Hendikep, F4, kiesőjelölt: ezek dönthetnek a Győr–Fradi versenyfutásban

Ahogy még szerdán feltételes módban fogalmazott a Nemzeti Sport: az ETO pontosan kétgólos győzelmével csavar kerül a történetbe, ugyanis ilyenkoraz egymás elleni eredmények után nem az idegenben lőtt több gól rangsorol a felek közt (mint, mondjuk, a Bajnokok Ligájában), hanem az összgólkülönbség dönt pontegyenlőségnél a bajnokság zárultával. Persze ezzel a kijelentéssel máris feltételezzük azt, hogy az ETO és a Fradi a hátralévő, együttesen hét mérkőzését biztosan megnyeri. Aki ezt az alapvetést nem tudja elfogadni, alighanem jobban is teszi, ha nem olvassa tovább cikkünket, ugyanakkor – a csoda lehetőségét nem elvitatva – az eddigi eredmények egyrészt tökéletesen alátámasztják e feltételezést, másrészt ha születik is hatalmas meglepetés, az gyakorlatilag rögtön sutba is vág minden számolgatást.

Szóval a helyzet az, hogy a bajnoki címet a jobb gólkülönbség dönti el, ez a Győrnek jelenleg +235, a Fradinak pedig +220. Viszont a címvédőnek már csak három meccse van hátra, az üldöző népligetieknek pedig négy. Egészen pontosan így néz ki a hátralévő program a két csapat számára:

SORSOLÁS ITT ÉS OTT

A papírforma alapján ha csak a két pontot tekintenénk célnak, azt mondhatnánk, hogy egyik hátralévő ellenfél sem jelenthet különösebb gondot egyik bajnokjelöltnek sem. Bár szigorúan a számok és a jelenlegi állás alapján a Fradi még két felsőházi ellenféllel is találkozik, míg az ETO eggyel sem, a Vác és a Kisvárda játékerőben nem sokban különbözik a Fehérvártól. Minthogy azonban az előbbiekben jól kifejtettük, hogy minden gól számít, ezért afelé hajlunk, hogy a Ferencvárosnak ebből a szempontból egy hajszállal mégis nehezebb dolga van.

Játékerő alapján a Fradi következő ellenfele, a Kisvárda lehetne a legveszélyesebb a népligetiekre. A légiósokkal felturbózott nyírségiek négyes vereségsorozatot görgetnek maguk előtt a bajnokságban, viszont ritkán adják könnyen a bőrüket, a győriek nemrégiben nyolccal nyertek ellenük idegenben, novemberben viszont „csak" néggyel győzték le őket. Elek Gábor csapatának ugyanakkor januárban feküdt a keleti végen a játék: 34–18-ra nyert Kisvárdán (az volt Mátéfi Eszter utolsó bajnokija, a következő, Váctól elszenvedett Magyar Kupa-vereség után közös megegyezéssel távozott).

Persze ha pozitív előjeleket kell sorolni, akkor az ETO-nak van mihez nyúlnia: a győriek következő ellenfelük, a Fehérvár otthonában 20 góllal nyertek az év elején, de a Budaörs (+13) és a Békéscsaba (+9) elleni fellépést is könnyedén tudták le a pontvadászat első felében.

A Békéscsaba szerepe több szempontból is érdekes a folytatásban: egyrészt mindkét csapatnak ellenfele lesz még, másrészt a szezon legelején a Fradi szezonbeli egyik legrosszabb meccsét játszotta a viharsarkiak ellen, szünetben hazai pályán ötgólos hátrányban is volt, és csak hárommal nyert.

