Akkor ezt is tisztázzuk! – Lékai Máté a szegedi pletykáról, a sok irányítóról

– Lépésnyire állnak a BL A-csoportjában a nagyon értékes második helytől. Mi kell ahhoz, hogy megtegyék ezt a lépést?
– Rettentően fontos lépésről beszélünk – válaszolta a Nemzeti Sportnak a válogatott és a Telekom Veszprém irányítója, Lékai Máté, aki főszerepet játszott vasárnap csapata 28–20-as győzelmében a fehérorosz Breszt ellen. – A csoportküzdelmek utolsó körében Kielcében kell két, de minimum egy pontot szereznünk, hogy másodikok lehessünk a nyolcasunkban, és így a Sporting–Dinamo Bucuresti párharc továbbjutójával találkozhassunk a nyolcaddöntőben. Ehhez a lépéshez az kell, hogy sokkal jobban játsszunk, mint az utóbbi két meccsünkön, a Vardar és a Breszt ellen. Illetve pontosítok, hatvan percig kell úgy játszanunk, mint az említett két mérkőzés második harminc percében.

MINDENKI KAPAR A SIKERÉRT

– Kissé cinikusan azt is mondhatnánk, a Vardar és a Breszt olyan csapat, amelyikkel szemben egy jó félidő is elég volt a biztos sikerhez?
– Bizonyos szemszögből nézve persze lehet élcelődni, csak ennek szerintem kicsit sincs jó íze… Nekünk az életünk, a tekintélyünk, az egzisztenciánk, a jövőnk múlik azon, hogy sorozatosan győzzünk, mégpedig a lehető legjobb játékkal.

– Ezt a szünet előtt nem tudták Szkopjében, majd vasárnap a Breszt ellen?
– De igen. Csakhogy a pályán nem csak egy csapat van. Az ellenfél is nyerni akar, utolsó erejéig kapar a sikerért. Ha ehhez egy ideig mi is hozzásegítjük a gyenge, dekoncentrált játékunkkal, a végén mindig jobban meg kell izzadnunk a két pontért.

– A fehérorosz bajnokkal szemben tényleg izzadtak… Az első tizenöt percben egy gólt lőttek. Ez hogy lehet?
– Csakis úgy, hogy a biztos helyzeteket is kihagytuk, védekezésben nem szereztünk elegendő labdát, amellyel gyorsan indulhattunk volna, a breszti kapus, Ivan Pesic pedig a szünetig majdnem hatvanszázalékos hatékonysággal védett. Ez őrületesen jó teljesítmény. Szerencsére a folytatásban Mikler Roland is elkapta a fonalat, a védőfalunk is többet segített neki, valamint a támadójátékunk is labdabiztosabb, pontosabb, eredményesebb lett.

DAVID DAVIS, A MEGVÁLTÓ

– Hogy érzi, kijött a Veszprém az őszi hullámvölgyből, vagy egyelőre csak kifelé tart?
– Ha a sorozatos sikereket nézem, akkor azt mondom, egyenesben vagyunk. Ha az utóbbi meccseken mutatott játékunkra gondolok, akkor viszont nem tagadható, hogy jó lenne tovább javulni. Tavaly novemberben kikaptunk Kristianstadban, majd a svéd csapatot legyőztük Veszprémben, és ettől kezdve nem veszítettünk pontot, vagyis az utóbbi hat meccsünkön tizenkét pontot gyűjtöttünk.

– Ez egyrészt jól hangzik, másrészt a külső szemlélő is úgy látja, felszálló ágban van a Veszprém. Határ a csillagos ég?
– Pontosan. Minden sorozatot igyekszünk megnyerni, sokat teszünk a BL- és a hazai sikerekért, és képesek is vagyunk a célok elérésére. Ezzel az elhatározással kezdtük az idényt, és az edzőváltás, Davis Davis érkezése óta nem is érzem túlzónak a várakozást.

