A pályán kívül is utat mutat – beszélgetés Gro Hammersenggel

TETSZIK NEKI AZ ÚJ SZEREP

A világbajnokságokon megszokott látvány, hogy számos ismert jelenlegi vagy korábbi játékos tűnik fel a mérkőzéseken. A németországi tornára a velünk azonos csoportban szerepelt címvédő norvégokat ismét rengeteg újságíró és tévés kísérte el, a vb-t az északi országban közvetítő Tv2 pedig igazi nagyágyúval erősített, ugyanis a helyszíni stúdióban a nyáron visszavonult Gro Hammerseng-Edin a csatorna szakértője. Amikor a legutóbbi szünnapon meglátogattuk a stáb Bietigheim melletti szállásán, készséggel mesélt nekünk a nyári visszavonulásáról és a kézilabda utáni életéről.

„Korábban kétszer már dolgoztam a Tv2-nek, az elmúlt vébén négy norvég meccsnél segédkeztem, míg a riói olimpia alatt az otthoni stúdióban beszélgettünk a kézilabdáról – kezdte Gro Hammerseng-Edin a Nemzeti Sport Online-nak. – Ez az első alkalom viszont, hogy a teljes tornára meghívtak, ráadásul a helyszíni stáb tagja vagyok. Amíg játékos voltam, inkább csak egy izgalmas időtöltésként tekintettem a szakértői szerepre, de most már úgy állok hozzá, mint egy munkához. Rendkívüli módon élvezem, mindenki nagyon profi, sokat tudok tanulni arról, hogyan is készül egy műsor. Természetesen azzal nincs problémám, amikor a kézilabda kerül szóba, de közben számos más részletre is figyelnem kell a felvétel alatt. Próbálok ebben is egyre jobb lenni, miközben csak azt kell tennem, amit amúgy is szeretek, meccseket nézni. Ráadásul pénzt is kapok azért, hogy elmondom a véleményemet. Nem állítom, hogy akkor ezt fogom csinálni évekig, de egyelőre szeretem."

A 37 éves irányító felnőttpályafutása során játszott szülővárosa, a Gjövik, majd 2003 és 2010 között a dán Ikast csapataiban, 2010 után pedig a Larvikot erősítette, tagja volt a 2011-es Bajnokok Ligája-győztes együttesnek. Februárban jelentette be, hogy a szezon végén befejezi:

„Nem volt könnyű meghozni ezt a nagy döntést. Ha valami húsz évig kitölti az életedet, azt nehéz abbahagyni. De miután kimondtam, biztos voltam benne, hogy ez a megfelelő pillanat. A testem egyszerűen már nem bírná a kézilabdával járó terhelést. Fontos volt, hogy olyankor fejezzem be, amikor még hasznos tagja vagyok a csapatomnak, nem pedig amikor már csak a padon ülök, és azt nézem, hogy a nálam fiatalabbak egyre jobbak. Szóval úgy zártam le a pályafutásomat, hogy az az én döntésem volt, nem egy szükséges kényszer, és ez jó érzés."

A norvég válogatottal 2008-ban olimpiát, 2004-ben, 2006-ban és 2010-ben Európa-bajnokságot nyert, egyedül a vb-aranyérem nem jött össze neki, 2001-ben és 2007-ben is „csak" ezüstöt szerzett. Tíz éven keresztül, 2010-ig szerepelt a nemzeti csapatban, ezalatt 167 mérkőzésen 631 gólt szerzett.

„A válogatottságról sokkal nehezebb volt lemondanom, de tisztában voltam vele, hogy a gyerek, a Bajnokok Ligája és a válogatott egyszerre már túl sok lenne nekem. Amikor 2010-ben visszavonultam a nemzeti csapattól, az első időszakban nehéz volt kívülről figyelni a mérkőzéseket, mert egy részem szívesen ott lett volna a pályán. A párom, Anja utánam még évekig folytatta a válogatottban, szurkoltam neki, de kicsit azért féltékeny is voltam rá. Az utóbbi két-három évben azonban már elfogadtam, hogy ez volt a helyes döntés. Csak hálás vagyok azért, hogy tíz éven keresztül tagja lehettem a válogatottnak."

