„Bánhidi nemzeti kincs” – merre tart a magyar kézilabdapiac?

„A BALKÁN MÁR NEM ANNYIRA MEGHATÁROZÓ” – A NEMZETKÖZI PIACI HELYZET A VARDAR MEGTORPANÁSA UTÁN

– A legizgalmasabb feladatot valóban a Vardar női játékosainak elhelyezése jelentette, hiszen egytől egyig sztár kézilabdázókról van szó, akik saját posztjuk majd' legdrágább sportolói – válaszolta a Nemzeti Sport Online kérdésére Farkas Mátyás a ChampSport Agency részéről. – Nagy kihívást jelentett, hogy mindenkinek olyan klubot találjunk, amelynél mind sportszakmai, mind financiális szempontból tartani tudják az eddigi szintet. Ezt a küldetést egyáltalán nem segítette, hogy a Vardar megszűnésével tovább szűkült a piac, amit természetesen rögtön le is reagáltak a klubok, és a változást saját előnyükre kovácsolták. Nagy általánosságban megfigyelhető, hogy míg nagyjából egy évvel ezelőtt a fizetések elérték a „tetőpontot”, úgy idén enyhén csökkenő tendenciát tapasztalhattunk. Természetesen mindig voltak és lesznek olyan kézisek, leginkább a „megoldó emberekre” és kulcsjátékosokra gondolok, akik – függetlenül bármilyen befolyásoló, gazdasági tényezőtől – kiemelt, magas szintű anyagi juttatást kapnak. Női vonalon az mindenképpen látszik, hogy a Balkán már nem annyira meghatározó, mint néhány évvel ezelőtt, hiszen a szlovén Krim, majd a montenegrói Buducsnoszt, legutóbb pedig a macedón Vardar gyengült meg, vagy tűnt el a palettáról. Miközben például Franciaországban a tudatos építkezésnek és utánpótlás-nevelésnek is köszönhetően egyre több feltörekvő együttes kopogtat a nemzetközi kupák ajtaján.

– Mi a helyzet a férfiaknál?
– Náluk is kezd átrendeződni a piac, a nemzetközi szinten jegyzett csapatok helyzete évről évre változik – vette át a szót Auth Márton, aki a férfi kézilabdázók ügyeit intézi az irodánál. – Akárcsak a nőknél, a férfiaknál is gyengült a Vardar Szkopje kerete nagy sztárok távozásával, bár erre némileg rácáfol az eddigi szereplésük ebben a szezonban a Bajnokok Ligájában. A lengyel Kielce hasonló helyzetben jár, a pénzügyi gondokról felröppenő hírek, a hirtelen távozások (példa lehet Dean Bombac) és az idősebb játékosok visszavonulása (Slavomir Szmal, Karol Bielecki) szintén nem a 2016-os BL-győztes esélyeit növeli. A honi versenyek tekintetében a francia bajnokság gyorsan erősödik, közeledik színvonalban a némethez. Ezekre a ligákra leginkább a „belső transzferek” jellemzőek, azaz országon belül váltanak klubot a játékosok, így – leginkább a német bajnokságban – kiegyensúlyozott erőviszonyok alakultak ki, és kiszámíthatatlanná válik a pontvadászat végkimenetele.

– A bajnokságokat nézve általános vélemény, hogy jelenleg a magyar női NB I a világon a legerősebb. Férfi vonalon hol tartunk most?
– Az NB I férfi vonalon is a világ három legerősebbje közé igyekszik. A Mol Pick Szeged rendkívül jó érzékkel igazolt, ezért továbbra is esélyesként indul a hazai és nemzetközi porondon egyaránt. A Telekom Veszprém folyamatosan erősíti a keretét és most az edzőváltással, illetve a következő évre már bejelentett, és még várható új igazolásokkal tovább formálódik, így továbbra is éles verseny várható a szegediekkel az NB I-ben, de akár a Bajnokok Ligájában is.

