Chema Rodríguez: Egy percig sem hezitáltam a magyar szövetség ajánlatán

„Már évekkel ezelőtt eljátszottam a gondolattal, hogy ha edző lennék, ő biztosan benne lenne a stábomban. Úgy látja a kézilabdát, mint nagyon kevesen. Világéletében a társai keze alá dolgozott. Ha csak a mentalitása egy részét átadja, már sokat segíthet. Nem könnyíti meg a helyzetünket, hogy még játszik, mert így az NB I-es klubokkal megbeszélt plusz válogatott napokon nem lehet ott” – ezt Nagy László, a Magyar Kézilabda-szövetség férfiszakágért felelős alelnöke mondta a Vaxerencse nevű kézilabdás podcastnak adott interjúban egykori veszprémi csapattársáról, Chema Rodríguezről, akit júliusban neveztek ki Gulyás István szövetségi kapitány segítőjének a magyar férfi kézilabda-válogatottnál.

A világbajnok és kétszeres Bajnokok Ligája-győztes spanyol irányítónak tehát csak a hivatalos válogatott összetartásokon kell megjelennie, ezért először október 21-én Budaörsön találkozott a 2020-as Európa-bajnokságra készülő keret tagjaival. A 39 éves spanyol szakember viszont jól tudja, nagy fába vágta a fejszéjét, mivel nemcsak a kispadon, de még a pályán is helyt kell állnia.

„A francia másodosztályban szereplő Saran Loirent játékosa és másodedzője vagyok – mondta a Nemzeti Sportnak Chema Rodríguez. – Ugyanúgy edzek, mint a többiek, ami negyvenhez közeledve már nem olyan könnyű, de azért még mindig élvezem. A pályán egy vagyok a többiek közül, de ha megáll a játék, másik szerepbe bújok. Ahogy öregebb lettem, megtanultam az edző fejével gondolkodni. Tudom, nem kézilabdázhatok örökké, ezért valószínűleg ez lesz az utolsó idényem játékosként – bár ezt legalább öt éve mondogatom magamnak.”

A fiatal tréner szerint mostanra megtanulta a „szerepeket”, úgy érzi, pályafutásának ebben a szakaszában egyfajta hidat képez a játékosok és a szakmai stáb között. Nagy László hívó szavára annak ellenére nem tudott nemet mondani, hogy erre az idényre már elígérkezett jelenlegi klubcsapatához.

„Egy percig sem hezitáltam, hogy elfogadjam a magyar szövetség ajánlatát, mivel a Veszprémnél eltöltött öt év alatt nagyon megszerettem az önök országát – mondta. – Persze, ahhoz, hogy most itt lehetek, a sarani vezetőség beleegyezése is kellett. A tapasztalatomon kívül a taktikai repertoáromból is sokat szeretnék átadni a magyar játékosoknak, nemcsak azért jöttem, hogy az itt népszerű spanyol stílust képviseljem. Az mindenesetre meglepett, hogy a srácok ennyire profin állnak hozzá a munkához a válogatottban, nem gondoltam volna, hogy ennyire vevők lesznek arra, amit mondok.”

Rodríguez úgy véli, a jelenlegi keretből bárki megállná a helyét külföldön.

„Tudom, hogy a magyar bajnokság egyre erősebb, egyre színvonalasabb – mondta –, a Veszprém és a Szeged mellett a Tatabánya, a Gyöngyös, a Csurgó és a Balatonfüred is nagy játékerőt képvisel. Régebben inkább a fizikai állapotra helyezték a hangsúlyt az NB I-ben, az volt a fontos, hogy a védekezés rendben legyen, a többit majd megoldják valahogyan a támadók. Mára azonban taktikailag és technikailag is remekül felkészítik az együtteseket, az edzők és a játékosok is sokkal nyitottabbak lettek az újdonságokra. A szövetség segítségével folyamatosan figyelemmel követem a bajnokikat, de nemcsak a felnőtteket figyeljük, Gulyás István sokszor utánpótlás-mérkőzésekről is küld nekem felvételeket. Tisztában vagyok azzal, hogy rengeteg az olyan tehetség ebben az országban, aki leginkább külföldön szeretné kipróbálni magát. De ha nem játszanak, teljesen mindegy, hova mennek. Ligetvári Patrik esete bizonyítja, hogy jó döntést hozott, amikor Spanyolországban maradt, mert ott megkapta a lehetőséget. Most mindenki kapkodja a fejét, hogy mennyit fejlődött ez a gyerek Logronóban.”

A hazánkban dolgozó spanyol szakemberek közül a Telekom Veszprémet irányító David Davisszal és a Mol-Pick Szegedet vezető Juan Carlos Pastorral is kiváló a kapcsolata.

„Az összes idei Bajnokok Ligája-találkozójukat láttam, mindkettejükkel sokat egyeztetek – folytatta. – Daviddal azonban legtöbbször elsiklunk a kézilabda felett. Tudom, hogy kisebb hullámvölgyön mentek keresztül. Nem könnyű neki, ahogy a játékosainak sem, ők is csak emberek, nekik is lehet rossz napjuk, óriási nyomás alatt kell teljesíteniük. Miután a Kiel legyőzte a veszprémieket, túl görcsösen akarták a sikert, mentálisan gödörbe kerültek, mert féltek az újabb bukástól. Ez nem csak Veszprémben történhet meg, ha a Szeged, a Kiel, a Barca vagy a PSG kapna ki egymás után, ott is tragédiaként élnék meg a szurkolók. Végtére a kézilabda is csak egy sport, az életben azért vannak fontosabb dolgok is.”