Csoknyai: Két hónappal a vb előtt tilos és felelőtlenség fiatalításba kezdeni

– Mindenkit az foglalkoztat – miután ilyen még nem volt a férfiválogatottnál –, miként osztoznak majd a feladatokon, milyen lesz önök között a munkamegosztás?

Csoknyai István: – Nekünk viszont nem újdonság, hogy szerdától együtt dolgozunk, hiszen nyolc évvel ezelőtt már vezettük közösen a válogatottat. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, még jobban megismertük egymást, igaz, főleg ellenfelekként, de a baráti viszonyunk és kiváló kollegiális kapcsolatunk megmaradt. Ez még szorosabb lesz a keretnél, amellyel egyforma arányban foglalkozunk. Olyasmi nem lesz, hogy egyikünk ezért a taktikáért, másikunk egy másikért felelős.

Vladan Matics: – Csak az idő szorít bennünket, mert két hónap alatt kell összeállítanunk a huszonnyolcas, majd a szűkített húszas és az utazó tizenhatos keretet. Ráadásul a felkészülési programot, az edzőtáborok időpontját és a tesztmeccseket örököltük, ezeket már korábban lekötötték. A nyolc évvel ezelőttiekhez képest mégis hatalmas és pozitív változás történt. Akkor szinte áldozatnak tekintettek bennünket, alig kaptunk támogatást a szakmai munkánkhoz, míg jelenleg – és én ezért is vállaltam a társkapitányságot – érezzük a bizalmat, az elnökség hisz bennünk és a csapatban, minden tekintetben segít bennünket. Előttünk híres külföldi edzők vezették a csapatot, mostantól magyar szakembereknek szavazott bizalmat a vezetőség. Ezzel élnünk kell január végéig, és remélhetőleg tovább is.

FONTOS LÉPÉSEK A TOKIÓI OLIMPIÁÉRT

– Mit kér öntől a szövetség elnöksége, és mit vár ön a következő két és fél hónaptól?

CS. I.: – Nagyon egyszerű, és Kocsis Máté, a szövetség elnöke, valamint Marosi László szakmai alelnök hangsúlyozta is, hogy a világbajnokságon a hét közé kell kerülnünk, hogy ott lehessünk 2020-ban az olimpiai selejtező mezőnyében. Nekem az a vágyam, hogy a lehető legerősebb kerettel utazhassunk a dán-német rendezésű vébére. Ehhez a szövetségtől biztosan megkapunk minden segítséget, továbbá a klubok és a korosztályos válogatottak vezetői is támogatni fogják a keretben folyó, sajnos szűk időhatárok közé szoruló munkát.

V. M.: – Össze kell szednünk minden hadra fogható, nemzetközi szinten kézilabdázó, rutinos és fiatal játékost, hogy a világbajnoki hatcsapatos csoportunkban a háromba kerüljünk, vagyis továbbjussunk a középdöntőbe. Ez az első cél, aztán jöhet a következő, és a játékosokkal is meg kell értetnünk a fokozatosság elvét. Ábrándozhat bárki Tokióról, ha – ne adja Isten – nem brusztoljuk ki a két-két pontot az Európán kívüliekkel szemben. Óvatosan kell fogalmazni, és nem lehetünk véletlenül sem elbizakodottak, mert ez kicsit sem könnyű csoport.

– Egy hónapig tartott a kapitánykeresés, pontosabban a tárgyalássorozat önökkel és a többi jelölttel. Mi győzte meg arról, mi volt a végső érv, hogy bokros klubfeladatai mellett a szövetségi kapitányságot is vállalja?

CS. I.: – Tényleg bőven van feladatom Balatonfüreden, ugyanakkor a válogatott ügye, sikere nekem nagyon fontos. Nem akarok patetikus lenni, de ez tényleg szent ügy, aminél a magyar kézilabdában nincs fontosabb, ezért nem lehetett elkapkodni a döntést. Persze megbeszéltem a családommal és a klubvezetőimmel, valamint jó tanácsokat kaptam a menedzseremtől, Szörnyi Attilától is. Fontos érv volt, hogy Vladan barátom is azt mondta, szívesen dolgozna újra velem. Szerintem nagyon jó páros leszünk, remekül kiegészítjük egymást.

V. M.: – Már az is megtisztelő volt, hogy a szövetség elnöksége gondolt rám. Főleg azután, hogy kiderült, a vezetők magyar edzőt vagy edzőket szeretnének látni a válogatott élén. Én nem itt születtem, de már magyarnak is vallom magam, és így is érzem. Persze sokat beszélgettünk róla, hogy milyen lenne közösen vezetni a szerintem igen sokra hivatott magyar csapatot, de a konkrét tervekről csak azután esett szó, hogy megkaptuk és elfogadtuk a felkérést. Tatabányán nem volt nehéz megállapodnom a vezetőséggel, hiszen az elnökünk, Marosi László barátom egyben a szövetség alelnöke is. Vagyis egybeestek az elképzelések, ráadásul a Tatabánya játékosai közül többen a keret tagjai.

KELLENEK A RUTINOS ÖREG RÓKÁK

– Egy-két éve elkezdődött a keret fiatalítása. Ezt folytatják, vagy erre kevés az idő?

CS. I.: – Az utóbbi. Két hónappal a vébé előtt már tilos és felelőtlenség nagy arányú fiatalításba, kísérletezésbe fogni. Ez nem jelenti azt, hogy ne látnánk a bő keretbe behívható tehetségeket, akik már a juniorok között és a klubjukban bizonyítottak. Világbajnokságra azonban még nem vihetünk olyanokat, akiknek alig akad nemzetközi tapasztalatuk. Ezt nem világversenyen kell megalapozni, ott eredményt kell elérni. De mondom, tudjuk, kikről van szó, figyeljük őket. Ugyanígy a külföldön szereplőket is, akik közül bekerülhet a keretbe a tapasztalt Császár Gábor és Nagy Kornél, a fiatalok közül itt a helye Bartók Donátnak, Faluvégi Rudolfnak, Ligetvári Patriknak.

V. M.: – Emellett a klubedzők véleményét is kikérjük, és persze a korosztályos válogatottakkal dolgozó kollégákat is kérdezzük, velük is folyamatos kapcsolatot szeretnénk tartani. Azt viszont senki sem gondolhatja komolyan, hogy egy-egy jó formában és jó erőben levő öreg rókát kihagyunk a világbajnoki keretből. Nem kertelek, Nagy Lászlóra és Ilyés Ferencre biztosan osztunk feladatot, ha ők is úgy gondolják, hogy tudnak segíteni. Az akaratukkal aligha lesz gond, remélem, az egészségükkel sem. Egyetértek, hogy a legerősebb csapatot kell összeraknunk. Ez pedig jelen állás szerint a jövő héten állapotfelmérésen vesz részt Balatonbogláron. Aztán decemberben minden játékos egyéni felkészülési programot kap, majd karácsony után, december huszonhetedikétől négy napig lesz edzőtáborban. Januárban a dánokkal játszunk tesztmeccseket.

A JÁTÉK EGYIK ALAPJA A KITŰNŐ ERŐNLÉT

– Fontos a stáb. Kikre számítanak segítőként a keretben?

CS. I.: – Ebben sem forgatjuk fel a világot. A már bevált, összeszokott technikai és egészségügyi stáb tagjait kértük fel a folytatásra.

V. M.: – Annyi újdonság azért van, hogy Szathmári János kapusedző mellé erőnléti trénert is kértünk, mégpedig a tatabányai Szabó Andrást. Neki a regenerációban is óriási a tudása és a tapasztalata.