– Érdekes látni, hogy miközben nálunk a férfi és a női kézilabda népszerűsége között nincs lényegi különbség, addig nemzetközi szinten mennyivel eladhatóbbnak tűnik a férfiszakág. De mekkora a valós különbség? Hány millió eurós költségvetés szükséges egy final fourba jutásra esélyes csapathoz a nőknél, s mennyi a férfiaknál? Sajtóhírek szerint évi 200 ezer euró környékén keresnek a legjobban fizetett nők – mennyit a férfiak?
– A női és férfi kézilabda között nagyon is valós a különbség – reagált erre a kérdésre Farkas Mátyás. – Ez minden szempontból érvényes, legyen szó szurkolói érdeklődésről, piaci lefedettségről, anyagi juttatásokról, pénzügyi lehetőségekről. A férfiaké jóval nagyobb piac, így arányosan minden nagyobb és több. Ugyanakkor a maga szintjén a női kézilabda is látogatott ott, ahol erős a bajnokság. A dán, norvég, német, francia, román vagy magyar bajnokikra jelentős számban járnak nézők, szurkolók. A klubok éves költségvetésével nem vagyok tisztában, így erről nem tudok érdemben nyilatkozni, ugyanakkor a legjobban fizetett női játékosok bérezésével kapcsolatos sajtóhírek messze állnak a valóságtól sajnos. Ha így lenne, annak valószínűleg jobban örülnének az érintettek.

MI TÖRTÉNT A SKANDINÁVOKNÁL? VISSZAESÉS, ÉPÍTKEZÉS, PIACI ÁTRENDEZŐDÉS

– Hogyan látja a skandináv piacot? Az európai női topcsapatok tele vannak skandináv légiósokkal, miközben az elmúlt hat évben már a BL fináléjába is csak kétszer jutott be északi klub, de egyszer sem győzött, míg a 2000-es évek második felétől sokáig uralták Európát. Mi változott?
– A skandináv piacon végbement változásokból sokat kellene tanulni, mert hasonló folyamat nálunk is végbemehet majd a hazai játékosokat illetően. A norvég és a dán női bajnokság csapatai azért voltak meghatározóak, mert náluk szerepeltek a világ legjobb játékosai. Hogy ez miért változott? Ennek megértéséhez tudni kell, hogy a gazdaságilag alapvetően fejlettebb országokban a pénzügyi támogatói háttér nem egy gazdag mecénás szeszélyes hóbortjától vagy a helyi önkormányzattól függ, hanem gazdasági vállalatok biztosítják az anyagi hátteret, normál versenypiaci szponzoráció útján. A 2000-es évek második felében a gazdasági válság beköszöntével ezek az úgynevezett „corporate” cégek kénytelenek voltak szorosabbra húzni a nadrágszíjat, s elsőként a marketing- és szponzori költségeiket vágták meg. Ennek következtében egyre kevesebb pénz áramlott a sportba, így a legértékesebb játékosok továbbálltak, mögöttük pedig nem volt olyan szintű utánpótlás, amely átvehette volna a helyüket.

– Hogyan reagáltak erre?
– A szövetségeknél és a kluboknál rádöbbentek, hogy miközben a sikereket hajszolták, megfeledkeztek az utánpótlásképzésről, illetve a fiatal sportolók mentális képzéséről. A fiatalok inkább egy sikeres klub cserepadján ücsörögtek a dicsfényben tetszelegve, semmint a több játéklehetőség érdekében alacsonyabb szintet képviselő egyletekben, meccsenként minimum negyvenöt percet a pályán töltöttek volna. Így például a dánoknál a végén már nemcsak a klubok, hanem a válogatott teljesítménye is kezdett visszaesni. Ezen változtatva azóta persze újabb korosztályok nőttek fel, melyekből remek játékosok jöttek ki, ám gazdaságilag nem tudták a skandináv ligák visszanyerni az erejüket, ezért ezek a kézilabdázók továbbálltak olyan gárdákba, melyek az értékükön megfizették őket. Amúgy a dán és norvég bajnokság hasznos tud lenni, főként a fiataloknak, ha még jobbá akarnak válni, mind fizikailag, mind mentálisan.

