Férfi kézi Eb: Kiharcoltuk, hogy velünk is jobban számoljanak – Nagy László

– A magyar válogatott szakmai stábja hogyan vizsgázott ezen az Európa-bajnokságon?
– Úgy érzem, kialakult az összhang Gulyás István, Chema Rodríguez és köztem, ami a csapat hangulatán is érződött – válaszolta a kontinenstorna stockholmi záró hétvégéjén Nagy László. – A legfontosabb az volt, hogy bizalmat és hitet sugározzunk a játékosok felé. Megvitattuk a meccsek után, vajon jókor kértünk-e időt, mit csinálhattunk volna másképp; ezeket elemezni kell, hogy minél többet tudjunk hozzáadni a csapat teljesítményéhez. Chemának és nekem új volt ez a szerepkör, hiszen ő csak a nyáron szerezte meg edzői papírjait, de ahhoz képest, hogy nem vagyunk még ezen a téren tapasztaltak, eredményes bemutatkozás volt.

– Igyekeztek önálló döntésre sarkallni a fiatalokat?
– Mankó gyanánt folyamatosan adtunk nekik instrukciókat, de a játékosoknak idővel maguknak kell felismerniük a pályán, hogy mit, miért és hogyan kell csinálniuk, kinek mi a szerepe. De a szakmai stábbal egyáltalán nem akarjuk eltolni a felelősséget magunktól, sőt, úgy érzem, volt olyan meccs, a svédek elleni, amelyen megállt a játékunk, és mi a padról többet is átadhattunk volna a játékosoknak. Nekünk is van még hova fejlődnünk.

– Meglepték a játékosok a csoportmeccseken?
– Voltak azért előjelei a szép menetelésnek. Mi a közegtől, az Eb hangulatától féltettük a srácokat, hiszen a csapat fele nem játszott még nemzetközi tornán, ekkora csarnokban, ennyi ember előtt. Úgy indultunk neki, hogy nincs nagy tét, szaladjunk neki, és játsszunk három jó meccset. Ebből aztán hét lett, és úgy érzem, mindenki a képességeihez mérten igyekezett koncentráltan, összeszedetten kézilabdázni. Óriási volt a terhelés, tizenegy nap alatt hét ilyen éles meccset lejátszani nem egyszerű, pláne tapasztalat nélkül.

– Az utolsó két meccs két veresége mennyire árnyékolja be a korábbi győzelmeket?
– Rossz szájízem csak a játékosok miatt van, mert nem jó világversenyt vereséggel befejezni, függetlenül attól, hogy ez volt a realitás. A vereségből is lehet tanulni, és biztos vagyok benne, a következő világversenyen ezek a tapasztalatok hasznosulnak, és mindenki több energiát fog mozgósítani.

– A mentális felkészítést láthatóan különösen fontosnak tartották.
– Kezdettől fogva sok időt és energiát fordítottunk erre, igyekeztünk olyan embereket hívni a stábba, akikre a fiatalok felnézhetnek. Nyitottak vagyunk, szeretnénk változtatni, frissíteni a gondolkodáson.

– Sok lett volna az elődöntőbe jutás ennek a fiatal gárdának?
– Tűzben edződik az acél. Az Eb előtt az sem volt reális, hogy versenyben leszünk az elődöntőért, a média is másként állt már hozzánk. Szerintem felesleges arról beszélni, „mi lett volna ha”, mert így is a határainkat feszegettük, a játékosok magasra tették a lécet saját maguknak. Bízunk benne, kapunk még olyan esélyt, hogy egy világversenyen az elődöntőről álmodozhatunk.

– Miben kell felzárkóznunk az európai elithez?
– Egyrészt gondolkodásban, amiben óriásit léptünk előre, másrészt a fizikumot illetően is, amiben a magyar bajnokságnak is fejlődnie kell. Ezek a játékosok szűk két hét alatt bizonyságát adták annak, hogy képesek javulni.

