Elek Gábor: Megmondtam a lányoknak, hogy ne lógassák a fejüket

Természetesen mindenki csalódott volt az FTC-Rail Cargo Hungaria női kézilabdacsapatának háza táján a vasárnap este, a francia Metz otthonában elszenvedett 27–25-ös (bár eredetileg 28–25-ösnek hitt, lásd mindjárt) vereség miatt a Bajnokok Ligája középdöntőjének 2. csoportjában. A játékosok a meccs után elkeseredetten baktattak le a pályáról, búsan ücsörögtek egy kicsit az öltözőben, és aztán elég kedvetlenül buszoztak vissza az amúgy képeslapra kívánkozó belvárosban lévő szállodájukba is, bár eddigre Elek Gábor vezetőedző már igyekezett egy kicsit enyhíteni az elkeseredésükön.

„Megmondtam a lányoknak, hogy ne lógassák a fejüket, mert nincs miért: idegenben csak két góllal kaptunk ki a legerősebb középdöntős ellenféltől, amelyik hat világbajnok franciával és jó néhány másik válogatott klasszissal állt fel, ráadásul úgy érzem, bennünk több tartalék maradt, mint bennük, és ez még számíthat később – utalt a szakember arra, hogy március 3-án majd a Fradi fogadja a Metzet, és ha ott sikerül három góllal nyernie, akkor pontegyenlőség esetén így is a franciák előtt zár a csoportban. – Tény, hogy nem sikerült kihoznunk magunkból a maximumot, és ennyiből csalódottak vagyunk, de nem arról van szó, hogy egy rosszabb csapattól kaptunk volna ki vagy volna miért szégyenkeznünk."

Pedig a találkozó úgy indult, hogy a Fradi meglepheti a franciákat, hiszen a magyar csapat remekül védekezett, és előbb Lukács Viktória lőtt két gólt, majd Háfra Noémi hármat, meg adott egy gólpasszt, és negyedóra sem telt el, mikor már 6–3-ra vezetett az FTC. Másfél perccel később mégis döntetlen volt az állás.

„Kihagytunk egy ziccert, kétszer átfutottak rajtunk, és ennyi pont elég volt – emlékezett vissza a vezetőedző. – Ráadásul a szünet előtti időszak sem sikerült jól: ott is ajtó-ablak helyzeteket nem tudtunk belőni, cserélnünk is kellett, és ezalatt háromgólos hátrányba kerültünk, a második félidőben meg már végig ezt a hátrányt cipeltük a hátunkon. Voltak jó pillanataink, de tartósan kiemelkedő egyéni teljesítmények nem nagyon, a szélsők támadójátékát leszámítva a szünet után. Én is keresgéltem a csapatot, ám csak az utolsó tíz percre sikerült megtalálni azt a felállást, amelyikkel eredményesek tudtunk lenni, de akkor már hat góllal mentek a franciák – illetve hát öttel... –, annál pedig erősebbek voltak, hogy ezt a hátrányt ledolgozzuk."

Ráadásul a hátrány egy góllal nagyobbnak is tűnt, mint valójában volt, hiszen 22–18-as állásnál a metzi beálló, Laurisa Landre gólját érvénytelenítette az alapvonali bíró, mégis felkerült az eredményjelzőre, és onnantól mindenki abban a tudatban volt a csarnokban, hogy a házigazdáknak eggyel több góljuk van. A káoszra jellemző, hogy még a helyi napilap másnapi tudósításaban is több helyütt a 28–25-ös, fals végeredmény szerepel, és csak az utólag az újságba emelt hivatalos statisztika mutatja a 27–25-ös, helyesnek gondolt megoldást.

