Női kézi BL: Ha képes vagy szenvedni, akkor sikerülhet – Elek Gábor

Hasznos tanácsok életszerű helyzetekre.

„Már most szólok: lőjük a labdát!”

Erőre, gyorsaságra, lendületre, dinamikára és bátorságra lesz ugyanis szükség hétvégén az orosz Rosztov-Don elleni Bajnokok Ligája-negyeddöntőben is az FTC-Rail Cargo Hungaria játékosaitól (A párharc első mérkőzését szombaton Dabason rendezik, a visszavágót egy hétre rá Oroszországban.) Úgyhogy Elek Gábor vezetőedző ennek megfelelő erőfeszítést is követel meg a csapat szerda délutáni edzésén. Mindegy, hogy a viktóriázásnál vagy a védekezés- támadásnál, de gyakran szól és hangosan, amire ezúttal szükség is mutatkozik. Hiába, az elmúlt hétvégén két igen kemény mérkőzést játszott a Fradi a Magyar Kupa-bronzéremmel zárt négyes döntőjében, a hétfői pihenőnap után a keddi erőnléti edzést sem adták ingyen, úgyhogy nem története legfittebb formájában van a társaság – ilyenkor pedig elkél a noszogatás. De legalább használ is.

Marija Jovanovics konkrétan legázolja Mészáros Reát a labdáért küzdve, Danick Snelder Lukács Viktóriát borítja fel, Háfra Noémi egy ütközés után a fájdalomtól hunyorogva és könnyezve áll talpra, és fut tovább, Szucsánszki Zita akkorát nyög, amikor lepattan egy társról, mint akit épp agyonütöttek, ami csak kicsit áll távol a valóságtól. És bár a szakember berzenkedik még egy sort, végül tényleg lerázza magáról a fáradtságot mindenki vagy legalábbis megharcol vele, és szenvedve bár, de teszi, amit kell, visítva, szuszogva, küszködve, ám annál elszántabb arccal.

Ez most nem a szokásos könnyed, felszabadult, jókedvű Fradi-edzés, sokkal inkább egy harcos, erőlködős küzdelem, de ez talán nem is baj.

Elvégre a hétvége sem lesz fáklyásmenet. A Rosztov-Don ugyan szintén nincs csúcsformában (azért nyomot hagy a kedélyeken, hogy nem lehet tudni, Ambros Martín lesz-e a következő vezetőedző vagy valaki más, csak azt, hogy a francia Frédéric Bougeant távozik a nyáron), de ettől még annyi a keretében a klasszis, mint égen a csillag. Úgyhogy bizonyosan vért kell majd izzadnia a Ferencvárosnak, és nem árt, ha a játékosok hozzáedződnek, hogy nem röppen csak úgy magától kézről kézre a labda, és hogy olykor fogcsikorgatva kell majd kaparniuk minden apró sikerért, gólért, faultért, labdaszerzésért.

Így történik már most is. Annak viszont nincs értelme, hogy Elek Gábor széthajtsa az eleve kókadt játékosokat, akiknek ráadásul most a játék sem megy igazán, úgyhogy a tréner a tervezettnél kicsivel hamarabb véget vet a darálásnak. Ehelyett inkább kisebb szózatot intéz a társasághoz, elmondva, amit egyébként sejt, érez mindenki: hogy eddig sem volt egyszerű az év, de most lesz igazán nehéz, mert már fáradtabb mindenki annál, hogy lendületből, könnyed felszabadultsággal hozza azt a teljesítményt, amelyet eddig.

„Ha képes vagy szenvedni, küzdeni a fáradtsággal, saját magaddal, néha a társaddal, akkor sikerülhet, amire készülünk – mondja a szakember már nyugodt, barátságos, de határozott hangon. – De ha nem vagy rá képes, nem próbálod meg, akkor biztos, hogy nem fog összejönni. Egészségetekre!”

Ezzel véget is ér az edzés. Csendes, fáradt játékosok baktatnak az öltözőbe, kivéve Lukács Viktóriát, akit még senki sem látott kifulladni, és most is ruganyos léptekkel kocog át a parkolón. Elek Gábor utánamosolyog: „Ő egészen különleges. De hétvégére rendben lesznek a többiek is."

FINAL FOUR, BUDAPEST
ELŐDÖNTŐK
Május 12., 15.15: 1. elődöntő
Május 12., 18.00: 2. elődöntő
BRONZMÉRKŐZÉS
Május 13., 15.15: bronzmérkőzés
DÖNTŐ
Május 13., 18.00: döntő