A szegediek vasárnap sajtóbeszélgetésre invitálták a kint dolgozó magyar újságírókat. Szűcs Ernő elnök és Juhász Levente cégvezető mellett a csapat spanyol edzője, Juan Carlos Pastor is ott volt az összejövetelen, őt kérdeztük a világbajnokságon szerzett eddig tapasztalatairól.
„Megpróbálok annyi meccset megnézni a vébéről, amennyit csak lehetséges – kezdte a bajnoki címvédő Mol-Pick Szeged trénere a Nemzeti Sport Online-nak. – A magyar csapatot természetesen kiemelt figyelemmel követem. Az én szememben, de persze csak virtuálisan, két tornáról van szó: az egyiken a világbajnoki aranyért harcolnak, a másikon pedig az olimpiai kvalifikációs tornára jutás a tét, és ez legalább olyan gyilkos. Ebből a szempontból a Tunézia elleni meccs volt a kulcs a magyarok számára. A negyedik hely is elég lehet a csoportban, mert biztos vagyok benne, hogy a most elöl végzők közül kerül ki a következő Európa-bajnok is.”
A mieink kapcsán adta magát a kérdés, mit szólt, amikor látta, hogy két magyar válogatott átlövője, Balogh Zsolt, majd Bodó Richárd is megsérült a csoportkör során.
„Az a legfontosabb, hogy egyikük sem szedett össze súlyosabb sérülést. Zsolti esetében egyből gondoltam, hogy nem olyan nagy a baj, az ő esetében az erős gyulladás okozta inkább a problémát. Amíg Szegeden volt, folyamatosan kezelésekre járt, amelyek sokat javítottak az állapotán. Ricsi eseténél jobban izgultam, de szerencsére ott is kiderült, hogy nem súlyos a sérülés.”
Két kulcsjátékosunk hiányában Dánia ellen a fiatalok kaptak szerepet, és Máthé Dominik, valamint Szita Zoltán is megállta a helyét. „Egyértelmű, hogy nagyon jól teljesítettek Dánia ellen, de ez a meccs igazán nem számított, szinte teher nélkül játszhattak. A dánoknak csak az volt a fontos, hogy nyerjenek, míg a magyarok arra figyeltek, hogy nagyon ne kapjanak ki. Az lett volna az igazi értékmérő, ha Tunézia ellen is a pályára kerülnek, mert ez volt a kulcsmeccs. Az ilyen helyzetekből lehet igazán tanulni és értékes tapasztalatokat gyűjteni.”
A tegnapi győzelmünket megérdemeltnek tartja, mert nagyon koncentráltan játszottunk az Afrika-bajnok ellen. Pastor szerint kiváló csapatmunka eredménye volt a siker, melyhez a sérülésből visszatérők is sokat hozzátettek. „Ricsi és Zsolti is megmutatta, hogy milyen nagy szívük van.”
A több hibát inkább a fáradtság számlájára írja, mivel a kulcsjátékosaink sok időt töltöttek eddig a pályán. Ami utolsó középdöntős ellenfelünket, Norvégiát illeti: „Ha a magyar csapat nem fog tudni kevesebb cserével játszani, abból gondja lehet, mert a norvégok lerohanják őket. Az én szememben Sagosen és Myrhol a világ legjobb játékosai közé tartoznak.”
Nemcsak a magyar válogatottat sújtják sérülések a tornán, hanem más csapatoknak is vannak hasonló gondjaik, ez pedig összefüggésben lehet a nagy terheléssel, és a torna lebonyolításával.
„Tíz éve tizenegy nap alatt játszottunk le nyolc meccset egy Eb-n, és mindössze tizennégy játékos volt a keretben, az még brutálisabb volt – emlékezett vissza Pastor. – Most azért ennél jobb a helyzet, de tényleg nagy terhelésnek vannak kitéve a játékosok. A beosztáson azonban még bőven lehetne finomítani, nézzük csak meg a középdöntő programját: öt nap alatt kell lejátszani három meccset, miért nem lehet ezeket úgy elosztani, hogy ne kelljen két egymást követő nap pályára lépni?”
A spanyol szakember szerint a televíziók és a szurkolók szempontjából is szerencsésebb lenne, ha kevesebb meccs lenne egy időpontban, a kézilabda iránt rajongók így több találkozót tudnának élőben megtekinteni.
Ahogy a vb-t megelőző beharangozónkban rámutattunk, a spanyolon kívül másik hat válogatottat is spanyol edző irányít, így felvetődik a kérdés, nem hiányzik-e Pastornak a kapitányi munka.
„Jelenleg nem látok rá esélyt, elégedett vagyok a szegedi feladatommal. De amikor erről kérdeznek, mindig azt válaszolom, hogy ha jönne egy ajánlat, először a klubomtól kell engedélyt kérni, aztán ott van a családom is. Keveset láthatom őket az idény során, a válogatott összetartások alatt van leginkább időm arra, hogy velük legyek.”
„Viszont bevallhatom, hogy imádom az ilyen nagy tornákat, mint amilyen az olimpia, a világbajnokság vagy az Európa-bajnokság. Edző vagyok, a versenyszellem éltet, szeretem, ha nagy a nyomás, és az sem zavar, hogy ilyenkor sűrűn jönnek a mérkőzések. A családomnak és talán a klubnak erről biztos más véleménye van.”
Arra is kíváncsiak voltunk, hogyan látja a végső esélyeket.
„A magyarok ágáról, úgy érzem, a dánok mellett a norvégoknak van jobb esélyük bejutni az elődöntőbe. A svédek elvesztették Gottfridssont, persze talán nekik van a legjobb kapuspárosuk a tornán, de a legutóbbi Eb-n jobbnak láttam őket. A túloldalról a franciák mellett talán a németek érhetnek oda. Arra nagyon kíváncsi leszek, mire mennek majd a dánok az elődöntőben Németországban, mert hazai pályán könnyű jól játszani.”
A Szeged sem maradt ki a beszélgetésből, amelynek a mostani szezonban talán minden korábbinál jobb esélye van arra, hogy bejusson a Bajnokok Ligája kölni négyes döntőjébe. A csapat teljesítményén sokat lendített a tavaly nyáron igazolt két spanyol játékos, Jorge Maqueda és Joan Canellas.
„Azért hoztuk őket, hogy egyensúlyt teremtsenek a kereten belül. Támadásban és védekezésben is bevethetőek, így kevesebbet kell cserélnünk, valamint amellett, hogy okos játékosok, nagy küzdők is, és ez átragad a többiekre is.”
„Hogy eljuthatunk-e Kölnbe? Meglátjuk. Az a filozófiánk, hogy mindig csak a következő mecset szeretnénk megnyerni. Megvan rá az esélyünk, hogy jó pozícióban zárjuk a csoportkört, aztán ha ott vagyunk a negyeddöntő előtt, az ellenfél ismeretében már könnyebben lehet beszélni az esélyekről. Szerintem a PSG és a Barcelona a favorit a sorozatban, a másik két helyre viszont még sok csapat odaérhet, így a Szeged vagy a Veszprém is. Az idény első felében mutatott játékunk azonban már nem lesz elég a folytatásban, még egy szintet kell lépnünk, ha kiemelkedő eredményt szeretnénk elérni.”