– A megérzés, a jó érzés igen fontos. Ön hogy érzi magát a csapatban?
– Ha egy szóval kellene válaszolni, azt mondanám: pompásan.

– Hallhatjuk bővebben?
– Életem egyik legjobb döntése volt, hogy Veszprémbe szerződtem. Az ötödik idényt töltöm ebben a remek klubban, ebben a fantasztikus csapatban. Még két évig érvényes a szerződésem, és nagyon remélem, meghosszabbítjuk.

– Pedig hallottunk szóbeszédeket a változtatás lehetőségéről.
– Éspedig?

– Visszatér Szegedre?
– Gonosz pletyka. Nem tudom, ki és miért találta ki, mert semmi alapja sincs. A Szeged nem keresett, a klubom vezetői pedig megerősítették, bíznak bennem.

– Nem arról lehet szó, hogy a nyártól önnel együtt négy irányítója lesz a Veszprémnek, és ez sok?
– Akkor ezt is tisztázzuk! David Davis a világbajnokság után nyilvánosan is elmondta, Petar Nenadicsra ugyanúgy balátlövőként számít, mint a nyáron érkező Rasmus Laugéra. Vagyis az irányítóposztra ketten maradunk, Kentin Mahé és én. Sérülés esetén pedig több variáció szerint is forgatható a csapat.

– Ez világos és egyenes beszéd. A világbajnokságról viszont még beszéljünk egy kicsit. Nagyon sokat és jól játszott a válogatottban, ezt mindannyian láttuk. Mennyire fáradt le?
– Nagyon. A regenerációra, a relaxálásra szánt idő azonban szinte mindig kevés.

– Lelkileg is megviselte, hogy térült-fordult Dánia és Magyarország között a vébé alatt a kisfia, Noé születésekor? Kiheverte csapatunk gyenge vébészereplésének sokkját?
– A végén kezdem. A sokkot túl erős kifejezésnek érzem. Még akkor is, ha a tizedik hely megszerzése semmiképpen sem siker. Igaz, hatalmas lehetőséget szalasztottunk el, mert bekerülhettünk volna a nyolcba, de az erőviszonyokat nézve nem irreális a tizedik helyünk. Ezt kihevertem. A gyors hazatérés Noé születésére, majd még aznap a visszaút nem okozott semmilyen problémát. Egy edzést hagytam ki összesen, meccset pedig egyet sem. Aki emiatt neheztel rám, az téved. Semmilyen negatív hatással nem volt rám a fiam érkezése, sőt! Életem legnagyobb élménye és csoda volt, hogy ott lehettem a világra jöttekor. Ma sem tennék másként, mert emiatt semmilyen hátránya nem volt sem a csapatunknak, sem nekem.

KISPAPÁK EGYMÁS KÖZT

– Babás vébé után vagyunk. Két csapattársa, Balogh Zsolt és Bodó Richárd párja is január közepére várt újszülöttet, valamint a vébé legjobbjának választott, aranyat is szerző Mikkel Hansen is apuka lett januárban.
– Valamennyi gyerek egészségesen megérkezett, hála istennek! Egyikünk sem hagyta ki emiatt a vébét. Igaz, Hansennek sokkal könnyebb volt a helyzete, mert a fia már a vébé előtt megszületett, ő pedig a torna idején szinte végig a családjával lehetett. Rendszeresen otthon aludt, és emiatt senki sem szólta meg. Csupán egy hetet hagyott ki január elején a dán csapat edzőtáborozásából. Így lett világbajnok és immár olimpiai résztvevő.

– Lát esélyt az olimpiai szereplésünkre?
– A vébén nem jutottunk be a hétbe, vagyis egyelőre nincs helyünk a jövő tavaszi olimpiai selejtezőn. Mégsem teljesen reménytelen a helyzetünk, mert a kontinensbajnokságok, netán a jövő januári Európa-bajnokság kedvező alakulása esetén még küzdhetünk Tokióért.