A norvég rekorder a jövőben is szívesen nézi női kéziválogatottunkat

Egy-egy világversenyen számos korábbi ismert játékossal lehet találkozni, a norvégok Eb-meccseit pedig egy igazi kiválóság, a 2017-ben visszavonult Karoline Dyhre Breivang követte szakértőként a pálya szélén felállított ultramodern stúdióból.

„Nagyon élveztem a munkát, jó érzés volt újra részt venni egy nagy világversenyen, még ha ezt ezúttal csak szakértőként is tettem – kezdte Breivang a Nemzeti Sport Online-nak. – Személyes tapasztalatból tudom, milyenek ezek a mérkőzések, így remélem, hiteles tudtam lenni a nézőknek.”

A Larvik és a Vipers Kristiansand hazai Bajnokok Ligája-meccsein már az ősszel belekóstolhatott az új szerepkörébe, de a decemberi franciaországi Eb volt az első nagy tornája, amikor a stúdióban kellett dolgoznia.

„Amikor megláttam a telt házas arénát Párizsban, átfutott az agyamon, hogy milyen jó lenne a pályán lenni, és nehéz volt elfogadni, hogy erre már nincs lehetőségem. Azonban tudom, hogy mindez mennyi felkészüléssel és kemény edzéssel járna, ami már egyáltalán nem hiányzik. Kifutni a pályára, átvenni az első helyért járó díjat – irigykedve figyelem, akinek ez még megadatik.”

A 38 éves egykori irányító 305 alkalommal szerepelt a norvég válogatottban, ezzel csúcstartó hazájában, kétszeres olimpiai bajnok, világbajnok és ötszörös Eb-győztes. A nemzeti csapattól a 2014-es, magyar–horvát közös rendezésű kontinenstorna után vonult vissza.

„Tudtam, hogy egyszer eljön ez a nap is, nehéz megtalálni az alkalmas pillanatot, de az aranyérem megfelelő zárás volt. Kapitányként és a legtöbb válogatott meccsel a hátam mögött fejezhettem be.”

Klubjában, a Larvikban azonban még 2017 nyaráig folytatta. Az utolsó szezonja közben megszületett a kislánya, Jenny, a szülés után három hónappal még visszatért a pályára. „Játszhattam volna még, mert jó formában voltam, de így a válogatotthoz hasonlóan pozitív érzésekkel, még időben tudtam abbahagyni. Ráadásul akkor sok korábbi csapattársam is elhagyta a klubot. Mindkét térdemben elszakadt korábban a keresztszalag, nem akartam addig játszani, hogy később problémám legyen belőle.”

Amikor a legszebb emlékeiről kérdezzük, először a Larvikkal 2011-ben megnyert BL-címet emeli ki. „Azért is volt különösen kedves nekem, mert azokkal a lányokkal nyertem meg, akikkel éveken keresztül, nap mint nap együtt edzettem. A válogatott esetében már nem egyszerű bármit is kiemelnem, de persze a két olimpiai aranyat tenném az első helyre, különösen nagy eredménynek tartom, hogy Londonban meg tudtuk védeni a címünket.”

A mostani norvég válogatott tagjai közül még többekkel együtt játszott 2014-ben, mi elsősorban a posztján szereplő Stine Oftedalról kérdeztük.

„Nagyon tetszik Stine játéka, rendkívül gyors, kiváló az egy-egyezésekben, jól lát a pályán és veszélyes alsó lövései vannak. Pár éve sokan féltették a csapatot, amikor több alacsony játékos került be a belső posztokra. Aztán amikor látták, milyen gyors játékra képesek együtt, mindez értelmet nyert. Lenyűgözött, milyen hamar felvette a ritmust Győrben, pedig sokszor nem egyszerű a beilleszkedés egy teljesen új közegben. Az ETO-ban ráadásul sok a kiváló játékos, így a játékpercekért is meg kell harcolnia.”