– A hölgyeknél 2012 óta csak montenegrói, magyar vagy román győztest avattak a BL-ben, és a többi kupában is a kelet és közép-európai csapatok a meghatározóak, míg a férfiaknál vegyesebb a kép, de ott még mindig inkább a nyugati klubok dominálnak. A mi régiónkban ennyivel népszerűbb a női kézilabda, mint Nyugat-Európában?
– Tény, hogy Közép- és Kelet-Európában népszerűbb a női kézilabda, mint a nyugati országokban, ahol inkább a férfiszakágért rajonganak a szurkolók. Persze a siker is meghatározza a nemek közti különbséget, a rajongást, és a mi régiónkban, illetve a Balkánon inkább a női csapatok szerepelnek kiegyensúlyozottan, ők szállítják a sikereket, míg ugyanez nyugaton a férfiakra jellemző (kivéve persze a franciákat, akik válogatott szinten tavaly a férfiaknál és a nőknél is világbajnokságot nyertek). A nőknél a BL-győztesek azért innen kerülnek ki, mert itt van a legtöbb pénz a sportágban. Azt fentebb kifejtettem, hogy miért és hogyan alakult a piac keletre „tolódása” a nőknél. A férfiaknál jellemzően olyan klubok vannak jelen és alakítanak erős bajnokságot, amelyeknek régre nyúló hagyományaik vannak, gondoljunk csak a német élcsapatokra. Hatalmas országról beszélünk Németország és Franciaország esetében, rengeteg drukkerrel, erős gazdasággal, nagy vállalatokkal, amelyek jelentős összegeket fektetnek a sportba. Ezáltal a magas szintű sportszakmai háttér mellett erős és kiszámítható financiális helyzettel bírnak ezen bajnokságok együttesei.

– Azzal, hogy kevés a kiemelkedő, BL-esélyes csapat, és hogy most már a Vardar sincs, nem félő, hogy tovább csökken a női kézi nemzetközi presztízse, piaci értéke?
– Rossz érzés, ha a piac elveszít egy meghatározó klubot, de míg egy „vár elesik”, addig egy másik megerősödik. Így van ezzel most a francia Brest, amely remélhetőleg kitölti a Vardar mögött maradt űrt, és ne felejtsük a Metzet sem, amely évről évre erősödik, meglepetésre számítok tőle.

AZ ETO, A VESZPRÉM ÉS BÁNHIDIÉK – MAGYAROK A NEMZETKÖZI PIACOKON

– A skandinávokkal ellentétben a magyar játékosok alig-alig állnak légiósnak. Ennek mi lehet az oka? Nincs igazán kereslet irántuk, vagy nem éri meg nekik külföldre menni?
– Nehéz erről nyíltan beszélni, mert magyarként én is magyar játékosokkal szeretek a legjobban együtt dolgozni, az ő sikereiknek tudok a legjobban örülni. Ám a magyar játékosok – tisztelet a kivételnek (!!!) – köszönik szépen, jól vannak Magyarországon, ugyanis itthon otthon vannak. Itt mindenük megvan, a nők a világ legerősebb bajnokságában játszhatnak, kiemelkedő anyagi körülmények között, nem kell a barátoktól, családtól távol lenni, és még a külföldieket korlátozó szabály is segítheti őket, hogy ne kelljen annyira megizzadniuk azért, hogy szerződéshez, adott esetben játéklehetőséghez jussanak. Így aztán nagy általánosságban pont az hiányzik belőlük, ami az amúgy páratlan technikai képzettségük mellett a világ legjobbjaivá tenné őket: a küzdés, harcolás, erős mentális adottság, alázatos sok munka. Ha idegenlégiósnak megy valaki, ott egy „idegen” lesz, akinek duplán meg kell küzdenie a csapattagságért. Mindezt úgy, hogy közben honvágya van, egyedül van, és sok esetben megfelelő nyelvtudás nélkül kellene megélnie a mindennapokat. Ugyanezt teszik és érzik a Magyarországon kézilabdázó külföldiek is. Emiatt sem igazságos őket szapulni és irigykedve méregetni. A férfiak mezőnye még keményebb dió, mert jóval nagyobb piac, több a nemzetközi szintű jó játékos, és ha előrébb akarsz lépni, még nehezebb érvényesülni és szerződéshez jutni magyarként külföldi, magasabban jegyzett bajnokságokban.

