a második meccsig, hogy a zöld-fehérek kidolgozzák a taktikát, ami alkalmas lehet a párharc megfordítására.

„IRTÓ NEHÉZ MÉRKŐZÉST NYERTÜNK MEG”

„Kétszer is Budapestre mehet a következő hetekben a CSM” – előlegezi meg a bukaresti csapat bejutását a női kézilabda Bajnokok Ligája négyes döntőjébe a prosport.ro sporthonlap, miután a román bajnok péntek este hazai pályán 30–25-re legyőzte a Ferencvárost. A mérkőzés elemzésében kiemeli, hogy a csapat ugyan hullámvölgyekkel tarkított szezonon van túl, de amikor eljött a ki-ki meccsek ideje, mintaszerűen összeszedte magát. Paula Ungureanu kiemelkedő kapusteljesítménye mellett a cikk Per Johansson edző bátorságát emeli ki, aki az utolsó tíz percre becserélte a szezon során kevés lehetőséget kapó Bianca Bazaliut. „Percekkel a lefújás előtt még elképzelhetetlen volt az ötgólos előny, de most minden esély megvan a budapesti címvédésre. A májusi show előtt azonban a CSM-nek át kell élnie a poklot a Ferencváros elleni visszavágón, de a lélektani előny és az önbizalom már a Tigrisek oldalán van” – zárul a cikk.

A Gazeta Sporturilor napilap internetes oldala azt emeli ki, hogy a csapatot alig egy hete átvevő svéd edző győzelemmel mutatkozott be. Johansson szerint taktikailag tökéletes meccset játszott a CSM és megérdemli a final fourba jutást.

„Nehezen lendültünk bele, nehezen szereztünk gólokat, de a vége nagyszerű volt. Azt hiszem, már az első edzéstől összehangolódtunk a lányokkal. Maximális intenzitással éltem át a meccset, de ilyen közönség előtt nem is lehetett másként” – nyilatkozta Johansson, hozzátéve, hogy a nehéz percekben mindig számíthatott Ungureanura.

A Digi Sport a román csapat két veteránját szólaltatta meg a találkozó után. Paula Ungureanu szerint a visszavágón nem szabad az ötgólos előnyre gondolniuk, hanem úgy kell pályára lépniük Budapesten, mintha 0–0 lenne az összetett eredmény is. „Nagyon boldogok vagyunk, irtó nehéz mérkőzést nyertünk meg egy jól összeszokott csapat ellen, és ebben a nagyszerű hangulatnak is szerepe volt. Köszönöm mindenkinek a buzdítást” – nyilatkozta a kapus.

Aurelia Bradeanu is nagyon nehéz budapesti visszavágóra számít. „Nem építhetünk csak erre az előnyre, hiszen a kézilabdában bármi megtörténhet. Igaz, hogy megkönnyebbültünk, de tudatában vagyunk, milyen bonyolult lesz a második mérkőzés. A Ferencváros nagyszámú és zajos közönséggel vár minket, de ehhez már hozzászoktunk, a tavalyi BL-döntőben is csak a saját román szurkolóinkat hallottuk meg Budapesten” – mondta Bradeanu.

NŐI KÉZILABDA BAJNOKOK LIGÁJA
NEGYEDDÖNTŐ, 1. MÉRKŐZÉS
CSM BUCURESTI (román)–FTC-RAIL CARGO HUNGARIA 30–25 (17–15)
Bukarest, 5000 néző. Vezette: Brehmer, Skowronek (lengyelek)
CSM BUCURESTI: UNGUREANU – MARTÍN 6, Ayglon 3, GULLDÉN 10 (4), Manea 2, Torstensson, MEHMEDOVICS 4. Csere: Grubisic (kapus), Niombla 1, Bradeanu 2, Böhme, Curea, Bazaliu 2. Edző: Per Johansson
FERENCVÁROS: Bíró – LUKÁCS 4, KOVACSICS 10 (5), PENA 6, SNELDER, Zácsik 2, Schatzl 2. Csere: SZIKORA (kapus), Szekeres, Jovanovics, Faluvégi, Szarka 1. Edző: Elek Gábor
Az eredmény alakulása. 5. perc: 3–3. 10. p.: 6–6. 13. p.: 8–8. 18. p.: 11–10. 24. p.: 16–11. 37. p.: 21–18. 41. p.: 23–20. 50. p.: 23–22. 55. p.: 26–23
Kiállítások: 2, ill. 6 perc
Hétméteresek: 4/4, ill. 7/6
MESTERMÉRLEG
Per Johansson: – Az első félidőben a védekezésünk nem volt megfelelő, a másodikban meg támadásban nem boldogultunk, a végén viszont nagyon odafigyeltünk – így kell majd a visszavágón is.
Elek Gábor: – Ötvenöt percig nagyon jól tartottuk magunkat, ám közben mindenkinek túl sok időt kellett a pályán töltenie a belső posztokon, és ezt nem bírtuk el, az utolsó percekre elfogyott a fejekből az oxigén. De készülünk a jövő hétre – mindent bele fogunk adni.

A NEGYEDDÖNTŐ TELJES PROGRAMJA
Április 7., 19.00: CSM Bucuresti (román)–FTC-RAIL CARGO HUNGARIA 30–25
Április 15., 16.45: FTC-RAIL CARGO HUNGARIA–CSM Bucuresti (román)

Április 9., 17.00: Metz (francia)–GYŐRI AUDI ETO KC
Április 15., 19.00: GYŐRI AUDI ETO KC–Metz (francia)

Április 9., 17.00: Midtjylland (dán)–Vardar Szkopje (macedón)
Április 15., 17.30: Vardar Szkopje (macedón)–Midtjylland (dán)

Április 9., 19.00: Buducsnoszt Podgorica (montenegrói)–Larvik (norvég)
Április 15., 17.00: Larvik (norvég)–Buducsnoszt Podgorica (montenegrói)