Tíz év alatt a Fraditól a Bundesliga-edzőségig

CSAK KI AKARTA PRÓBÁLNI MAGÁT

A kézilabdabarátok számára Ilyés Annamária neve – amellett, hogy ő Ilyés Ferenc nővére – elsősorban a Ferencvárosból lehet ismerős: ugyan a zöld-fehéreknél csupán egy szezont szerepelt, de a fővárosi volt a legnépszerűbb klub a karrierje során, bár korábban játszott a Kiskunhalasban (ott volt a legeredményesebb) és a Vácban is, míg Romániában a kolozsvári és a nagybányai együttesben. A székelyudvarhelyi születésű átlövő – aki szülővárosa csapatával serdülő és ifjúsági bajnok volt keleti szomszédunknál – a magyarországi évek után, 2008-ban úgy döntött, hogy újra tesz egy ugrást nyugatabbra. A népligetiektől annak idején meglehetősen nagy volt a kirajzás, hiszen azon a nyáron távozott többek között Kovacsicz Mónika, Pastrovics Melinda, Soós Viktória (ők később valamilyen úton-módon mind visszatértek a zöld-fehérekhez), illetve Juhász Gabriella és Lucia Uhraková is. Ilyés Németországban lelt új otthonra…

„Mindenképp ki szerettem volna még próbálni magam külföldön is, ezért a Ferencvárosnál, Zsiga Gyula alatt töltött idény után úgy döntöttem, hogy elfogadom a Blomberg meghívását a próbajátékra – elevenítette fel a légióskodás kezdeti lépéseit Ilyés Annamária a Nemzeti Sport Online-nak. – Úgy gondolom, hogy akkor voltam a fénykoromban, huszonnyolc voltam, kor szempontjából a legjobbkor jött a németországi lehetőség, és jól ment a próbajáték is, amely után szerződést ajánlottak. Remekül sikerült a beilleszkedésem, és nagyon szép éveket töltöttem ott. A csapat egyre jobban összeállt, és jöttek az eredmények is, az első szezonban elődöntősök voltunk a Challenge-kupában, a másodikban finálét játszottunk a Német Kupában, s a bajnokságban a negyedik helyen végeztünk.”

Ilyés a második évad után nem hosszabbított a Blomberg-Lippével, ehelyett elfogadta a TuS Metzingen hívását, ahová a magyar ügyvezető, Rott Ferenc kisebb magyar kolóniát csábított, hiszen az évek során a szisztematikusan felépített együttesben szerepelt többek között Balogh Barbara, Bari-Nagy Regina, Savanyú Olga, Smidéliusz Júlia, Szrnka Anikó, később Temes Bernadett és Szekerczés Luca is. Abban az időben a fiatalok mellé kellett egy-két rutinos kézilabdás, akik segíthettek a másodosztályból való feljutásban. Csupán három-négy profi játékosuk volt, így Ilyésékre sok feladat hárult, ám az átlövő megtette a magáét, hiszen mindkét szezonban gólkirálynő lett – a másodikban a német válogatott Svenja Hubert megelőzve a listán –, így csapata felkerült az élvonalba.

A Metzingen után 2013-ban a Bietigheim következett, amely az egymás után hatszor első Thüringer HC sorozatát megtörve tavaly bajnok lett a német élvonalban. Ám Ilyés játékosként ennek már nem volt részese, ugyanis 2016-ban felhagyott a profi játékkal, hogy csak az edzői pályára koncentrálhasson.

