Kézilabda: Tomori Zsuzsanna úgy érzi, húzóember lehet Siófokon

– Az elmúlt évek történései után adja magát a kérdés: hogy érzi magát?
– Hála Istennek nagyon jól, ehhez az új impulzusok is abszolút kellettek – válaszolta a válogatott átlövő, Tomori Zsuzsanna, aki a bajnoki, Magyar Kupa- és Bajnokok Ligája-címvédő Győri ETO női kézilabdacsapatát elhagyva a bajnoki bronzérmes, EHF-kupa-címvédő Siófokot erősíti az új idényben. – Lekopogom, a térdem is rendben van, engem is meglepett, de minden fizikai és taktikai gyakorlatot meg tudok csinálni az edzéseken. Három év után az idei az első rendes alapozás, amit végig tudok csinálni. Kezdem úgy érezni magam, mint régen, minden klappol, aminek nagyon örülök és remélem, így is marad.

PEDIG MÁR VÉGE VOLT

– Második súlyos térdsérüléséből idén január elején térhetett vissza. Van még önben félsz játék vagy edzés közben?
– Inkább a játéktudás kapcsán. Fizikailag és erőnlétileg már utolértem magam, de az elmúlt években csak két-három hónapokat tudtam igazából játékkal tölteni. Emiatt vagyok inkább kicsit hátrányban. Kell még két-három hónap, hogy visszajöjjön az igazi játékom, illetve ahhoz is, hogy megismerjem az új szisztémát és az új társakat is.

– Két és fél éven belül mind a két térdében elszakadt a keresztszalag. Ezt nem lehetett egyszerű megemészteni.
– A második jobban megviselt. Az elsőnél még úgy voltam vele, hogy tizenöt éve kézilabdázom, gondoltam, hogy valamikor engem is utolér egy ilyen sérülés. Viszont rögtön jött a második szalagszakadás, majdnem két és fél évem ment rá arra, mire mind a két lábam újra teljesen egészséges és szimmetrikus lett. Lelkileg nehéz volt, ám szerencsés voltam, mert nagyon jó közeg vett körül, minden adva volt a visszatéréshez.

– Egy pillanatra sem gondolt arra, hogy hagyni kellene a fenébe az egészet?
– A második szalagszakadásnál megfordult a fejemben, hogy ennyi volt, nem kellene már erőltetni. Jól emlékszem, a Hollandia elleni Eb-selejtezőn történt a sérülés, és rögtön a meccs után két győri holland csapattársam, Yvette Broch és Cornelia Groot jött oda hozzám, és nekik mondtam: „Itt a vége”. Eszembe jutott, hogy újra mit kellene végigcsinálnom a rehabilitáció során, ráadásul ezúttal a másik térdemmel… Aztán ahogy telt az idő és megműtöttek, már megvolt úgymond a rutinom, hogy mit és hogyan kell csinálni, már tudtam mihez viszonyítani, hogy mi a jó nekem, mi a rossz, mi kell ahhoz, hogy visszatérhessek. Lelkileg is sok segítséget kaptam trénerektől, csapattársaktól, a családtól. Szinte minden órában kaptam egy jó szót, szerencsére nem volt lehetőségem három napig otthon egyedül a kanapén sírni, mert valaki mindig rám rúgta az ajtót.

VISSZASZORÍTANI AZ EGÓKAT

– A megújuláshoz a klubváltás is kellett?
– Úgy érzem, igen. Győrben nyertem három Bajnokok Ligáját, két döntőben játszhattam is, de minden idényben volt valami sérülés, probléma. Szeretném, ha jó évada lenne a Siófoknak, előrébb tudna lépni a csapat, amiben én is meghatározó szerepet tölthetek be. Nagyon várom az új feladatokat, bízom benne, hogy Siófokon újra élvezhetem, hogy kézilabdázok.