– Magyar menedzserként milyen érzés volt ott ülni például tavasszal a BL budapesti négyes döntőjén úgy, hogy mind a négy csapatban voltak ügyfeleik? Kinek szorít ilyenkor az ember?
– A legutóbbi női BL négyes döntőben az edzőkkel együtt összesen tizenhét ügyfelünk volt érdekelt, így nekünk minden évben ez a hétvége a munkánk mannája, a munka mellett igazi ünnepként éljük meg ezt az eseményt. Mi nem szurkolunk a mérkőzések alatt, hanem magunkban átkozódunk, izgulunk, tördeljük az ujjunkat, és nem is annyira magát a meccset, mintsem inkább a saját játékosaink mozgását, viselkedését, arckifejezését figyeljük. De ez sok esetben nem egy kényelmes helyzet. A múlt hétvégén például éppen Bukarestben voltam személyesen megnézni a CSM Ferencváros elleni találkozóját, és igaz, hogy a román sztárcsapatban hét játékosunk szerepel, míg a Fradiban „csak” három, de mégiscsak magyarként ültem a tribünön, így a végére belőlem is már-már szurkoló vált...

– Hogyan viszonyulnak a nemzetközi piacon egy magyar menedzserirodához, menedzserhez, és befolyásolták-e a megítélést a Győr sikerei vagy éppen a pesti rendezésű BL final fourok?
– Női kézilabdában a játékosok értékét alapul véve nemzetközi piacvezető a cégünk Európában. Az adott országok nemzeti hőseit képviseljük, így a cégünk megítélése kedvező. Direkt kapcsolatban állunk szinte majd' mindegyik külföldi egylettel is, ezért ha sérülés okán vagy a célok elérése végett játékosra van szüksége egy adott klubnak, elsőként minket hívnak. Természetesen a hazai rendezésű BL négyes döntő és a Győri Audi ETO vagy a többi magyar csapat nemzetközi sikere mind hozzásegít, hogy a magyar kézilabda nemzetközi megítélése emelkedjen, és ez ránk is kihat. Amúgy is büszkék vagyunk a magyarságunkra, de a női nemzetközi klubokat járva még inkább kihúzzuk magunkat.

– Férfi vonalon kevésbé vagyunk sikeresek az európai színtéren, így üzleti szempontból is nehezebb terep lehet...
– A Veszprém és a Szeged sikereiért éppen emiatt is szorítunk, mert amellett, hogy hatalmas dolog lenne és fantasztikus érzés egyszerre két magyar klubnak szurkolni a kölni BL négyes döntőben, biztos könnyebb volna nemzetközi sztárokkal felvenni az üzleti kapcsolatot.

– A ChampSport képviseli a fiúknál Bánhidi Bencét és Bodó Richárdot. Mi az, amit reálisan várhatunk tőlük hosszú távon, mi lehet a következő lépcsőfok a pályafutásukban? Az igaz, hogy Bencéért már a Barcelona is tett ajánlatot?
– Mindkét srác hatalmas tehetség, sőt immár nemzetközileg elismert, értékes játékosok, „megoldó emberek” a pályán, lehet tőlük várni, hogy eldöntsenek egy-egy mérkőzést a BL-ben is, ahogy erre már sok esetben volt példa. Ricsi helyzete annyival nehezebb, hogy a nemzetközi porondon több a magas szinten teljesítő balátlövő, mint az olyan típusú beállós, mint Bence. Ettől függetlenül azt gondolom, csak rajta fog múlni, hogy szeretné-e majd kipróbálni magát külföldön is, hiszen olyan „ostor” van a jobb karjában, amilyen csak egy igazi magyar srácnak lehet. Ami pedig Bencét illeti, amit ő tud, ilyen méretekkel és tulajdonságokkal, olyanból nagyon kevés van az egész világon. Lehet, hogy túlzóan elfogult vagyok, de őt minden magyar kézilabda-szurkolónak igazi nemzeti kincsként kellene számontartania. Ezt már korábban is nyilatkoztam, hogy Bencét a Kielce és a Veszprém mellett a Barcelona és a PSG is szívesen látta volna a soraiban, ám ő egy tudatos srác, aki úgy döntött, hogy még nem járta ki a „Pastor-iskolát”, és mivel a világ legjobbja akar lenni a posztján, majd a „bizonyítvány kiosztását” követően szeretne külföldre menni. Hogy melyik csapatba a felsoroltak közül? Ez maradjon a jövő titka...