„Úgy érzem, hogy ha nem is a legmagasabb szinten, de talán két év lett volna még bennem, viszont el kellett gondolkodnom a jövőmről, és mivel azt továbbra is a kézilabdapályán képzeltem el, fontosabbnak tartottam, hogy már csakis az edzői pályára koncentráljak – magyarázta Ilyés. – Elvégeztem a kolozsvári Testnevelési Egyetemet, így lehetnék testnevelő tanár is, de mindig profi játékos voltam, a kézilabda a mindenem, természetesen azt érzem a leginkább testhez állónak, ha a játékra oktatom a gyerekeket, illetve főállásban is a sportággal foglalkozom. Nyáron jött a megkeresés a szomszédosnak számító neckarsulmi klubtól, ahová a második csapathoz hívtak, de emellett edzhettem az ifjúsági együttest is, szóval remek kihívásnak ígérkezett.”

GYORS ÚT A FELNŐTTEKHEZ

Ilyés tudatosan készült a kézilabdaedzői pályára, Magyarországon többek között Bakó Botonddal, Németh Helgával, Konkoly Csabával együtt végezte el a szakedzői tanfolyamot, majd később megszerezte a német szövetség papírjait, hogy ott is elfogadják az A-licencét. Blombergtől kezdve folyamatosan vitt edzőként gyerekcsapatokat a játék mellett, Metzingenben rendszeresen képezte a fiatalokat a helyi kézilabda-iskolában, bietigheimi eredményeire pedig már több helyen felfigyeltek. Neckarsulmban pedig mindössze fél év munka után megtalálták a legmagasabb szintű kihívások.

„Hét hónap után felhívtak a felnőttekhez, miközben a második csapatot is edzem még. Viharos volt a váltás, de azért dolgoztam az elmúlt években ennyit, hogy jöjjön egy ilyen lehetőség. Gyorsan érkezett, ám nagyon pozitív vagyok. Biztos vagyok benne, hogy nem fogunk kiesni, már csak azért sem, mert nagyon valószínű, hogy csupán az utolsó helyezett búcsúzik a Bundesligától, és a Rödertalnak még nincs pontja, nekünk meg már hét. Azonban ki kell hozni magunkból a maximumot, meg kell mutatnunk a közönségünknek, hogy igenis jók vagyunk a kilencedik-tizedik helyre. Most adódott egy másfél hetes szünet, és nagyon sok dolgunk volt, mert több játékost szintre kellett hoznom. Sokan nem kaptak elég lehetőséget eddig, így csapatszinten is több van bennünk. Jelenleg megfelelő terhelést kell adnom mindenkinek, és biztos vagyok benne, hogy ez a munka ki fog jönni a szezon hátralévő részére.”

A női Bundesligában 14 klub verseng, és közülük a legerősebbek ha nem is kiemelkedő, de jó teljesítői a nemzetközi kupáknak – lásd a Bajnokok Ligája középdöntőjében szereplő Thüringer HC-t és Bietigheimet –, viszont a tabella második felében található gárdáknál alapvetően mások a lehetőségek és körülmények, mint feljebb. Ilyés elárulta például, hogy együttesénél csupán öt labdás edzés van egy héten, mert a csapat egy része a sporttól függetlenül dolgozik. Három játékosa főállást tölt be a játék mellett, míg a többség részmunkaidőben keresi máshol is a kenyerét, ezért például a konditermi edzésekre csak munka előtt, egyénileg van lehetőség. „Németország női szinten nagyon messze van Magyarországtól vagy akár Romániától. Az edzéseken itt is százszázalékosan a kézilabdára koncentrál mindenki, de más, ha csak a profi sport teszi ki az életedet. A következő szezonra azt szeretném elérni, hogy mindenki legfeljebb tizenhat-tizennyolc órában vállaljon állást, s így be tudjunk iktatni még két-három tréninget” – világította meg a helyzetet a fiatal szakember, aki egyáltalán nincs könnyű helyzetben, ugyanis karácsony óta nem nyertek bajnokit.

