Férfi kézi BL: „Mintha nem is a Szkopje ellen készült volna a Veszprém”

NEM VERTÉK AGYON, DE SIMÁN LEGYŐZTÉK

Borsos Attila, a 135-szörös válogatott jobbszélső a kölni torna előtt azt mondta, két oldalról, lelki és szakmai szempontok alapján közelíti meg az idei négyes döntőt, amelyben a veszprémieknek motiváltabbnak kell lenniük, hiszen egy év kihagyás után térhetnek vissza, és immár ötödször futnak neki a trófea megszerzésének.

„Nem is volt gond a motivációjukkal, ebből a szempontból nincs hiányérzetem – értékelt Borsos –, de a döntőben egyszerűen jobb volt a Vardar. Ennek persze a részletei, a miértje az igazán izgalmas, miközben rögzíteni szeretném, hogy a Veszprémet nem verték agyon, nem volt eleve bukásra ítélve. A meccs hatvan percéből negyvenötöt mégis uralt a feszesebb ritmusban kézilabdázó, a taktikai váltásokra frissebben, gyorsabban reagáló Szkopje. Fürge belső játékosai sok keresztmozgással zavarba hozták a veszprémi védőket, ráadásul a beállós Rogerio Moraest is helyzetbe tudták hozni, ő meg nem hibázott. Ezekre nem reagált idejében a magyar kispad, és mínusz hatról csak akkor tudott felzárkózni egy-két gólra a Davis-csapat, amikor a sérülten is védő Sterbik Árpádban elakadt több lövés, majd ebből lerohanások indultak. Roberto Parrondo edző mindig jókor kért időt, helyre tette csapatát, így elmaradt az egyenlítés. Több kulcspillanat is volt, amikor egy-egy eladott labda vagy technikai hiba visszavetette Nagy Lászlóékat. Tegyük hozzá, a csapatkapitány Nagy példát mutatott, sérült vállal kézilabdázott, mindent megtett a hozzá méltó búcsúért. Nem pukkadt ki a Veszprém, ám a Vardar védőfalán fennakadtak a támadói, védekezésben pedig nem tudta megállítani Stas Skubét, Rogerio Moraest, Ivan Cupicot, Sztojancse Sztoilovot és a mezőny talán legjobbját, Igor Karacicot.”

FÖLÖSLEGES SALLANG A CSAPATJÁTÉKBAN

A jövőről annyit mondott Borsos, hogy Nagy és Momir Ilics nélkül is kiváló együttes lehet a Veszprém, ám tovább kell gyorsítani a játékát. Erre alkalmas lesz a maga elképzeléseihez, főleg a védekező taktikájához konzekvensen, de nem makacsul ragaszkodó David Davis vezetésével. Meg persze Petar Nenadics, Lékai Máté, Borut Mackovsek, az érkező Rasmus Lauge és a fürge szélsők révén.

Vass Sándor, a 149-szeres válogatott balátlövő, volt szövetségi kapitány a négyes döntő esélyeiről egy hete azt mondta, a legfontosabb, hogy a veszprémiek tökéletesen tudják a dolgukat, az őszi edzőváltást pedig nem érdemes misztifikálni. Mégis kétségtelen, hogy más, új, jobb szellemiségű, erőteljesebb és ütőképesebb lett a sportági sztárok sokaságát felvonultató Veszprém. Mégsem lett BL-győztes.

„Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de bajnokcsapatunk kölni produkciójáról igen rossz a véleményem – sóhajtott nagyot Vass Sándor. – Ennek legfőbb oka, hogy már megint hatalmas esélyt szalasztott el. Az elődöntő jó játékának a nyomait is ritkán láttam a fináléban, amelyet megérdemelten nyert meg a Vardar. A meccs több szakaszában leiskolázta ellenfelét, amely mintha nem is a Szkopje ellen készült volna. Nem tudom, de elképzelhetőnek tartom, hogy a veszprémiek a Barcelonát várták a fináléba, inkább erre készültek. Talán jobb is lett volna, mert a Barca szintén hibahegyeket hordott össze, rengeteg rossz döntést hozott, így lehet, hogy ellene nyert volna a Veszprém. Nem tudom...”

„Persze a többször csapongva fújó bírókkal is lehetne foglalkozni, de nem rajtuk múlott, és a vesztes oldaláról a bírózás nem is nagyon elegáns. Volt éppen elég sallang a veszprémiek játékában és taktikájában, amit – jobbító szándékkal – máris sorolok. Nekem úgy tetszett, a Kielce legyőzése után lélekben BL-győztesnek érezték magukat, a finálét legalábbis így, kissé hátradőlve kezdték. Mire felébredtek, már állandósult a Vardar nem tetemes, de biztos előnye. Nem értettem az irányítók váltogatásának vagy pihentetésének elvét, sem a hibákat a szkopjei beállós körüli védekezésben. Ehhez jött, hogy elmaradtak a segítség nélkül maradó Mikler Roland bravúros védései. Időt sem akkor kell kérni, amikor már öttel-hattal vezet az ellenfél. David Davis helyében biztosan rászóltam volna az egy egy ellen fejetlenül támadó Lékaira és Nenadicsra, hogy ez csapatjáték, próbáljanak meg előkészíteni, helyet csinálni az átlövőknek. Aztán Sterbik védései és a könnyű gólok mégis felhozták a mieinket, de a Vardar sajnos nem jött zavarba, nem ijedt meg.”

HATVANPERCNYI GÖRCSÖS ERŐLKÖDÉS

A sokat látott, nagy tapasztalatú Vass Sándor összegzésként még hozzáfűzte, hogy a döntő elvesztéséről csapat és edző együtt tehet, legfeljebb az arányokon lehet elmélkedni. A kellő erőnlét, a hatvanpercnyi erőlködés ezúttal kevés volt a kiugró sikerhez, mivel az elképzelt – a télen és a tavasszal jól bevált – taktikát Kölnben a fináléban nem tudta alkalmazni a Veszprém. Ez persze egyben a BL-győztes Vardar és Roberto Parrondo edző dicsérete is.

FÉRFI KÉZILABDA BL, 2018–2019
A VÉGEREDMÉNY
1. RK Vardar (északmacedón, Vuko Borozan, Ivan Cupic, Tyimur Gyibirov, Christian Dissinger, Szergej Gorbok, Kalifa Gedbane, Gleb Kalaras, Igor Karacic, Dmitrij Kiszeljov, Dainis Kristopans, Dejan Miloszavljev, Rogerio Moraes, Gregor Ocvirk, Martin Popovszki, Danyiil Siskarjov, Stas Skube, Sztojancse Sztoilov, Janja Vojvodics. Edző: Roberto Parrondo)
2. TELEKOM VESZPRÉM (Blaz Blagotinsek, Dragan Gajic, René Toſt Hansen, Momir Ilics, Iman Jamali, Lékai Máté, Borut Mackovsek, Kentin Mahé, Dejan Manaszkov, Gasper Marguc, Mikler Roland, Nagy László, Petar Nenadics, Andreas Nilsson, Sterbik Árpád, Manuel Strlek, Lev Szuharev, Mirsad Terzic, Kent Robin Tönnesen. Edző: David Davis)
3. Barca Lassa (spanyol)
4. PGE Vive Kielce (lengyel)