Ezen a ponton érdemes megjegyezni, hogy a két gigász csatáját viszont legalább annyira befolyásolhatja saját teljesítménye, mint aktuális ellenfeleik „ellenálló-képessége”. Fontos látni, hogy hátralévő ellenfeleik számára szinte csak fontosabb meccsek vannak hátra, mint a nagyok elleni: a Csaba számára például a jövő heti meccs előtt sokkal fontosabb, hogy szombaton ponto(ka)t szerezzen az MTK otthonában és biztossá tegye a bennmaradást, mint hogy önmagához képest bravúros eredménnyel újra csak mínusz hármon tartsa a Fradit. Ezek mellett pedig még olyan „csemegekérdések” is adódnak, mint hogy Zácsik Szandra és a Budaörs teszi-e oda magát jobban az ETO ellen vagy Németh András váci csikócsapata a Fradi ellen. Vagy: az élvonaltól jó eséllyel búcsúzó Kecskemét hány percig tudja majd felvenni a BL-negyeddöntős FTC tempóját? Kérdések, amelyek a bajnoki cím sorsát befolyásolhatják. De van itt más is…

A FINAL FOUR-FAKTOR

Vagy nevezzük inkább fáradtságskálának? Esetleg Ambros Martín-tényezőnek?

Ki ne tudná, hogy bő másfél hét múlva a Győri ETO a Bajnokok Ligája-serleg megvédéséért lép pályára a Papp László Budapest Sportarénában. Miközben a Ferencváros játékosai – még az is lehet, hogy a BS lelátóin szurkolva – rápihennek az utolsó két bajnoki gólgyártására, a győriek Európa legjobb csapatai közül kettővel mérkőznek az év legfontosabb klubtornáján. Elek Gábor nagyon sportszerűen sok sikert kívánt a riválisnak a final fourra, ám legalább magában biztosan hozzátette: „és két fárasztó meccset."

És minthogy úton-útfélen látjuk, hogy a kézilabda mennyire fejjáték, Győrben bizonyosan nem lehet majd elvonatkoztatni attól, hogy a BL-hétvégének hatása lesz a bajnoki meccsekre. Válhat feldolgozhatatlanná egy vereség, ami működhet sebességgátlóként a következőn, vagy jóllakottá tehet egy nagy siker. Ám dolgozhat a dac, ha nem sül el jól a final four, és szárnyat is adhat az utolsó meccsekre, ha ismét Győrbe viszik a trófeát. Mindezt tetézi, hogy Ambros Martínnak ez az utolsó hónapja a zöld-fehéreknél, és akár így, akár úgy, győri pecsétje erősségén meglátszik majd a búcsúzó szezon eredményessége.

S akkor arról még nem is beszéltünk, hogy ilyen terhelésnél, ilyen intenzitás mellett a sérülésveszély az általánosnál is gyakoribb. Ha valahol, Győrben ezt nem kell ecsetelni, ám remélhetőleg most már tényleg Jana Knedlíková bokaszalag-szakadása volt a szezon utolsó súlyos sérülése (jobbszélső poszton Győrben így gyakorlatilag Bódi Bernadettnek egyedül kell megoldani a hátralévő heteket). De az elmúlt hetekben a Fradinál is tapasztalhattuk, hogy ilyen-olyan okokból például Kovacsics Anikónak, Nerea Penának vagy Mészáros Reának is kellett kihagynia meccse(ke)t.

„EZ ÁLOMFORGATÓKÖNYV”

„A szabálykönyvünk már hosszú ideje úgy rendelkezik, hogy oda-vissza vágós alapon lebonyolított bajnokság esetén ha a végelszámolásnál két azonos ponttal álló csapatnál az egymás elleni mérkőzések gólkülönbsége nulla, akkor az összgólkülönbség dönt közöttük – mondta a Nemzeti Sport Online-nak Novák András, a Magyar Kézilabda-szövetség főtitkára. – Mindig is így volt, csak ritkán alakult ki hasonló helyzet [Hogy mennyire ritkán, arról lejjebb olvashatnak – a szerk.]. Ez a legigazságosabb rendszer, mert az egész éves teljesítményt honorálja, és nem fordulhat elő olyan, hogy valaki egy meccset feladjon. Egyébként sem tartok attól, hogy a hátralevő fordulókban valamelyik csapat ne tenné oda magát, és feltett kézzel lépne pályára, ez nem jellemző a női bajnokságra. Az az állapot jött létre az idei kiírásban, hogy még a legutolsó meccseknek is jelentős tétjük van. A magyar kézilabda szempontjából nézve ez álomforgatókönyv."

