A korábbi Rosztov-edző alig hitt a szemének, amikor Szenegálban kilépett az utcára

A 44 éves francia Frédéric Bougeant korábban a Le Havre-t, a Fleuryt és a Nantes-ot, valamint az orosz Rosztovot is irányította, több mint három éve nevezték ki a szenegáli nemzeti csapat szövetségi kapitányának.

„A Nantes-nál végzett munkám során megbizonyosodtam róla, hogy a Franciaországra jellemző filozófia már nem az én világom – mondta Bougeant a Nemzeti Sport Online-nak. – Elég csak az EHF-kupából kiindulni, amelyben minden csapatunk kiesett, hogy az érintettek belássák, változásra lenne szükség. Ott van a Metz és a Brest, de a többi klub az én szememben nem képvisel túl magas színvonalat. Rosztovban is boldog voltam, de Szenegál egy teljesen más projekt, szükség van rá, hogy ne csak Európában legyen népszerű és sikeres a kézilabda. Így maradhatunk biztosan az olimpiai műsorban.”

Bougeant 2016-ban került Szenegálba, a rosztovi megbízatása alatt szüneteltette a kapitányi munkáját a nagy távolság miatt, de utána a Nantes esetében már párhuzamosan látta el a két posztot. Negyedik csoportellenfelünk első alkalommal vesz részt világbajnokságon, amelyre a tavalyi Afrika-bajnokságon szerzett ezüstérmével vívta ki az indulási jogot. Mint azonban a francia szakember rámutatott, nem szabad kiindulni a válogatott szerepléséből, ha a szenegáli kézilabdáról beszélünk.

„Igazából semmilyen feltétel sincs adva Szenegálban a kézilabdához, de a gyerekek szeretik a játékot, az utcákon vagy a tengerparton dobálják a labdát. Nagy különbség van a válogatott színvonala és a szenegáli kézilabda általános állapota között, mivel a nemzeti csapatot szinte kizárólag légiósok alkotják. A kluboknál nincsenek igazán meg az anyagi és szervezeti feltételei a munkának. A szövetség elnökének is elmondtam, ha ezen az úton megyünk tovább, elmélyítjük a szakadékot a válogatott és a klubok között, és elveszíthetjük a fiatalokat. Hasonló filozófia mentén kell dolgozni a helyi csapatokban és az utánpótlásban is.”

Három-négy jelentős csarnok van csak az országban, az egyik ezek közül a tavaly átadott Dakar Aréna, amely viszont Bougeant szerint ott van a világ öt legjobb arénája között. A bajnokság kilenc csapattal zajlik, a körmérkőzések után rájátszás következik. Ha a feltételek nem is rózsásak, van, amiben mégis példát lehet venni az afrikaiakról.

„Franciaországban a gyerekek inkább a telefonjukat vagy a tabletjüket bújják, míg itt az utcán játszanak naphosszat. Délután négy órakor vége az iskolának, onnantól kezdve este tizenegyig mozognak. Aki nem látta, el sem tudja képzelni, milyen látványt nyújt esténként a tengerpart Dakarban, tömve valamilyen sportot űző emberekkel. Amikor először kiléptem a szállodából, alig hittem a szememnek.”

A szakembert a szenegáli játékosokkal kapcsolatban több dolog is lenyűgözte. „A motiváció és a munka közben rajtuk látható boldogság teljesen különbözik attól, amit Európában ismerünk. Ott a játékosokat gyakran látjuk elgyötörtnek, pedig ha valaki azt mondja, az élet nehéz, jöjjön el Afrikába. Fantasztikus az afrikaiak lelkesedése, érezhető rajtuk, hogy tanulni, fejlődni szeretnének. Nem kell motivációról külön beszélnem velük, ez belülről jön. Európában a pénz és a megszerezhető trófeák jelentik az ösztönzőt, Afrikában szeretnék megváltoztatni az életüket.”

Évi hét-nyolc hónapot tölt Szenegálban, ezalatt nemcsak az A-válogatott fejlesztésén gondolkodik, hanem távolabbi céljai is vannak.

„Ha az iskolában fejleszteni akarják a kézilabdát, szükség van fiatal tanárokra, az idősebb edzők gondolkodását már úgysem tudják megváltoztatni. Emellett szeretnék öt-hat igazán jó szövetségi edzőt kiképezni. Valahol még sincs rendjén, hogy egy európai tréner irányítja a csapatot. Szenegáli edzőre lenne szükség, ehhez meg kell állítani a francia behatást, hogy függetlenné válhassanak. Közben összegyűjtöttünk harminc, 13 és 16 év közötti játékost, akit segítünk a fejlődésben. Felállítunk egy B-válogatottat is, nagyjából 25 játékossal, hogy nagyobb legyen a merítési lehetőség. Erősíteni kell a bázist, és komolyan elkezdeni dolgozni a helyi játékosokkal.”

