Női kézi BL: Martín, Lunde és a fél francia válogatott az ETO ellen

A középdöntőben ha nem is nagyon simán, de mindkét meccset hozta a Győri ETO a Vipers ellen úgy, hogy a norvég együttes egyik meccsen sem jutott el 30 gólig (33–29, 33–26). Ám Danyi Gábor szerint a final fourban más mérkőzés várható, „nem lesz benne sok futás”, ami viszont ha megvalósul, akkor az ETO-nak muszáj a középdöntőbelinél jobban védekeznie. A kristiansandiak negyeddöntős fellépése ugyanakkor feltétlenül óvatosságra int, hiszen simán búcsúztatták a nem épp puhány védekezéséről híres-hírhedt Buducsnoszt Podgoricát, amelyet mindkét találkozón sikerült 20 gól alatt tartania a norvég együttesnek.

VIPERS KRISTIANSAND: AZ ESÉLYTELENEK NYUGALMÁVAL

A final fouros rendszer bevezetése (2014) óta csupán másodszor fordul elő, hogy a világ egyik vezető női kézilabdás hatalma, Norvégia csapatot delegál a legjobb négy közé. Ám míg korábban a Larvik játékerősségben is egyértelműen az európai topgárdák közé tartozott, a VIPERS KRISTIANSAND csak ebben a szezonban lépett a felemelkedés útjára. Azok után, hogy tavaly simán búcsúzott már az első csoportkörben, második BL-részvétele alkalmából a négy közé jutása egyértelműen az idény meglepetése, amit jelez, hogy még a remek ősz után is csupán a hatodik helyen állt az európai szövetség januári power rankingjében. Ehhez képest a Vipers a negyeddöntőben könnyedén lépett túl Dragan Adzsics sokat megélt, ám a tavaszra meglehetősen leharcolt Podgoricáján.

A Vipers edzője, Ole Gustav Gjekstad korábban évekig irányította a Larvikot, a 2011-es BL-győzelemből sportigazgatóként vette ki a részét, majd egy ideig a biztosítási szektorban vállalt munkát, ám elég jó lépésnek bizonyult, hogy három kézilabdamentes esztendőt követően erre az évadra ismét munkát vállalt a Vipersnél. „Valószerűtlen álmunk vált valóra a final fourral, ami nem volt egyértelmű cél a szezon elején, ám kaptunk egy esélyt a sorstól és megragadtuk. Úgy érzem, hogy lesz keresnivalónk a négyes döntőben, ezért izgatott vagyok” – nyilatkozta Gjekstad a negyeddöntő után. (A norvég szakemberrel csütörtökön hosszabb előzetest olvashatnak a final fourról a Nemzeti Sport Online-on!)

Nem kérdés persze, hogy az elődöntőben a Győri ETO számít favoritnak, ugyanakkor az biztos, hogy a norvég együttest nem nyomja majd az esélyesség terhe, és a norvég játékosok (mellettük csupán két légiós van, a dán Mathilde Kristensen, illetve az angolai Carolina Morais) sosem leírhatók, ha felszabadultan játszhatnak. „A Győr nem csupán egy erős csapat, de kivételes egyéniségekből is áll. Mindig van olyan tagja, aki teljes energiával szállhat be a kispadról, ha valaki szenved a pályán lévők közül. De semmi veszítenivalónk sincs velünk szemben” – fogalmazott korábbi klubjáról Katrine Lunde az áprilisi sorsolás után.

Lunde nem az egyetlen győri múltú kézilabdázó a Vipers keretében, hiszen Linn Jörum Sulland szintén töltött egy szezont a zöld-fehéreknél, és a kapus mellett neki van még BL-győzelme korábbról. (Bár papíron Kristine Lunde is pályára léphetne még, de őt már mint másodedzőt tarthatjuk számon.) Az általában a heteseket is vállaló jobbátlövő egyébként a gólkirálynői cím fő várományosa: 76 góljával négy találattal marad el a jelenleg az élen álló Háfra Noémi (FTC), Jovanka Radicsevics (CSM Bucuresti) duótól, és mivel utóbbi kettőnek már nincs javítási lehetősége, meglepő lenne, ha Sulland nem előzne be őket. Ettől függetlenül a Vipers kerete meglehetősen kiegyensúlyozott, Sulland mellett hat játékos is eljutott legalább 30 gólig a szezonban (köztük a beálló Hanna Yttereng is, aki egy ideig Kisvárdán szerepelt és sérülés miatt kérdéses a szereplése a final fouron), s a bal szélt leszámítva minden poszton van legalább egy, nemzetközi tornákról ismert játékos. A győrieknek közülük is talán Henny Reistadra kell majd legjobban figyelniük, aki Háfrához és Klujber Katrinhoz hasonlóan a tavalyi junior-vb után már a BL-ben is csillogtatja tudását, és 20 éves kora ellenére máris a csapat kulcsemberei közé nőtte ki magát.