Ami az utolsó fordulók időbeosztását illeti, a jelenlegi állapot szerint az utolsó előtti körben az FTC egy nappal később játszana, mint a Győr, míg a záró fordulóban egy órával korábban kezdődne a meccse. Ez azonban aligha marad így, a bajnokság versenykiírása is rendelkezik a helyzetről: „Az alapszakasz utolsó két fordulójának mérkőzéskezdési időpontját nem lehet későbbre jelenteni, mint a megadott játéknap 18.00 óra. A versenyalbizottság rendelkezhet arról, hogy ezeket a fordulókat azonos napon és időpontban kell lejátszani, ha azok a bajnokságban való helyezést befolyásolhatják.”

Novák András elmondta, már megkezdték a tárgyalásokat az érintettekkel, és napokon belül megszülethet a végleges döntés. „Mind a két csapat beleegyezésével szeretnénk a további meccseket egy időpontra hozni, természetesen ehhez az ellenfelekkel és a televízióval is még egyeztetnünk kell. Az biztos, hogy az utolsó fordulóban mindenképpen azonos időpontban kell kezdődniük a mérkőzéseknek."

DE TÖRTÉNT-E MÁR ILYEN?

Bár a bajnoki finálék időszakában (az előző szezont megelőzően, 2010-től 2016-ig) kódolva volt az utolsó meccses bajnokavatás, azelőtt is előfordult többször ilyen, a 2000-es években például háromszor is. A négycsapatos rájátszások (körmérkőzéses alapon) rendszerében 2005-ben és 2007-ben is csak az utolsó forduló hozta meg a bajnokavatást. Előbbi esetben a Görbicz mellett Aurelia Bradeanu és Simona Gogirla fémjelezte ETO hazai pályán ütötte ki a korábbi uralkodó Dunaferrt és utasította maga mögé egy ponttal ellenfelét, míg két évvel később a Fradi drámai végjáték után egy góllal múlta felül a Győrt a Népligetben, miközben az iksz már a Győrnek lett volna jó, s az utolsó másodpercben Ana Djokics lövése kifelé pattant a kapufáról (és síp sem harsant hetest ítélve). 2002-ben szintén az utolsó mérkőzés döntött: a Fradi tizedik bajnoki címéhez az utolsó fordulóban a Dunaferr legyőzése kellett Németh András csapatának, és Farkas Ágnesék a 30–27-es sikerrel, jobb egymás elleni eredmény következtében ünnepelhettek is.

A női kézilabda-tabellákat végigböngészve ugyanakkor korábbról két olyan évet is találtunk, amikor pontazonossággal végzett az élen két csapat. 1972-ben a Vasas és a Fradi futott versenyt egymással, és miután a 24. fordulóban a ferencvárosiak 6–5-re legyőzték a riválist, amivel pontszámban beérték, úgy tűnt, jobb gólkülönbséggel sikerül megnyerniük az aranyérmet.

Az utolsó forduló előtt a Fradi +5-tel állt, és 12–10-es győzelmet aratott az Ózdi Kohász felett. A Fleck Ottó irányította Vasas azonban 17–9-re legyőzte a Laurencz László vezette Bakony Vegyészt, így +159-cel zárt, azaz a Fradit (+158) egy góllal megelőzve megnyerte a bajnokságot.

1983-ban a Bp. Spartacus SC és a Bakony Vegyész TC harcolt a bajnoki címért, az utolsó, 26. forduló előtt a veszprémiek álltak az élen két pont előnnyel. Azonban az élmezőnyhöz tartozó Békéscsaba otthonában zárták a bajnokságot, és 9–9-es félidő után 24–19-re kikaptak.

A Spartacus simán hozta a hazai, DMVSC elleni meccset (29–21), így mindkét csapat 41 ponttal zárta a szezont. Azonos pontszám esetén az egymás elleni eredmények rangsoroltak, és ebben a fővárosiak voltak a jobbak. (Bp. Spartacus–Bakony Vegyész 20–23 és 26–21)

A Népsport akkor címlapja: