Női kézi: final four a Fradival, Tokió a válogatottal – Pena céljai

Nagyjából a még Ambros Martín edzette Itxako szétesésével párhuzamosan a legjobb spanyol játékosok Európa különböző országaiban találták meg a számításaikat, és azóta is gyakran váltogatják a klubjaikat. Ebből a szempontból Pena kivételt jelent, hiszen 2012 óta az FTC-t erősíti.

„A Ferencváros a második otthonom. Ugyanazt érzem, mint korábban az Itxakóban, csak talán még nagyobb is a felelősségem, miután már én vagyok a második legidősebb játékos a keretben. Szerencsés voltam a klubváltással, mert kicsit kétségbe voltam esve, miután megsérültem, de próbáltam úgy dönteni, ami számomra a legjobb, és végül kiderült, hogy ez életem lehetősége. Nagyon szerencsés vagyok, nem mindenkinek adatik meg, hogy hasonló jó döntést hozhasson.”

Pena külön is kiemelte a kézilabdát hazánkban körülvevő különleges légkört.

„A kézilabda az egyik legfontosabb sport az országban, azon belül is azt mondanám, hogy ha kivesszük a Veszprémet, a női szakág talán még népszerűbb is. A magyarok rendkívül nemzeti érzelműek: nagy csatákat vívunk a Győrrel, de a final fourban a csapatunk is azért szorít, hogy az ETO nyerjen, ne egy külföldi csapat. Szóval nagyon fejlett kultúrája van itt a kézilabdának, sehol máshol nem tapasztaltam hasonló szenvedélyt.”

Egy nap szeretne hazatérni, és szívesen szerepelne újra spanyol együttesben, de ennek az elkövetkező években nincs realitása.

„Kellene egy olyan klub, amelynek komoly tervei vannak a nemzetközi porondon. Először haza kellene hozni a legjobb spanyol játékosokat, belőlük kellene egy jó csapatot összegyúrni, majd jöhet pár külföldi, akik igazi minőséget képviselnek és sokat tudnak segíteni. Annak idején az Itxako sem a mostani Győr útját járta, a nagy részét spanyolok alkották, és hozzájuk jött néhány légiós, akik persze sokat tettek hozzá a játékunkhoz.”

Addig is azonban még a Fradival és a válogatottal vannak komoly céljai.

„Klubszinten természetesen szeretnék bejutni a final fourba. Az Itxakóval 2011-ben már játszottam BL-döntőt, de az még egy másik formátumban zajlott. Nagy vágyam egy olimpiai arany, egyelőre azonban nem gondolok a végső sikerre. Először jussunk ki a válogatottal Tokióba, csak ez lebeg a szemem előtt. Aztán ha már ott leszünk, beszélhetünk az érmekről.”

A karrierje végéről csak annyit mondott, hogy minden az egészségétől függ, mert szeretné jó fizikai állapotban abbahagyni a játékot. A szabadidejében szívesen néz sorozatokat, és ha teheti, sokat utazik. A kedvenc városa Róma, és egyszer szeretné felfedezni Új-Zélandot, bár ahhoz sok időre lenne szükség, ami jelen pillanatban nincs.