Női kézi: Szegény ordított, sikoltozott, zokogott a telefonban – Neagu

Mint ismert, Neagu december 12-én, a magyar válogatott ellen játszott középdöntős Eb-meccsen sérült meg, elülső keresztszalag-szakadást szenvedett, amit Belgiumban műtöttek meg. A rehabilitációját Bukarestben végzi, a kórházban látogatta meg egyik szponzora, a Red Bull képviselője, és hosszabb interjút is közöltek a 30 éves balátlövővel.

„Amióta visszatértem Belgiumból, vasárnapot kivéve minden nap jövök, és végzem az előírt rehabilitációs munkát. Általában tízre érkezem, és fél négyig maradok. Ahogy mondani szokták, aki sérült, kétszer annyit dolgozik, és ez tényleg így is van.”

Ez a harmadik súlyos sérülése a karrierje során, korábban a válla és a térde miatt is hosszabb időre a partvonalon kívülre került.

„A vállműtétemet követően nagyon pozitív voltam és keményen dolgoztam a visszatérésen, de nem sokkal később elszakadt a térdszalagom, amely után tanácstalanná váltam. Úgy gondoltam, azért viseltem nehezen ezt az időszakot, mert mentálisan nem voltam kellően erős. Fájdalmaim voltak, frusztrált voltam és sokat sírtam. Most megkaptam a megerősítést, mert ezúttal sokkal jobban fogadtam a diagnózist. Nyilván az is benne van, hogy már elmúltam harminc és tapasztaltabb vagyok, ugyanakkor végig pozitív maradtam, csak az első egy-két napon voltam szomorú, aztán elfogadtam a helyzetet, hogy meg kell műteni, és az élet megy tovább.”

Az elmúlt hat évben megtanulta, hogy vigyáznia kell a testére, és hogy jobban kell edzenie, a mostani sérülését is részben arra vezeti vissza, hogy nem hallgatott a jelzésekre.

„Az Eb-n nagyon sokat játszottam. Ha a torna alakulását és a magyarok elleni meccs fontosságát nézzük, valószínűleg az volt az utolsó, amire a szövetségi kapitány gondolt, hogy pihenőt adjon nekem. Persze én is kérhettem volna pihenőt, de amikor ott az adrenalin, és az elődöntőért játszunk, úgy vagyok vele, megteszek minden tőlem telhetőt. Ez történik, amikor a szív győzedelmeskedik az ész felett. De nem sajnálom, a visszatérésem után is mindent bele fogok adni, mert ilyen vagyok. Az viszont igaz, hogy jobban kell figyelnem magamra. Miután az utóbbi hat évben nem voltam sérült, kicsit megfeledkeztem erről, a klubomban és a válogatottban is sokat vállaltam. A korábbi esetek után előfordult, hogy kihagytam edzést, vagy kértem, hogy kevesebbet játsszak, de aztán erről fokozatosan leszoktam.”

A szülői házban töltötte a karácsonyt

Neagu elmondta, a napja fele elmegy a rehabilitációval, a maradék időben általában filmeket néz vagy olvas. Az Australian Opent és a férfi kézilabda vb-t is követte januárban. Idegesítette, hogy az első hetekben felöltözni sem tudott egyedül, és már nagyon várja, hogy újra vezethessen. A családja, a barátai és a csapattársai is gyakran meglátogatják, mégis sokszor nehezére esik segítséget kérni tőlük, mert nem az a típus. Különösen az édesanyja viselte rosszul az újabb sérülését.

„Apa megpróbált erős maradni a telefonban az MRI-vizsgálat után, aztán éreztem, hogy elkezd remegni a hangja, amikor átadta a telefont anyának. Egy szót sem értettem abból, amit mondott. Szegény folyamatosan csak ordított, sikoltozott, zokogott a telefonban, amivel nekem is könnyet csalt a szemembe. Próbáltam nyugtatni, hogy jól vagyok, de ő csak azt hajtogatta, nem érti, miért történik mindez velem, hogyan tud segíteni, van-e mit ennem. Hiába mondtam neki, hogy nem az agyamat műtötték meg.”

Neagu az évek során hozzászokott, hogy mindig kitüntetett figyelem övezi, és meg kell barátkoznia a folyamatos nyomással, valamint az állandó kritikákkal. Utóbbi különösen felerősödött, miután 2017-ben hazaigazolt, és szülővárosa csapatában, a CSM Bucuresti-ben folytatta pályafutását.

„Ha tíz gólt lősz, az emberek azt mondják, »ez nem egyéni sport, hanem csapatjáték«; ha csak ötig jutsz, »gyengén játszottál«, ha héttel zársz, »oké, ez már közel van a szintedhez«. Megtanultam együtt élni ezekkel, büszke vagyok arra, amit és különösen ahogyan elértem.”

„Már sok fiatal játékosról hallottam egy-egy jó meccs után, hogy ő lesz az új Cristina Neagu. De ehhez sok mindenen keresztül kell mennie, nehéz eljutni egy bizonyos szintre.”

A visszatérése már az új idényben, őszre várható. Nem sokkal később fontos, olimpiai kvalifikációs világbajnokságot rendeznek Japánban. „Nagyon szeretnék kijutni a tokiói olimpiára. Amellett, hogy szeretném megnyerni a Bajnokok Ligáját egy román csapattal, ez a másik vágyam a következő időszakra. Nem tudom, mi lesz a játékok után, meddig fogok még játszani a válogatottban. A riói olimpián átélt kudarc után mindent megteszek azért, hogy újra kijussunk, és harcban legyünk egy éremért.”