Az afrikai kontinensen egyelőre egyértelműen Angola számít a legerősebb csapatnak, de Bougeant szerint két-három éven belül lesz öt-hat kiemelkedő játékosa Szenegálnak is, velük nagyobb eséllyel befoghatják a riválist.

„Angolában már húsz éve elkezdték a munkát, ezért tartanak ott most, ahol, míg mi három éve dolgozunk keményen. Támadásban robbanékonyak vagyunk, de szükség lenne arra is, hogy második-harmadik hullámban eredményesek tudjunk lenni.”

A francia vonal nem csak a szakmai stábban van meg, hiszen a 16 fős vb-keretükben mindössze két olyan játékos akad, aki Szenegálban kézilabdázik, a többi 14 kerettag Franciaországban légióskodik. Közülük is ki kell emelnünk Hatadou Sakót, a francia élvonalbeli Nice-t 2016 ótaerősítő 24 éves kapust, akit a tavalyi kontinenstornán és a francia bajnokság előző idényében is a legjobb hálóőrnek választottak meg.

Az elsőre szokatlan stílusban kézilabdázó szenegáliak az első két vb-csoportmeccsükön a montenegróiak és a románok ellen is tisztességgel helytálltak, sőt, szoros és kiélezett csatára kényszerítették jóval esélyesebb európai riválisukat. „Csak a hajrában mindkét esetben elbuktunk, mert még nincs tapasztalatunk benne, hogyan kell jól lejátszani egy vébémeccsen az utolsó perceket – jegyezte meg Bougeant. – Ezen a szinten a lefújásig jól kell játszanod, különben nem tudsz nyerni. Lehet, hogy néhányan hajlamosak lebecsülni bennünket, de higgyék el, nagyon is profi módon készülünk. Az elsődleges célunk az volt a torna előtt, hogy tanuljunk, fejlődjünk, a második, hogy a jövő válogatott játékosait felépítsük. Azért hoztunk magunkkal közülük már néhányat, hogy testközelből érezhessék, milyen a jelenlegi világelit. A két év múlva, Spanyolországban sorra kerülő vébére már teljesen felkészültek leszünk.”

A helyi szövetség elnöke is tisztában van vele, hogy majd szeretne újra klub mellett dolgozni, de akármilyen ajánlatra nem mondana igent. „Nem sztárjátékosokra van szükségem, hanem ambícióra, egy olyan csapat ajánlatát várom, ahol nagy tervek vannak. Megnyertem már az EHF-kupát és a Challenge-kupát, a Bajnokok Ligája-siker azonban még hiányzik nekem...”

NŐI KÉZILABDA-VILÁGBAJNOKSÁG, JAPÁN
CSOPORTKÖR , 4. FORDULÓ – A SZERDAI PROGRAM
B-CSOPORT
7.00: Dél-Korea–Ausztrália
11.00: Franciaország–Németország
12.30: Dánia–Brazília (Tv: M4 Sport)
C-CSOPORT
7.00: Montenegró–Románia (Tv: M4 Sport)
7.00: Spanyolország–Kazahsztán
11.00: MAGYARORSZÁG–Szenegál (Tv: M4 Sport, élőben az NSO-n)

ELLENFÉLNÉZŐ: SZENEGÁL
Olimpia: nem vett részt
Vb: újonc
Afrika-bajnokság: 2. (1975, 2018), 4. (2016), 5. (1976, 1991), 6. (1992, 2014), 7. (2000), 8. (1985, 2012)
Magyar mérleg ellene: a két válogatott még nem találkozott egymással

A magyar válogatott utolsó csoportmérkőzése (magyar idő szerint)
December 6., péntek, 11.00:Románia–Magyarország (Tv:M4 Sport, élőben az NSO-n)

A MAGYAR VÁLOGATOTT KERETE A VB-RE – NÉVJEGYEK ÉS RÖVID JELLEMZÉSEK ITT!
Kapusok: Bíró Blanka (FTC-Rail Cargo Hungaria), Kiss Éva (Győri Audi ETO), Triffa Ágnes (DVSC Schaeffler)
Jobbszélsők: Faluvégi Dorottya (Győri Audi ETO), Lukács Viktória (FTC-Rail Cargo Hungaria)
Jobbátlövők: Klujber Katrin (FTC-Rail Cargo Hungaria), Kovács Anna (DVSC Schaeffler)
Irányítók: Kovacsics Anikó (FTC-Rail Cargo Hungaria), Tóth Gabriella (Érd), Vámos Petra (DVSC Schaeffler)
Beállók: Szabó Laura (Érd), Tóvizi Petra (DVSC Schaeffler)
Balátlövők: Háfra Noémi (FTC-Rail Cargo Hungaria), Tomori Zsuzsanna (Siófok KC)
Balszélsők: Márton Gréta (FTC-Rail Cargo Hungaria), Schatzl Nadine (FTC-Rail Cargo Hungaria)
Szövetségi kapitány: Kim Rasmussen
Edző: Siti Beáta
Kapusedző: Bakos István

A Nemzeti Sportot a helyszínről tudósítja:Nedelykov Tamás, Papp Bálint