Amikor a legszebb emlékeiről kérdeztük, több pillanat is beugrott neki: „Az első, ami eszembe jut, az a 2004-es Eb-n, Magyarországon elért első hely, ez volt az első aranyam a norvég válogatottal. Aztán ott van a 2008-as olimpiai bajnoki cím Pekingből, és a 2010-es dániai Eb-arany, amivel lezártam ezt az időszakot. Szintén különleges, hogy egy norvég csapattal meg tudtam nyerni a BL-t."

Az EHF ezzel a videóval búcsúztatta

ANJA + GRO = MIO

Hammerseng 2013 augusztusában házasodott össze párjával, Anja Edinnel, közösen nevelt fiuk, Mio, 2012. február 2-án született. 2014-ben közös könyvet is kiadtak, „Anja + Gro = Mio" címmel.

„Azt éreztük, sokan nem tudják, hogyan működhet az olyan családi modell, amelyben nem egy férfi és egy nő neveli fel a gyereket. Úgy láttuk, az embereknek lennének kérdéseik, csak nem tudják, hogyan tegyék fel őket, hogy ne legyenek tapintatlanok. Ezért aztán ezt a formát választottuk arra, hogy átadjuk a tapasztalatunkat. Norvégul írtuk meg először, de szeretnénk angolra is lefordítani. Sokan hálásak voltak a könyv miatt, talán többen el is fogadtak minket."

Márpedig utóbbi az északi országban sem magától értetődő. „Norvégiában is sokan ellenzik, hogy úgy legyen valakinek gyereke, hogy hiányzik az apuka. Személyes rossz tapasztalatunk nem volt, de tudom, hogy több helyen nem nézik jó szemmel. Tiszteletben tartom a véleményüket, ugyanakkor örülök, hogy a többség nyitottan gondolkodik, főleg a fiatalabb generációra jellemző ez. Az idősebbeknek nehezebb alkalmazkodniuk."

Mint mondja, nincs problémájuk abból, hogyan osszák el egymás között a gyerekkel kapcsolatos feladatokat, mindkettőjüknek megvannak a preferenciái és képességei. „Anja nagyon szeret játszani vele, legyen az foci vagy éppen videojáték. Néha olyan, mintha ő is ötéves lenne. Egyértelmű, hogy ő a viccesebb anyuka kettőnk közül. Sokan mondják, hogy Mio mennyire hasonlít Anjára, és én is így látom, pedig nincs genetikai oka."

Ami Miót illeti, egyelőre nem kacsingat a kézilabda felé (két hónapja focizni kezdett el), de Hammersengék nem is erőltetik, a lényeg, hogy mozogjon.

Gro és Anja idén nyáron egyszerre hagytak fel a kézilabdával, így a fiuk mellett más tevékenységekre is jut idejük. Anja „Team Fearless" névre hallgató csapatával már több éve tart mentáltréning előadásokat, de Gro saját életéből vett élményeire is sokan kíváncsiak.

„Nem vagyok hivatalosan tagja Anja csapatának, de engem is sok helyre hívnak, hogy beszéljek a sportban szerzett tapasztalataimról, hogyan kell felépíteni egy csapatot és rávenni, hogy egy közös cél érdekében összedolgozzon, vagy hogyan legyünk a világ legjobbjai valamiben. Az az érdekes, hogy ha a kézilabdáról beszélünk, akkor egyszerre kell a csapatra és az egyénre gondolni. Minden játékos szeretné megmutatni, mit tud, de egyszerre egy csapatból csak heten lehetnek fenn a pályán. Ez nagy kihívást jelent a játékosoknak, hogyan szorítsák háttérbe az egyéni céljaikat a csapatért. Meg kell találni az egészséges egyensúlyt a kettő között."