„Én 24–20-nál éreztem egy pillanatra, hogy mintha túl nagy lenne a különbség, de pont lőttünk egy gólt, és elhessegettem a gondolatot – mondta Elek Gábor. – Utána a játékosok szóltak a franciák utolsó perces időkérése alatt, hogy náluk nem stimmel a francia gólok száma, de ennyiben is hagytuk a dolgot – azzal amúgy sem lehet odamenni a zsűriasztalhoz, hogy bocs, valahol hiba történt, vonjatok már le egy gólt, ha ez így működne, nem lennének egygólos vereségek a sportágban... – mondta Elek Gábor. – Nyilván kellemetlen, hogy elnéznek egy ilyet, meg az is igaz, hogy ezeket a pálya fölé benyúló eredményjelzőket alig látni a kispadtól, ahhoz is tekergetnem kell a nyakamat, hogy lássam, mikor jár le egy kiállítás, de lássuk be, hogy erre nekünk is figyelnünk kell, én is észrevehettem volna egyből. Ez van, már nem tudunk segíteni rajta. Csak bosszant, hogy azon melegében nem szúrtam ki, hogy behúzták a plusz gólt is."

Nagyon sokat ugyanakkor valószínűleg ez sem változtatott volna a meccsen: a Ferencváros kikapott, és a középdöntő hátralévő szakaszában már azon kell dolgoznia, hogy egyrészt oda-vissza legyőzze a német Bietigheimot, esetleg elhozzon két bravúrpontot az otthon külső és belső tényezők eredményeképp nehezen verhető Buducsnoszt Podgoricától, na meg hárommal legyőzze a Metz csapatát, és akkor továbbra is megcsípheti a 2. csoport második helyét, a franciaországi vereség és az eltűnt gól esete pedig jól mesélhető történetté nemesül.

Háfra Noémi bombagólja a legszebb a fordulóban, Kovacsics Anikó is a dobogón

NŐI KÉZILABDA BL
KÖZÉPDÖNTŐ, II. CSOPORT, 2. FORDULÓ
METZ HANDBALL–FTC-RAIL CARGO HUNGARIA 27–25 (13–10)
Metz, 4000 néző. V: Nastase, Stancu (románok)
METZ: RAJCSICS – Luciano 1, GROS 10 (4), ZAADI 3, Landre 2, Smits 4, Houette 3 (1). Csere: Csapó (kapus), Edwige, Maubon 1, Flippes 1, O. Kanor 1, Nocandy 1. Edző: Emmanuel Mayonnade
FTC: Szikora – LUKÁCS 7, Pena, Kovacsics 1, Snelder 3, Háfra N. 4, Márton. Csere: Bíró (kapus), Szekeres, Van der Heijden 3 (1), Szucsánszki 1, Jovanovics, Faluvégi 1, Mészáros R., Hornyák D. 2, Schatzl 3. Edző: Elek Gábor
Az eredmény alakulása. 5. perc: 1–1. 11. p.: 2–2. 15. p.: 3–6. 16. p.: 6–6. 24. p.: 9–9. 35. p.: 15–13. 41.p.: 19–15. 48.p.: 23–18. 52. p.: 24–22. 58. p.: 25–24
Kiállítások: 6, ill. 6 perc
Hétméteresek: 5/5, ill. 1/1
MESTERMÉRLEG
Emmanuel Mayonnade: –Nagyon örülünk ennek a győzelemnek, megharcoltunk érte, de nem számolgatunk, hogy hányadik helyet érhet a csoportban, annak csak a középdöntő végén jön el az ideje.
Elek Gábor: – Elmaradtunk a legjobbunktól, de nincs ok a kétségbeesésre: a Metz nem rosszabb csapat, mint mi, francia világbajnokokkal, válogatott klasszisokkal áll fel, mi pedig sok ziccert kihagytunk, nem volt az egész meccs során kiemelkedő egyéni teljesítményünk, és így is csak kettővel kaptunk ki idegenben. A vereség miatt persze csalódott vagyok, ám több tartalék maradt bennünk, mint a Metzben.

A csoport másik mérkőzésén: Bietigheim (német)–Vardar Szkopje (macedón) 26–38