Gyerünk, fiatalok! – ilyen volt a magyar férfi kézilabda 2017-es éve

Vágólapra másolva!

2017.12.27. 16:03

Címkék

A férfi kézilabda-válogatott és a legjobb hazai klubcsapatok éves értékelésekor kettős érzések törnek elő. Akadtak remek sikerek és csúfos kudarcok is.

Mivel 2016-ban Talant Dujsebajev szövetségi kapitány vezetésével sajnos nem lehetett ott a riói olimpián a magyar férfi kézilabda-válogatott, azt reméltük, 2017-ben a franciaországi világbajnokságon az ideiglenes kapitánynak kinevezett Xavier Sabaté dirigálásával sokszorosan kárpótol bennünket. A januári vb-n megsérülő, a nyolcaddöntőben mégis játszó Nagy László csapatkapitány vezetésével ki is tett magáért a 7. helyen záró csapat. Talán nem is a végső helyezésével, hanem ahogyan eljutott odáig. Gyorsan tegyük hozzá, hogy az Európa-bajnoki selejtező csoportküzdelmeiből is gond nélkül kijutott a 2018-as horvátországi tornára.

BRAVÚR ÉS ÖSSZEOMLÁS

A világbajnokságról, mint az év legfontosabb viadaláról először is azt kell tudni, hogy az előzetesen vártnál kicsivel jobb eredménnyel zártunk. Az „öregek” a szárnyuk alá vették a fiatalokat, így a mérleg elfogadható lett: 3 győzelem (Dánia, Szaúd-Arábia, Chile), 4 vereség (Norvégia, Fehéroroszország, Horvátország, Németország). Megjegyezendő, az Eb-aranyérmes német gárda a nyolcaddöntőben búcsúzott, az olimpiai bajnok Dániát pedig bravúrral kiverték a mieink.

A nagyobb nemzetközi rutinnal felvértezettektől azt vártuk, hogy kulcsjátékosok lesznek, Ancsin Gábor, Bánhidi Bence, Bodó Richárd, Dzsamali Iman nem is okozott csalódást. Csak tartalékként volt kerettag a vb-n, ezért csalódottan tért haza Iváncsik Gergő. Az öreg róka Mikler Rolandhoz, Nagy Lászlóhoz, Schuch Timuzsinhoz és Zubai Szabolcshoz csatlakozott az elnyűhetetlen Fazekas Nándor, majd a tartalékként Nagy helyére becserélt Gulyás Péter is. Nem lehetett panasz Harsányi Gergelyre, Császár Gáborra és Lékai Mátéra sem – ők már a londoni olimpián 4. helyezett válogatottban is szerepeltek, ám érthetetlenül kimaradtak a legutóbbi Eb-keretből.

A vb-csapat tapasztalt újonca volt Szöllősi Szabolcs, világversenyen pedig először szerepelt Balogh Zsolt, Juhász Ádám és Ligetvári Patrik.

Az egyenes kieséses szakaszban Dánia ágára kerültünk, amelyet az év meccsén, a kézsérüléséből visszatérő Nagy László vezérletével, bravúros teljesítménnyel kivertünk (27–25). Norvégia ellen a negyeddöntőben viszont összeomlott a csapat – a meccs eldőlt már az első félidőben.

ÚJ KAPITÁNY, ÚJ VILÁG

A tavaszi Eb-selejtező meccsei már szinte örömjátékkal teltek – persze újra a „vészkapitány” Sabaté vezetésével, mert Ljubomir Vranjes csak a nyáron, flensburgi távozása után vehette át a válogatottat és a Veszprémet. A dánokkal megint összeakadtunk, pontot is szereztük ellenük, és csoportmásodikként kisétáltunk a horvátországi kontinensviadalra.

Ott már Vranjes lesz a hadvezér. A szerb-svéd volt világklasszis irányító Veszprémben is Sabaté helyére került, ám a katalán tréner előbb még másodszor is elvezette klubcsapatát a BL kölni négyes döntőjébe. Tavaly finálét vesztett a Telekom Veszprém a sportág királykategóriájában, az idén bronzmeccset nyert – legalább jobb szájízzel térhetett haza. Meg persze újra fogadkozva, hogy 2018-ban megint megpróbálja. Ebben többen, köztük a tavasszal BL-nyolcaddöntőig jutó Mol-Pick Szeged is szívesen megakadályozná őket, ha összeakadnak az egyenes kieséses szakaszban. Csakhogy ehhez sokkal jobb játék kellene a tavasszal még szárnyaló, de az ősszel erősen hullámzóan teljesítő Szegedtől.

A veszprémiek több, a szegediek kevesebb újonccal vágtak neki a bajnoki szezonnak, mégis úgy látszott, Vranjes csapata talált hamarabb magára, míg Carlos Pastor edző gárdája csak egy-egy bravúrra volt képes – az ősszel megverte a Barcelonát –, de nem szerepelt egyenletesen jól.