„Ilyenkor mindig a saját példámat veszem elő, mi hogyan csináltuk a Larvikban vagy a norvég válogatottban, amikor hosszú időn keresztül sikeresek tudtunk lenni. A nemzeti csapatban olyan kultúrát alakítottunk ki, amire a társadalmon belül más területen dolgozók is nagyon kíváncsiak."

A másik fő témája az egyenlőség, az ismertségét arra használja fel, hogy közvetítse az általa fontosnak tartott üzeneteket.

„Más kultúrákban nem sétálhatsz békésen a pároddal, ha ő azonos nemű, de Norvégiában is még mindig kihívást jelent, hogy vállald, ha más vagy. Tradicionális szerepekről is beszélek, egy nő kaphat-e ugyanolyan munkát, mint egy férfi. Ösztönözni szeretném a nőket, hogy nyugodtan jelentkezzenek olyan állásokra, amit jelenleg főleg férfiak töltenek be. Hogy ne menjünk messzebbre, a médiában öt szakértőből négy férfi. Hogyan lehetséges ez, amikor a tanulmányi eredmények azt mutatják, hogy a nők jobban teljesítenek az iskolában?"

EREDMÉNYKÉNYSZER HELYETT A TANULÁS ÉS A FEJLŐDÉS A KÖZÉPPONTBAN

A közös könyvükön kívül Anja még két másikat írt, a legutóbb megjelent a tehetségek belső küzdelmeiről szól. Tanulságos megnézni a főbb megállapításait, mert olyan problémákat vet fel, amelyek bármelyik országban, így nálunk is érvényesek.

„Ez a könyv egyszerre szól a játékosoknak, az edzőknek és a szülőknek – folytatta Hammerseng. – Megpróbálja azonosítani a legnagyobb kihívásokat, amelyekkel egy fiatal játékosnak szembe kell néznie, és leírja, mi járhat ilyenkor a fejében. Sokszor azt látjuk, hogy a szülők túlságosan nagy nyomást helyeznek a gyerekeikre, vagy éppen a saját vágyaikat vetítik ki rájuk, ők pedig nem mernek ellenkezni, mert attól félnek, hogy elromolhat a kapcsolatuk."

Heidi Löke, Marit Malm Frafjord vagy éppen Thorir Hergeirsson is megszólal a könyvben, amely különböző gondolkodásmódokat ír le, aztán mindenki kiválaszthatja közülük a számára legszimpatikusabbat.

„Jobb egy gyereknek, ha azt tartja szem előtt, hogy fejlődjön, tanuljon és közben érezze jól magát, mint hogy csak az eredményeket hajszolja. Azt hiszem, ez a fő üzenete a könyvnek. Élvezni kell az utat, amíg valakiből sportoló lesz, a szülőknek pedig abban kell segíteniük, hogy a gyerekük elfogadja, a bukás, a hiba és a negatív gondolatok is az élet részei, ha ezt sikerül elérni, könnyebben tud koncentrálni a fontos dolgokra."

Ismert történet, hogy Lökéről fiatalon sok edző azt tartotta, belőle soha nem lesz elég jó játékos. „De ő bebizonyította, hogy tévednek. Az edzésekhez volt tehetsége, keményen dolgozott, és meglett az eredménye. Persze másféle tehetségek is vannak, akikről kezdettől fogva látszik, van érzékük a játékokhoz, és gyorsan tanulnak. Anja is ilyen volt, mindenki azt mondta róla, nagy sztár lesz. Aztán nehezen élte meg, amikor a többi gyerek egyre közelebb ért hozzá. Bepánikolt, hogy akkor már nem is olyan kiemelkedő?"

