Sterbik Árpád: Nincs rosszabb érzés, mint a fináléban veszíteni

– Szép város Köln?
– Nekem mostantól az egyik legszebb! – válaszolta a Nemzeti Sportnak a világbajnok, immár négyszeres BL-győztes 37 éves Sterbik Árpád, a macedón Vardar Szkopje kapusa. – Negyedszer lettem első a királykategóriában, de a kölni négyes döntőben még sosem győztem. Az idén ez is sikerült.

– Ennek más a súlya, értékesebb?
– Nem hinném. Háromszor nyertem a Ciudad Reallal, egyszer a Pamplona, kétszer a Kiel ellen. Azok a finálék még a régi szisztéma szerint oda-vissza vágósak voltak. Akkor is rettentően sok meló volt a sikerben. A kölni rendszer – két nap alatt két meccs – egészen más felkészülést és taktikát követel. A tavasszal szereztünk némi praxist a SEHA-liga hasonló lebonyolítású végjátékában, de abban volt egy nap pihenő az elődöntő és a helyosztók között.

– Számoljunk kicsit! Kilenc BL-döntőben szerepelt, négy aranya van. Kölnben viszont az előző hét tornán elmaradt a nagy siker. Hogy volt ez?
– Ha leltározunk, akkor pontosan vessünk számot. Az első, a második és a harmadik kölni tornán a Ciudaddal jártam, aztán 2013-ban és 2014-ben már a Barcelonával. Vagyis az első ötön szerepeltem, de csak három ezüstöt nyertem.

– Nagy csalódásként élte meg?
– Persze! Szeretek nyerni, nyerő típusnak is tartom magam. Annál nincs rosszabb érzés, mint a fináléban veszíteni. Persze makacs vagyok, tudtam, el kell jönnie az én időmnek Kölnben is.

– Hatodik nekifutásra...
– De csak összejött.

– Napok óta attól hangos a média, hogy Sterbik volt az idei döntő főszereplője, a torna legértékesebb játékosának, MVP-nek is megválasztották. Sikerek tömkelegével a háta mögött ez még simogatja a lelkét?
– Nagyon is. A döntőről meg csak annyit, hogy a csapatom elviselte a gyengébb kapusteljesítményt is.

– Ezt csak viccből mondja...
– Mi mást mondhatnék? Nem akarom lakkozni magam. A többiek is ölelgettek, én meg azt mondtam nekik, le a kalappal előttük. Évek óta álmodtunk Szkopjében a kölni szereplésről, és amikor először kijutottunk, nem megnyertük?!

– Mi volt a sikerrecept?
– Semmi különös. Azt tudtuk, hogy a Barcát megcsíphetjük az elődöntőben, és azt is láttuk, hogy a PSG-t a Szeged is meg tudta szorongatni. A franciákon óriási volt a nyomás, hogy nyerniük kell, hiszen a Paris a világ legjobb, leggazdagabb csapata. Azt viszont mondtam a fiúknak még Köln előtt, nehogy eszükbe jusson arról beszélni, hogy nyerni jövünk.

– Hogy bírta erővel, idegekkel?
– Így a nyugdíjaséveim küszöbén? Nem panaszkodom. Egy nap alatt két meccset viszont csak nagyon felkészülten lehet vállalni. Ehhez jól jön a tapasztalat, az meg nekem vénségemre már van elég. Szerencsére a fiatalok is kitettek magukért a Vardarban.

– Most már ez lesz a módi, hogy a fogadóirodák sosem találják el a BL-győztest?
– Hát igen... Az utóbbi öt tornából négyet a Hamburg, a Flensburg, a Kielce és az idén a Vardar nyert. A Kiel most már a negyeddöntőben kiesett, és a PSG vagy a nagyon erős Veszprém is csak álmodik az aranyról.

– Miért van ez?
– Mert hatalmas rajtuk a teher, óriási az elvárás. Nagyon jók, mindent tudnak, fel is készülnek, de az egygólos meccseken – és az idén a négyből három ilyen volt – hajszálnyi különbség meg talán a szerencse dönt. Nekünk is kétszer sikerült egy góllal győzni, és aki látta ezeket a meccseket, egy ideig biztosan nem felejti el.

– Végül a jövőjéről. Marad Szkopjéban?
– Ott tanulnak az ikreim – Noel már kézilabdázik –, jól érezzük magunkat, és a jövő nyárig szól a szerződésem.

– Utána?
– Készülök a harminckilencedik születésnapomra, és remélem, még lesz két jó – meg két-három rosszabb évem a kapuban.

A FINAL FOUR ÖT LEGNAGYOBB VÉDÉSE – KETTŐ STERBIKÉ