A Vipers aligha lesz fáradt, ugyanis a legutóbbi két fellépése gyakorlatilag edzőmeccs volt a norvég bajnokság elődöntőjében, mivel a gyakorlatilag csődbe jutott Larvik főként csak juniorokkal tudta vállalni a mérkőzéseket, így a kristiansandi klub 39–9-es és 34–17-es győzelemmel hozta a kötelezőt, és jutott be a Storhamar elleni fináléba.

METZ–ROSZTOV-DON: FORMA VS. TAPASZTALAT?

A másik ágon kiegyenlítettebbnek tűnnek az erőviszonyok, igaz, a Metzet és a Rosztov-Dont előzetesen is a final fourra leginkább esélyesek között lehetett számon tartani. Az orosz együttes előnyt élvezhet abból a szempontból, hogy már az elmúlt szezonban is eljutott Budapestig és a kispadon Ambros Martín tapasztalata sem hagyható figyelmen kívül. Viszont a CSM 2016-os sikere jó példa a mezőnynek: „tornaújoncként” is lehet BL-t nyerni, illetve Martín sem verhetetlen a finálékban. És bár a Metznek is becsúszott két vereség a BL-ben (az egyik a tét nélküli, Köbenhavn elleni fellépésen), Martín csapata kétszer is alulmaradt a francia bajnokkal szemben (az örökmérleg így 5–1–0-s formában billen a franciák felé...), és a franciák a CSM magabiztos kiejtésével erős bicepszet villantottak.

Az is mindenképp figyelemre méltó, hogy a METZ kapta eddig a legkevesebb gólt a szezonban, így még a Rosztov-Don védekezését is felmúlta (331, illetve 336) és góllövésben is csak az ETO van előtte. Emmanuel Mayonnade csapata magabiztosan menetelt a bajnokság rájátszásában is, bejutott a fináléba, és egy trófeát elhódított már idén, amikor legyőzte a Nice-t a kupadöntőben (meglepetésre a nizzaiak lesznek az ellenfelek a bajnoki döntőben is). A Xenia Smitscel kiegészített, francia válogatottakból álló tengely (Laura Glauser, Grace Zaadi, Orlane Kanor, Gnonsiane Niombla, Béatrice Edwige) egy mérkőzésen bármelyik gárdával képes lehet felvenni a versenyt, ráadásul úgy érződik, hogy a final fourba jutással a Metznél is teljesítettnek vélik az éves feladatot, legalábbis erről árulkodnak a nyilatkozatok.

„Őrült dolog, hogy ezzel a csapattal, ennyi tehetséges fiatal játékossal eljutottunk a final fourba – mondta a négyes döntőben az elmúlt két évben a CSM színeiben szereplő Gnonsiane Niombla. – Nagyon más egy ilyen esemény, mint egy torna a francia válogatottal. A válogatott tagjai csak néhányszor találkoznak egy évben, míg a klubnál együtt vagy a társakkal folyamatosan. Minden reggel, este együtt edzünk, ez nagyon fontossá teszi a cél elérését. És végül itt a jutalom, amiért dolgoztál egész szezonon át.”

Niombla tapasztalata és hatékonysága kulcskérdés lehet a négyes döntőben is: tekintve, hogy irányító, illetve balátlövő pozícióban Zaadi, Melinde Nocandy, illetve Smits és Kanor is bevethető, Niomblának leginkább jobbátlövőben kell helytállnia, így Budapesten is jelentős szerep hárulhat rá.

Az ETO mellett a ROSZTOV-DON az az együttes, amely visszatérőként érkezett a final fourra, ám tavaly Frédéric Bougeant vezetésével nem tudott meccset nyerni. A nyár óta viszont már Ambros Martín irányításával készül a csapat, amely a Metz elleni meccseket leszámítva veretlen az egész idényben, az orosz bajnokságban hibátlan teljesítménnyel jutott be a Togliatti elleni fináléba, és másfél hetet teljes egészében arra szánhatott, hogy felkészüljön az év fő eseményére. A Ferencváros elleni párharcban érződött, hogy jó úton halad a Rosztov formaidőzítése, a könyöksérülése után Anna Vjahireva is jó játékkal tért vissza, az ugyanakkor érzékeny veszteség, hogy beállóban Majja Petrovát elveszítették, ezért Kszenyija Makejeva tehermentesítésére egyéb alternatívákat kell kidolgozni. Martín elárulta azt is, hogy Ana Paula Rodrigues már teljesen felépült egyéves kényszerpihenője után, ám játékhiánya miatt kevés esélyt lát arra, hogy bevesse a magyar fővárosban.

„Most már nem számít, milyen erős voltál a szezon során. Nem számít, hogy favorit vagy-e, vagy sem. A Metz kétszer legyőzött minket, a Győr kétszer legyőzte a Viperst, de ennek az elődöntőre nem lesz hatása. Már minden arról szól, hogy ezen a hétvégén hogyan játszol. Különleges teljesítményre lesz szükségünk Budapesten, egy kis varázslatra, meg kell ragadnunk a megfelelő pillanatot, mindennek ülnie kell” – fejtette ki az EHF honlapjának a győzelmi receptet Ambros Martín.

A hétvégén kiderül, hogy az ETO vagy Martín mágiája erősebb-e, vagy az egyik újonc rámutat: a bukarestiek csodája nem megismételhetetlen.