„Nagy hatással van ránk azoknak az edzőknek a szava, akik fiatalon foglalkoznak velünk. Amit akkor mondanak a gyerekeknek, arra mindig emlékezni fognak. Máig itt van fejemben, hogy az edzőm azt mondta nekem, nem fogok tudni gólt lőni kilenc méterről. Olyan sokat hallottam, hogy elfogadtam igazságként. Ahelyett, hogy azt mondta volna, ha erre és erre koncentrálunk az edzéseken, kiváló átlövő lehet belőled. Ha a lehetőséget látja a gyerek a határai helyett, jobban tud fejlődni."

A fiatal játékosok a könyvet olvasva rájöhetnek, Lökének és Edinnek is ugyanazokkal a problémákkal kellett megküzdeniük, és ha ezeket megfelelő módon kezelik, jobb sportolókká válhatnak.

MÁR LÁTNI A KÖVETKEZŐ GRO HAMMERSENGET?

A beszélgetés végén visszakanyarodtunk a világbajnoksághoz valamint a címvédő norvég válogatotthoz, és Hammersengtől is megkérdeztük, miben látja a „titkot":

„A norvég játékosokba már kiskoruktól kezdve nagyon erősen bele van kódolva, mit hogyan kell csinálni. Fiatalon megtanulják például, hogyan kell helyesen edzeni, már ekkor profi módon dolgoznak. A norvég szövetség különös figyelmet fordít arra, hogy képzett edzők foglalkozzanak a legkisebbekkel, de országszerte a klubokban is kiváló szakemberek segítenek a játékosoknak a fejlődésben. A felnőttválogatott kapitányai meg mindig megadják a lehetőséget néhány fiatal játékosnak, hogy belekóstoljanak a nagy tornák hangulatába és értékes tapasztalatokkal gazdagodjanak, így amikor eljön az idő, készen fognak állni."

„Mindig nagyobb távban, több éves periódusban gondolkodnak, mint csak a következő világverseny. Ahogy most a tévéstáb tagjaként újra ott vagyok a válogatott mellett, és hallgatom a kapitányt a sajtótájékoztatókon, ugyanazt emeli ki, mint amikor én először ott ültem 2000-ben. Hogy a lényegre kell koncentrálni, és tartani magunkat a koncepcióhoz. Soha nem hiszi el magáról a csapat, hogy mennyire jó, a játékosok alázatosak maradnak, profin készülnek, pedig sok érmet nyertek már az évek során. Mindig fejlődni szeretnének, büszkék hogy a hazájukat képviselhetik, mert tudják, hogy a női kézilabda-válogatott nálunk nemzeti kincs. Mindenki várja a decembert, hogy nézhesse a meccseket és szurkolhasson a csapatnak."

Nem meglepő módon nála is a norvég válogatott az aranyérem fő várományosa, mellette az oroszokat, a franciákat és a hollandokat emelte ki.

És hogy látja-e már a következő Gro Hammersenget a fiatalok között? „Ami azt illeti, van egy tizenkilenc éves irányító, Mari Finstad Bergum, aki éppen a szülővárosomból, Gjövikből származik, és az első évét tölti a Larviknál a felnőttek között. Az édesapámtól sokat hallottam róla, állandóan azt mesélte, hogy van benne valami, ami rám emlékezteti. A juniorválogatott kapitánya, és védekezésben is hasznos, szóval rajta fogom tartani a szememet."

NŐI KÉZILABDA-VILÁGBAJNOKSÁG
A NYOLCADDÖNTŐ PROGRAMJA
December 10. (vasárnap)
17.30, Magdeburg: Szerbia–Montenegró
17.30, Lipcse: MAGYARORSZÁG–Franciaország
20.30, Magdeburg: Dánia–Németország
20.30, Lipcse: Svédország–Szlovénia

December 11. (hétfő)
17.30, Magdeburg: Oroszország–Dél-Korea
17.30, Lipcse: Románia–Csehország
20.30, Magdeburg: Japán–Hollandia
20.30, Lipcse: Spanyolország–Norvégia