– Mit adhat a Siófok Tomori Zsuzsannának, és mit adhat Tomori Zsuzsanna a Siófoknak?
– A csapat nekem sikerélményeket, visszahozva a korábban rám jellemző játékot, segíthet abban, hogy magabiztosabb legyek, tudjam, jó vagyok, el tudom végezni a feladataimat, élvezve a játékot. Ez az a játék, amit én adhatok a csapatnak. Azért igazoltak, hogy támadásban és védekezésben is húzóember legyek: az eddigi felkészülés alapján már kezd kirajzolódni, képes lehetek rá. Rajtam múlik az egész, mindent meg fogok tenni, hogy sikeresek legyünk.

– Az elmúlt években Győrben már megtapasztalta, milyen világklasszisokkal teli csapatban játszani és a Siófok keretében is több, nemzetközi szinten is kiemelkedő tudású játékos akad.
– Erős gerince van a Siófoknak, a belső posztokon öt-hat ember, beleértve engem is, úgy tud forogni, hogy egyikünk se fáradjon el a meccseken. Az edzőnk, Tor Odvar Moen majd okosan megtalálja az egyensúlyt, hogy mindenki a csúcson teljesíthessen. A lényeg, hogy a szó szoros értelmében csapatot kell építenünk, minden kis elemet összerakva. Beszélhetünk itt egyénekről, de erre azt szoktam mondani, hogy megvásárolhatom magamnak otthonra a legjobb borokat, de ha egyedül iszom meg, az nem jó. Úgy látom, mindenki nagyon motivált, hogy összeálljunk: az egóját minden játékosnak vissza kell szorítania ahhoz, hogy a csapat működhessen, nem is látok önzést, a keretből mindenki tudja, mi kell ahhoz, hogy sikeresek legyünk.

– Tizenkét idényen át játszott a Győrben és az FTC-ben, mindent megnyert, amit meg lehetett nyerni. Ezek után nem visszalépés a bajnoki bronzérmeshez szerződni és az EHF-kupában szerepelni?
– Nem. Az elmúlt három év nagyon nehéz volt és bár akadt több megkeresésem is, a siófoki szerződésben láttam a megfelelő motivációt, a jó lehetőséget arra, hogy a legtöbbet hozzam ki magamból.

– Nem hiányzik majd a BL?
– Lehet, hogy fog, de ez egyébként is olyan felvetés, amire csak azt lehet válaszolni, hogy majd kiderül. Novembertől becsatlakozunk az EHF-kupába, ami nyilván más kávéház, de ott is lesz elég feladat, hogy ne jusson eszembe a BL hiánya.

SZEPTEMBER VÉGÉRE OKOSABB LESZ

– Milyen céljai lehetnek a Siófoknak a következő idényben?
– Annyira az elején vagyunk még, hogy ilyenkor lutri bármit is mondani. Lehet, valakinek nem fog tetszeni, de a Győr egyelőre teljesen más szintet képvisel, nem állíthatjuk, hogy közelítenénk felé. A bajnoki dobogó továbbra is reális, ahogy az is, hogy az EHF-kupában is minél tovább jussunk. A Győrrel rögtön az első, a Fradival a negyedik bajnoki fordulóban játszunk, szóval, szeptember végén már okosabbak leszünk, hogy mennyire sikerült felzárkóznunk a két élcsapathoz. Egyelőre foglalkozzunk magunkkal, hogy egy irányba tartsunk és összeálljunk! Ettől függetlenül a tavaszi évadunk várhatóan erősebb lesz, mint az őszi.

– A győri visszatérés különleges lesz?
– Ez a karma vagy Murphy törvénye. Olyan korai lesz az ETO elleni bajnoki, hogy figyelnem kell, nehogy véletlenül a győri öltözőbe menjek majd be… A viccet félretéve örülök, hogy hamar visszatérhetek, szerettem az ETO-nál játszani, valószínűleg most is jó érzés tölt majd el.