– A szélek bevonása híján a középső támadásaink nem voltak túl kiszámíthatók?
– Nem volt újdonság, hogy Hornyák Péter és Bóka Bendegúz a széleken végigjátszotta az Eb-t, a németek, a norvégok, a dánok vagy az izlandiak ugyanúgy egy-egy szélsőt szerepeltettek szinte végig. Azon vagyunk, hogy melléjük megtaláljuk azokat a szélsőket, akik hasonló szintre képesek. Tény, kevés helyzetet fejeztünk be szélről, de a játékunk arra alapul, hogy a lövőnek vagy a beállónak helyet csináljunk. De a későbbiekben nem szeretnénk csak befelé összpontosítani a támadásokat.

– Ez most miért volt így?
– Középen van egy világklasszisunk, Bánhidi Bence, meggyőződésem, ha őt meccsenként öt-hat perccel többet tudtuk volna pihentetni, támadásban még hatékonyabb lett volna. Sipos Adrián emberfeletti munkát végzett a védelemben, őt azért nem játszathattuk elöl is, hogy hátul legyen egy biztos alapemberünk, aki összefogja a védelmet. Rosta Miki nagyon fiatal még ehhez a mezőnyhöz, de bizonyította, jól tettük, hogy bíztunk benne. Ha támadásban Bánhidi és Rosta mellé találnánk még egy beállót, aki be tudna segíteni, Sipos pedig csak a védelemre figyelhetne továbbra is, akkor lenne négy belső emberünk, aki tudja tehermentesíteni a többieket. Beszállhat még Bodó Ricsi vagy Ligetvári Patrik is védekezni, utóbbi Szita Zoltánnal elképesztően jó párost alkotott, és ott van Lékai Máté, Juhász Ádám, Nagy Bence vagy Győri Mátyás, szóval lesznek itt harcok a posztokért. Jó, hogy nem tizennégy-tizenhat játékos kerül a válogatott közelébe, hanem akár harminc is, akikből lehet válogatni.

– Mi a helyzet a kapusposzttal? Mikler Rolanddal beszélt már a jövőről?
– Először is köszönet neki és minden játékosnak, aki a családját hagyta otthon a nemzeti csapat miatt. Mi továbbra is számítunk rá, fontos láncszem a válogatottban, aki ahhoz képest, hogy nem is akart kijönni, a csapat egyik legjobbja volt. Ott van mögötte Székely Marci, aki óriási bravúrokra képes, de utána van egy nagy szakadás, a következő, akiben látunk fantáziát, az Andó Arián.

– Beérhet ez a csapat 2022-re?
– A hazai rendezésű kontinensviadal a fő célunk, amelyen részben elégedettek lehetnénk, ha már a csoportkörből tovább tudnánk jutni. Bízom benne, ha idegenben ilyen jók voltunk, akkor a hazai szurkolók által teremtett hangulat még nagyobb lökést ad.

– A kezdet jó volt. Mi a következő lépés?
– Szerintem kiharcoltuk, hogy a jövőben Magyarországgal is számoljanak az ilyen versenyeken – legközelebb már jobban felkészülnek a játékosainkból, ezért nekik is egyre jobb teljesítményt kell nyújtaniuk. Már alig várom a következő közös felkészülést március-április tájékán, mert nagyon kíváncsi vagyok, az Eb után hogy fognak visszatérni a jó elemek, és mennyit javulnak a rosszak.

AZ EB VÉGEREDMÉNYE
1. Spanyolország
2. Horvátország
3. Norvégia
4. Szlovénia
5. Németország
6. Portugália
7. Svédország
8. Ausztria
9. MAGYARORSZÁG
10. Fehéroroszország
11. Izland
12. Csehország
13. Dánia
14. Franciaország
15. Észak-Macedónia
16. Svájc
17. Hollandia
18. Montenegró
19. Ukrajna
20. Szerbia
21. Lengyelország
22. Oroszország
23. Bosznia-Hercegovina
24. Lettország