Férfi kézi: Mindenki ismer már, ami a szívemen, az a számon – Bánhidi

„Sír a lelkem... Fájó az egész, mert még nagyobb csodát is kihozhattunk volna belőle, persze, tudom, hogy nagyon sok pozitívuma is volt a tornának, de ha évek múltán visszagondolok majd rá, a jó emlékek ellenére az a svéd meccs biztos eszembe jut majd” – összegezte az Eb-t a ChampSport Agency Facebook-oldalának Bánhidi Bence, aki vasárnap bekerült a spanyol győzelemmel záruló Európa-bajnokság álomcsapatába is.

Az elismerés és a saját teljesítménye kapcsán vasárnap a Nemzeti Sportnak elmondta, kicsit hullámzónak érezte a játékát, de nagy megtiszteltetésnek érzi az elismerést, ami nagyban köszönhető a csapattársaknak is. (Az NS-nek adott interjú itt olvasható!)

Az ügynöksége által közölt interjúban szóba került az a korábbi nyilatkozata is, amelyet a portugálok elleni vereség után adott, melyben úgy fogalmazott: „Sajnos kicsit birkák vagyunk mi, magyarok, mert mindig az utolsó lehetőségbe akarunk kapaszkodni. Amikor némi nyomás van rajtunk, akkor már picit tele van a gatya.”

„Most is így gondolom, ahogy elmondtam – fogalmazott néhány nap elteltével, hétfői nyilatkozatában. – A vébén ott volt az egyiptomi meccs, de utána is volt még lehetőségünk javítani. Aztán most az Eb-n a svédek és a portugálok elleni is megkaptuk az esélyt, hogy elérjük az olimpiai selejtezőt, de egyikkel sem tudtunk élni. Ezért fogalmaztam úgy, mert azt éreztem, amikor volt egy kis tét, amikor ott álltunk a kitűzött cél kapujában, akkor jobban izzadt a tenyér, nem úgy játszottunk, ahogy kellett volna. Ebben kell előrelépnünk, mentálisan kell fejlődnünk. Az Eb-ről a svédek elleni meccset sajnálom nagyon, mert utána a portugálok elleni találkozó már rendkívüli volt, hiszen csak 17 óra telt el a két mérkőzés között, de a svédekkel szemben másképp kellett volna játszanunk, fásultak, tompák voltunk. A nyilatkozatom után sok üzenetet kaptam, a társak is egyetértettek velem, és volt, aki örült, hogy végre kimondta ezeket valaki, de hát mindenki ismer már, ami a szívemen, az a számon...”

A válogatottban és a klubjában betöltött vezérszerepéről is beszélt.

„Fejben, mentálisan vagyok már olyan erős, hogy ezt el tudjam viselni. A Szegedben támadásban sok minden múlik rajtam, és ezt már a válogatottnál is érzem. A válogatottban meccs közben is sokat kell beszéljek, ez nem könnyű, de jó érzés, hogy hallgatnak rám, igyekszem segíteni a fiatalokat is, hiszen sok új játékos került be a csapatba az utóbbi időben.”

Szót ejtett a külföldön edződő fiatalokról és a válogatottnál, a szakmai stábon belüli munkamegosztásról.

„Taktikailag többet tudnak tanulni egy másik közegben, de az is számít, ki milyen edzővel dolgozhat együtt. A spanyol trénereknél különösen sokat lehet fejlődni, ez Ligetvári Patrik és Szita Zoli esetében is látszott. Ezért is érzem nagyon jól magam Szegeden. A válogatottban is voltak olyan taktikai elemei Chema Rodrígueznek, ami a többieknek új volt, de nekem már nem, mert a szintén spanyol edzőnknél Szegeden már hozzászoktam ehhez. Chema Rodríguez vázolta fel a taktikát, Gulyás Istváné volt a pszichés felkészítés, Nagy László pedig amolyan mindenes volt, bármivel fordulhattunk hozzá. Jól működött a közös munka, ami hosszú távon is eredményes lehet.”

Bánhidi a beszélgetés végén megjegyezte, a tokióival együtt két olimpiáról ugyan már lemaradt, de lesz még esélye a következő olimpiákon részt venni, bízik benne, hogy a jövőben elérik a válogatottal ezt a célt.