ÖRÖKKÉ CSAK ARANY

A Veszprém és a Szeged hagyományos versenyfutása a tavasszal is szórakoztatta a közönséget – jobban a veszprémit. A Magyar Kupában és a bajnoki fináléban egyaránt döntőt vívott a két ősi rivális – mindkettőből a Veszprém került ki győztesen. A kupában időn túli hetest lőhetett Aron Pálmarsson, izlandi hidegvérrel bevágta, s ezzel 26. kupaaranyát ünnepelhette a Veszprém. A bajnokságban, amelynek alapszakaszát a Szeged nyerte, simábban diadalmaskodott a címvédő. Hattal nyerte a veszprémi csatát, így belefért a háromgólos vereség a második meccsen. Szegeden pezsgőzött a katalán trénerét arannyal búcsúztató „örök első” Veszprém.

AZ ÉV MÉRKŐZÉSE
BRAVÚR A DÁNOK ELLEN A világbajnokságon az olimpiai bajnok Dániával került szembe a magyar válogatott a nyolcaddöntőben, vagyis olyan klasszisokkal szemben nyert, mint Mikkel Hansen, Niklas Landin, Lasse Svan, Jesper Nöddesbo vagy René Toft Hansen. Nekik mindent megtanítottak klubedzőik, valamint az izlandi Gudmundur Gudmundsson szövetségi kapitány, akit a nyáron a dán Nikolaj Jacobsen, a német RN Löwen trénere váltott, és aki sportszerűen elismerte a magyarok kiváló vb-teljesítményét Albertville-ben. Dánia búcsúja óriási meglepetés volt, amit diadalmámorban ünnepelt a magyar tábor. Erre minden oka megvolt, mert szinte csodát tett a végig vezetve nyerő, Császár Gábor, Mikler Roland és Nagy László vezette együttes.

AZ ÉV MÉLYPONTJAI
CSALÓDÁS AZ EHF-KUPÁBAN Mind a négy EHF-kupa-csapatunk kiesett az előcsatározásokban, amelyeken a tét a legjobb 16 közé, vagyis a főtáblára jutás volt. Ez tavaly sikerült a Grundfos Tatabányának, amely az idén ritkán látott bírói csalással, egy góllal esett ki a francia Chambéry ellen. Ezt a sportidegen esetet Vladan Matics edző és csapata hetek elteltével sem volt képes feldolgozni. Csúfosabban ért véget a Csurgó szereplése, mert kilencgólos hazai győzelme után tízzel kikapott a horvát Dubravától – ez a csapatformálás során sok súlyos gonddal találkozó Sótonyi László edzőnek az állásába került. A Balatonfüred és az európai kupákban újonc Budakalász kettős vereséggel búcsúzott a spanyol bajnokságban edződő katalán Granollersszel és baszk Anaitasuna Pamplonával szemben.

AZ ÉV MEGLEPETÉSE
LEVÁLTOTTÁK A SIKEREDZŐT A Budakalásznál látott őszi edzőváltást a kívülállók meglehetősen értetlenül fogadták. A volt válogatott Horváth Attila ugyanis az NB I újoncát negyedik helyezésig vezette a legjobbak között – ezzel tényleg nagy meglepetést szerezve mindenkinek. Valami azonban megromolhatott a csapat és a tréner viszonyában, erről egyik fél sem akart beszélni. Mégsem lehetett előzmény nélküli, hogy a bravúrcsapat sikeredzőjét néhány hónappal az EHF-kupa-szereplés kiharcolása után elküldték. Utódja Forgács Gyula, az addigi másodedző lett. Az újabb fordulat: Horváthot decemberben az utolsó helyen álló FTC élére állították.

AZ ÉV KÉRDÉSE
REJTÉLY, MIÉRT MENT EL Miért ment el a Barcelonába Aron Pálmarsson, akit még egyéves szerződés kötött a Veszprémhez? Pletykák, találgatások sora keringett, de a háttérről sem a játékos, sem a klub nem állt elő logikus, érthető magyarázattal. Pálmarsson önkényesen elhagyta a csapatot, hazatért Izlandra várandós feleségéhez, majd kivárta, hogy a Veszprém vezetői megegyezzenek a Barcelonával a kivásárlásáról. Új együttesével Szegeden BL-meccsen járva a Nemzeti Sportnak csak ennyit mondott: „Régi vágyam teljesült a barcelonai szerződéssel, és különben is előszerződésem volt a klubbal a jövő nyártól. Hatalmas összeget fizetett a kivásárlásomért a Barca, cserébe négy évre írtam alá.” Hogy miért ment el Veszprémből? Talán sosem tudjuk meg az igazi választ.

AZ ÉV ÁTSZERVEZÉSE
TOVÁBBI VILÁGKLASSZISOK ÉRKEZNEK A fennállása 40. jubileumát az idén nyáron ünneplő, üzleti vállalkozásként is nagyszerűen működő Telekom Veszprémhez kötődik az év egyik legfontosabb és legnagyobb szabású átalakulása. Ez érintette a csapatot, az együttes szakmai vezetőségét és a klub vezérkarát egyaránt. A csapatba világklasszis újoncok kerültek: William Accambray, Kent Robin Tönnesen és Dejan Manaszkov már az idén megérkezett, Manuel Strlek és Kentin Mahe pedig 2018 nyarán jön. Velük együtt új edző és új másodedző is érkezett, valamint megint Haris Porobic lett a kapusedző, aki Mikler Roland „bizalmasa”. A klub és a csapatot működtető gazdasági társaság vezetősége is megújult, más lett a többségi tulajdonos is. A cél viszont változatlan: a BL-győzelem.