A skandináv csapat nagyon elrontotta a csoportkört a mostani Eb-n, így nulla ponttal érkezett a középdöntőbe, és végül csak az ötödik helyet tudta megszerezni. Breivang szerint még mindig az övék az egyik legjobb csapat, de továbbvitt pontok nélkül már nem a saját kezükben volt a sorsuk.

„A németek ellen egyáltalán nem működött a védekezésünk, míg a románok rendkívül jó napot fogtak ki ellenünk, amikor így játszanak, szerintem ki lehet kapni tőlük. A középdöntőre aztán feljavult a védekezésünk, a csapat pedig egységesebben játszott. Az Eb előtt is volt több sérülés a keretben, így időre volt szükség, amíg összeáll a játékunk, de a második körtől kezdve már egy teljesen más arcunkat mutattuk. Akkor megy igazán nekünk a szekér, amikor építhetünk a védekezésre, és az abból való gyors indulásokra. Ha egy vagy két pont összejött volna a németek ellen, ott lehettünk volna az elődöntőben.”

A norvég csapatot ez ugyan nem vigasztalja, de Breivang szerint a jövő szempontjából pozitív, hogy több csapatnak is volt esélye a négybe kerülésre, ez csak erősíti a sportágat.

A torna lebonyolítását sok kritika érte, és Breivangnak is jobban tetszett például a 2014-es formátum, amikor kétnaponta léptek pályára. „Remélem, nem fog többet megtörténni, hogy egy csapatnak tizenhét óra alatt kell lejátszania két meccset, míg előtte három szabadnapja is volt. Ráadásul a legjobb játékosok egy erőltetett, hathetes BL-menetelésből érkeztek a válogatotthoz, a bajnokságokban hét közben is játszottak meccseket.”

Nancyban testközelből figyelhette a magyar válogatott játékét is, és pozitív véleménnyel volt a Kim Rasmussen által irányított csapatunkról.

„A magyar válogatott jól játszott az Eb-n, az egymás elleni meccsen talán túlságosan is tisztelték a norvégokat. A jövőre nézve azonban pozitív, hogy sok a tehetség, különösen Háfra Noémi játéka tetszett, aki már a nyári junior-vb-n is bekerült az álomcsapatba. Ha a németek elleni győztes góljára gondolok, megköszönhetjük neki, hogy ilyen pozícióban zártunk az Eb-n. Látszik, hogy egy az egyben kiváló, és hogy kézilabdás fejjel gondolkodik. Kovacsics játéka szintén kiemelendő, az FTC-vel kiváló őszt produkált a BL-ben is. A magyarok a dán edző kezei alatt igazi csapatként játszottak, ami nekem nagyon imponál. A két kapus teljesítménye és a védelem intenzitása szintén tetszett. Szerintem a magyar válogatott stabil lesz a jövőben is, egy olyan csapat, amelynek kíváncsi leszek a meccseire, mert jó kézilabdát játszik.”

Breivang a visszavonulása után sem állt le a mozgással, ha teheti, heti öt-hat nap is lemegy edzeni. Jelenleg a Polar cégnél dolgozik szponzorációs menedzserként, de nem zárja ki, hogy a jövőben a kézilabdában vállaljon szerepet.

„Ötéves korom óta a kézilabda töltötte ki az életemet, jó, hogy miután abbahagytam, ott volt nekem Jenny, aki állandó figyelmet igényelt és közben rengeteg boldogságot is adott. Sok kézilabdája van, szeret a csarnokban lenni, és nézni a meccseket.”

„Sokan mondják, hogy edzőnek kellene állnom, mert annyi mindent tudok a játékról. Talán egy nap ki is próbálom, de szerintem jobb, hogy először »normális« munkám van. Míg korábban júliustól májusig talán egy szabad hétvégém volt, most élvezem, hogy üresek a hétvégéim, és a karácsonyt valamint a húsvétot is a családdal tölthetem. Ha maradtam volna a sportágban, soha nem próbáltam volna ki magam az élet más területén, a kézilabdába még bármikor visszatérhetek.”

A kis Jenny jól érzi magát a pálya közelében