Lékai Máté: Rettentően sajnálom az elszalasztott lehetőséget

– Egy héttel ezelőtt kaptak ki a csehektől. Gyógyul már a túl korai búcsú okozta seb?
– Az enyém túl mély és nagyon fájó, mert sokat hibáztam, többször is úgy éreztem, nem vagyok jó formában, de szerintem a keret többi tagja sem könnyen emészti meg a történteket – mondta Lékai Máté, a válogatott és a Telekom Veszprém klasszis irányítója, aki a varasdi csoportmérkőzéseken 18 góllal, 64 százalékos lövőhatékonysággal a mieink legeredményesebb játékosa volt. – Ugyanakkor fel kell vennünk a napi ritmust, a klubban újabb nagy feladatok előtt állunk.

– Még nincs is történelmi távlatunk a történtekről. Azért leülepedett már néhány kérdés?
– Csak lassan…

– A felkészüléssel, a tesztmeccseken minden rendben volt?
– Ezzel nem volt különösebb probléma, eltekintve a közös gyakorlásra szánt időtől. Erre azonban nem szerencsés hivatkozni, nem is indokként mondom, hiszen mostanában az összes válogatott csak néhány közös tréninggel és edzőmérkőzéssel készül a világversenyekre. Ami inkább említhető, hogy a mi keretünkben elég radikális változás történt, már nem volt közöttünk Nagy László csapatkapitány, aki védekezésben és támadásban is nagyon nehezen pótolható, de mondhatom Fazekas Nándort, Zubai Szabolcsot, az Iváncsik testvéreket, Gulyás Pétert, Ilyés Ferencet, Harsányi Gergelyt vagy Nagy Kornélt is.

– A fiatalítást megsínylettük?
– Nem erről van szó. A fiataloknak helyük van a csapatban, a váltás, amit az élet diktál, elkerülhetetlen, annak idején mi is a tisztelt elődök nyomába léptünk. Az Eb-csapatba hívottak majdnem fele 1995-ben vagy utána született, vagyis tíz fiatallal érkeztünk a varasdi csoportmeccsekre. A jövő az övék, és ahogy mondják, nekik a határ a csillagos ég.

– Nem ültek egy számmal nagyobb lóra?
– Talán nem, bár kétségtelen, hogy a juniorválogatotthoz képest hatalmas ugrás a felnőttben szerepelni. Az átállás nehézségeinek áthidalását viszont mi, idősebbek – ezt nekem elég furcsa kimondani huszonkilenc évesen – maximálisan segítettük, és ebben Ljubomir Vranjes is mellettünk állt, hiszen ő is érezte ennek fontosságát. Ezek a fiatalabb srácok jól ismerik egymást, hiszen a korosztályos válogatottakban már egymás mellett játszottak vagy éppen klubjukban egymás ellen.

– A vezérszerepet viszont nem vártuk tőlük, ugye?
– Még nem. A korábban említett kimaradók helyére nekünk, a középkorosztály tagjainak kellett lépni. Gondolok itt Mikler Rolandra, Császár Gáborra, Schuch Timuzsinra, Balogh Zsoltra, Ancsin Gáborra vagy magamra.

– Már említettük Nagy Lászlót. Ön szerint miként helyettesíthető?
– Nehezen. Ő már megtette a magáét a nemzeti csapatért, de még ma is a világ egyik legjobbja a maga posztján. Nem lehet csak úgy, egyik napról a másikra a helyére állni. Ugyanakkor kétségtelen, hogy ezt a kérdést meg kell oldani, és vannak is balkezes talentumok a keretben.

– Tudjuk, Ancsin, Balogh és a nagyon bátor Bartók Donát ügyes. Rájuk vajon védekezésben is számíthat a csapat?
– Ezzel a kérdéssel a szövetségi kapitánynak kell foglalkoznia, de az kétségtelen, hogy Nagy László védekező játéka igen fontos volt.

– A kulcsmeccsünket az Eb-n a csehek ellen vívtuk. Agyonnyomta a tét a csapatot?
– Az egész együttesre ezt nem lehet mondani, inkább egyénenként érdemes vizsgálni. A világversenyek meccseinek hangulata, hőfoka, irama nem szimulálható sem edzésen, sem felkészülési mérkőzésen. Ez több, mint a tét, ami persze egyikünkre bénítólag hat, másikunkat meg feltüzeli, élete legjobbjára ösztönzi. Ezt a tüzet éreztem a csapaton a dánok és a spanyolok ellen, majd a csehekkel szemben az első félidő derekáig. Ekkor fordult a kocka, mert sorozatban kimaradó helyzeteink után elhúztak a csehek.

– Futottunk az eredmény után, de hiába. Miért?
– Mert a rohanás, a kényszerhelyzet újra és újra rossz döntéseket okozott, azt sem tudtuk megoldani, amit gyakoroltunk. Pedig Bodó Richárd, Bánhidi Bence, Juhász Ádám és a többi fiatal is szinte görcsösen akart. Viszont védelmünk a kapust nehéz helyzetbe hozta, és elmaradtak a lerohanásaink is.

– Még mindig indulatos, ahogy sorolja…
– Persze, mert magamra is mérges vagyok, ez nem az én Európa-bajnokságom volt, pedig nagyon akartam és igyekeztem mindent megtenni. Rettentően sajnálom az elszalasztott lehetőséget.