Kézilabda: búcsúmeccset kapott a Győri ETO egykori sztárja

Az Oltchim Valcea–Rulmentul Brasov összecsapáson olyan egykori sztárok léptek pályára, mint a háromszoros BL-győztes Luminita Hutupan Dinu, a Győrben, Vasasban és Kiskunhalason is szereplő Stancuta Guiu, a fehérvári Cornexi kapuját egy szezonon át őrző Kerekes Ildikó vagy a korábbi Dunaferr-kapus, a jelenlegi CSM-sztár, Paula Ungureanu. De pályára lépett Valeria Motogna, Adina Meirosu, Carmen Amariei és Iulia Curea is.

„Érzelmekkel teli délután volt, nagyon izgultam. Köszönöm a lehetőséget, azt, hogy a szurkolók és a szponzorok jóvoltából olyan lett ez az esemény, mint amilyennek szerettük volna” – nyilatkozta könnyeivel küszködve Gogirla, akinek 15 éves lánya, a Valcea nagy tehetségnek tartott átlövője, Alicia is pályára lépett.

Simona Gogirlával a Gazeta Sporturilor hosszabb interjút készített, amelyben elmesélte, hogy 17 évesen szemelte ki a Valcea, és az első mérkőzéseit a németországi, Bad Urach-i tornán játszotta.

„A világ legjobb csapatai jöttek el, rövid mérkőzéseket játszottunk, tizenöt perces félidőkkel. Emlékszem, a döntőben a Hypóval kerültünk össze, és hetesekkel dőlt el a mérkőzés. Az osztrák csapatban a nagyszerű Rácz Marianna állt a kapuban. Az edzőm, Lucian Rasnita odajött hozzám, és azt mondta: Gyerünk, Kicsi, bevágod! Én csak néztem Ráczot, meg a labdát, aztán becsuktam a szemem, és gólt dobtam. Végül nyertünk.”

Nagy szívfájdalma, hogy az 1995-ös ifjúsági világbajnokság aranyérmét követően semmit sem tudott nyerni nemzetközi szinten. A válogatottal 2000-ben Eb-negyedik (igaz, a gólkirályi címet ő szerezte meg), 2005-ben vb-ezüstérmes lett, 1999-ben a Krim Ljubljanával elvesztette a Bajnokok Ligája-döntőjét (a Dunaferr ellen), majd 2005-ben a Győrrel az EHF-kupa fináléjában ugyanígy járt (a Cornexi ellen).

Sokáig úgy tűnt, nem is román, hanem szlovén válogatott lesz, már el is döntötte ezt, amikor Bogdan Macovei szövetségi kapitány meggyőzte, hogy térjen haza. „Ha Ljubljanában maradok, akkor néhány hónappal később meglett volna a BL-győzelem” – emlékezett vissza a 2001-es évre.

Két évvel később az Itxakótól kapott ajánlatot, amelyet elfogadott. „Egy héttel később hívtak Győrből, hogy szeretnének szerződtetni. Mondtam, hogy bár nem írtam még alá, már a szavamat adtam a spanyoloknak, és megtartom az ígéretem. Két évben állapodtunk meg, a spanyol csapat akkor szerepelt története során először a nemzetközi porondon. A nyolcaddöntőben éppen a Győri ETO állította meg. A visszavágót követően a Győr elnöke azt mondta a spanyoloknak, egy évvel ezelőtt elengedett, de most nem hagyja, hogy ez történjen. Így igazoltam Magyarországra.”

2004 és 2007 között szerepelt Győrben, ahol több honfitársával (Aurelia Bradeanu, Ana Maria Lazer-Somoi, Stancuta Guiu, Simona Spiridon) is együtt játszhatott.

„Amikor odaszerződtem, nem az ETO volt a legjobb csapat Magyarországon, csak a Dunaferr és a Ferencváros árnyékában szerepelt. Amikor 2005-ben bajnokok lettünk, az volt a klub harmadik bajnoki elsősége, negyvenhat évvel a második után… Nem tudja kitalálni, mi zajlott ott. Nyitott autókkal mentünk át a városon, három napig ünnepeltük.”

Görbicz Anitával eleinte csak veszekedett, de aztán nem csupán helyre állt a kapcsolatuk, nagyon közeli barátok is lettek.

2007-ben Brassóba igazolt, utolsó mérkőzését 2010-ben ott játszotta. A következő évben ugyan a Rapid Bucuresti szerződtette, de ott már nem lépett pályára, hanem edzőként segített. Azóta dolgozott a Ploiesti, a Valcea és a Craiova csapatainál is.