„Úgy alakult a sorsolás, hogy február eleje óta egymást követően játszottunk az első öt helyezettel. Ellenük nem igazán volt reális esélyünk a pontszerzésre. Ez a sorozat szerdán a Bietigheim elleni meccsel ér véget, és aztán jönnek azok a mérkőzések, amelyeken megmutathatjuk, hogy mennyit is érünk. Nekem különleges lesz a Bietigheim elleni találkozó, hiszen nagyon jó kapcsolataim alakultak ki az évek során, és talán túlzás nélkül állíthatom, hogy a mai napig szeretnek ott a nézők is. Mindenképp jó érzés lesz visszatérni, de furcsa is.”

TATABÁNYA, KISTARCSA, HARGITA

Amikor Ilyést – becenevén Anit – szabadidős tevékenységeiről kérdezzük, nevet, hogy jelenleg az is leginkább a kézilabdapályán zajlik. A mozgás ugyanakkor nem hiányzik az életéből, félmaratonit futott, edzésben van állandóan: fitten tartja magát, ha másért nem, mert néha a második csapat mérkőzésein be kell segítenie. Céljai között szerepel egy maratoni teljesítése is, jelenleg azonban nincs ideje rendesen felkészülni. Hiszen német párja is sokszor csak a csarnokban találja meg őt.

„Most úgy jött ki, hogy szinte minden órámat a pályán töltöm, a legutóbbi hétvégén a második csapatnak volt például meccse, a gyerekeknek pedig területi válogatója, amit szintén megnéztem. Hosszú távon kell is még egy utánpótlás-szervezőt keresnem magam mellé. A barátom korábban futballkapus volt, de ma már jobban ért a kézilabdához, és segíteni szokott a kapusaink képzésében. Dolgozik egy cégnél és saját vállalkozása is van, jelenleg mégis ő alkalmazkodik jobban hozzám – ez egy ilyen időszak. Egyébként nagyon szereti Erdélyt és Magyarországot, imádja a paprikást, és természetesen együtt megyünk mindig szabadságra” – mesélte Ilyés, akinek németországi munkáját a távol lévő családtagok is napi szinten követik.

Ani anyukája, Miklós Magdolna világbajnoki ezüstérmes, illetve gólkirálynő volt a román válogatottal, lánya joggal mondja, hogy az alma nem esett messze a fájától. Ilyés vele és testérével, Fecivel is rendszeresen beszél Skype-on, s a családtagok a meglátásaikat is folyamatosan megosztják vele.

„A tesómnak nagyobb volt a tehetsége, de őszintén mondom, nem hiányzik semmi a pályafutásomból, ráadásul rajta keresztül mindig képviseltetve voltunk a világversenyeken is, tapasztalatból tudom, milyen ezeknek a hangulata. Remélem, edzőként többre viszem nála, már csak azért is, mert neki nincsenek ilyen ambíciói” – tette hozzá mosolyogva.

A szűkre szabott, éves szinten a nyári vakációra és a karácsonyi időszakra korlátozódó feltöltődés így a családra összpontosul. Ilyésnek Kistarcsán van háza, de hazaérkezve mindig útba ejtik Feciéket, aktuálisan Tatabányán, és természetesen a Hargitához is igyekszik mindig eljutni. Karácsonykor is így volt, és most már szabadon síelhet is, amire aktív sportolói pályafutása alatt nem igazán volt lehetősége. Ugyanakkor Ilyés Németországban sem marad magyar szó nélkül, hiszen gyakran rendeznek magyaros esteket, várják a tavaszt és a magyar kézilabdás légiót összehozó grillezéseket. A jelen és a közeljövő bizonyosan Németországhoz köti, ám amikor a távoli jövőjéről kérdezzük, nem tud biztosat mondani, viszont jelenleg nem is erre koncentrál.

„Mindenhol jól éreztem eddig magam, és nem vagyok helyhez kötve most sem, hiszen plusz egy évig szól még a szerződésem. Nem zárom ki, hogy egyszer ismét Magyarországra költözöm, jelenleg viszont azt érzem, hogy a Bundesligában kell megtalálnom a helyemet” – fogalmazott a német bajnokság aktuálisan egyetlen magyar edzője.