A Buducsnoszt az idei CSM? A mérleg az ETO felé billen

ELITISTA TÁRSASÁG

A hétvégén negyedik alkalommal rendezik final four formátumban a női kézilabda Bajnokok Ligája végjátékát, és nagyon ismerős lesz a mezőny, hiszen ugyanaz a négy csapat jutott el a Papp László Budapest Sportarénába, amely egy éve is. Az ismétlődés kiváló kifejezője annak, hogy a női kézilabdában mennyire „elitizálódott” és szűk lett az a réteg – bár történelmileg sem túl széles –, amelytől a szezon végi izgalmakat várhatjuk.

Négy év alatt összesen hét csapat tudott eljutni a final fourig, ráadásul a montenegrói Buducsnoszt Podgorica és a macedón Vardar Szkopje minden évadban résztvevője volt az eseménynek.

Összehasonlításképp: a gyakran – joggal – elitistának csúfolt férfi labdarúgó Bajnokok Ligájában ezen időszak alatt nyolc csapat jutott el az elődöntőig (Real Madrid 4x, Atlético Madrid 3x, Bayern München 3x, Juventus 2x, Barcelona, Chelsea, Manchester City, Monaco). A férfi kézilabdázók elitligájában viszont ugyancsak „unalmas” szokott lenni a mezőny, az évenkénti kölni négyes döntőig szintén hét csapat jutott el az aktuális és az elmúlt három szezonban (Veszprém 4x, Barcelona 3x, THW Kiel 3x, Kielce 2x, PSG 2x, Flensburg, Vardar Szkopje).

Attól persze, hogy az arcok ismerősek, a meccsek még lehetnek izgalmasak: a férfi BL-ben a tavalyi döntőre Veszprémen és Magyarországon kívül alighanem minden szurkoló jó kikapcsolódásként emlékszik – már ha nem kapcsolta ki túl korán a tévékészülékét... – és az elmúlt öt év öt különböző győztese is hozzáadott értéket képvisel a trófea történetében.

Ha a női BL múltjából indulunk ki, akkor a Buducsnosztot és a Győri ETO-t kell kiemelni, a két meghatározó csapat az előző öt kupából négyet gyűjtött be, és ezalatt a magyar együttesnek további két, a montenegróinak egy elveszített döntője is volt.

A tavaly jókora meglepetést szerző bukaresti CSM példája azonban a férfimezőny Kielce-, Flensburg-, illetve Hamburg-sikerét idézte, és bizonyította, hogy ebben a formátumban mindennél többet számít a pillanatnyi forma. A szezon közbeni botladozásokat túlélve a román bajnok újra itt van a final fourban, és akár másodszorra is meglepetést szerezhet. Ezzel szemben a Vardar Szkopje esetében az a kérdés, képes lesz-e végre átlépni az árnyékát: a macedónok a veszprémi férficsapathoz hasonlóan sorozatban negyedszer is nekifutnak az elődöntőnek, ám a piros-feketék eddig egyszer sem tudták átugrani az első akadályt, és minden alkalommal a harmadik helyen végeztek.

A PILLANATNYI FORMA DÖNT – DE HOGY ÉRKEZNEK?

Ami a pillanatnyi formát illeti, nos, az biztos, hogy a hazai pálya ezúttal is az ETO mellett szól. A győriek – gyakorlatilag a bajnoki cím tudatában – az Érd otthonában játszottak BL-főpróbát jelentő rangadót, és egy remek és egy felejthető félidővel vették a fellépést. Amellett ugyanakkor nem lehet elmenni szó nélkül, hogy a Metz elleni negyeddöntős párharcban nem nyújtott épp lehengerlő formát Ambros Martín csapata, az elmúlt időszak legfontosabb meccsét pedig kvázi elbukta a Ferencváros elleni kecskeméti Magyar Kupa-döntőben.

A győriekkel szemben a CSM viszont mintha felfelé ívelő formát mutatna: az újabb bajnoki arany papírforma (a hétvégi utolsó fordulóban 36–26-ra győzte le a Corona Brasovot), a kolozsváriak elleni kupadöntőt pedig elhalasztották május 11-re, így zavartalan volt a felkészülés – a csapat két nappal korábban érkezett Budapestre, mint egy éve.

„Tavaly outsiderek voltunk és nyomás nélkül játszhattunk, nagyon szabadon – tekintett a final four elé Oana Manea, a bukarestiek beállója. – A lelkesedésünknek köszönhetően nyertük meg a Bajnokok Ligáját. Ismét ezt remélem, és erről fogok beszélni a lányokkal is, hogy felejtsük el a tétet, és játsszunk egy jót. Csak így könnyíthetjük meg a meccsünket és mutathatjuk meg az igazi értékünket.”

A Buducsnoszt és a Vardar eközben egymás ellen készült a final fourra: a balkáni Regionális Liga szkopjei négyes döntőjében mindkét csapat simán vette – a Krim Ljubljana, illetve a Podravka Koprivnica ellen – az elődöntőt, a fináléban pedig Amandine Leynaud és Andrea Penezic vezetésével 27–25-re nyert a hazai csapat.

A Vardar szerdán 44–20-ra legyőzte a B-keretével a Pelisztert a bajnokságban, miközben az éljátékosok még csütörtökön is Szkopjéban edzenek a hétvégi felmérésre. A vardarosok nagyon remélik, hogy a csapat végre történelmet ír a BL-ben is, és többeknek – akárcsak Podgoricában Cristina Neagunak és Dragana Cvijicsnek – ez lehet az utolsó nagy dobása a csapattal (Szanja Damnjanovics, Tamara Mavsar, Camilla Herrem, Mayssa Pessoa is távozik a szezon végén, míg Anja Althaus visszavonul). A nevelőcsapatába visszatérő Herrem különös napok előtt áll.

„Nem játszottam még korábban a final fourban, az álmom válik valóra – nyilatkozta az olimpiai bajnok. – Mindannyian tudatában vagyunk, milyen kemény lesz, de azon vagyunk, hogy megnyerjük ezt a trófeát, mert klubszinten ez a legnagyobb teljesítmény, amit elérhetsz.”

És a sorozatban három vesztes elődöntő ellenére a Vardarnak az egész idény, de akár az elmúlt hetek teljesítménye és mutatott formája alapján jó az esélye arra, hogy nagyot alkosson.

Eközben a podgoricaiak kemény hónapokon vannak túl: Dragan Adzsics a Fraditól elszenvedett februári súlyos vereség után a lemondását is felajánlotta, ám aztán úrrá lett a nehézségeken. A final fourban viszont valószínűleg hiányozni fog Milena Raicsevics (Knezsevics), Szuzana Lazovics és Djurdjina Malovics, ez pedig érzékeny veszteség lehet, különösen védekezésben.

„Még ha rendelkezésre is állna e három játékos, akkor is a Győr lenne a favorit. Az esélyeik most még jobbak. Ez hendikep számunkra, de az a célunk, hogy a hiányzók nélkül is magas szinten játsszunk” – altatott az EHF-nek adott interjújában Adzsics, aki a tavalyi CSM-hez hasonlította csapatát, mondván, a román csapathoz hasonlóan ők is csekély eséllyel utaznak Budapestre. Ráadásul a montenegrói edző nem is említette a két csapat örökmérlegét, amely egyértelműen az ETO mellett szól (3–4–9), még ha a fontos meccseken, ez a dominancia nem is jelent meg eddig.