Tomori Zsuzsanna: Jövőkép van, csak a tapasztalat és az önbizalom hiányzik

„Nagy utazás, a vonatunk újra indul, // Nagy utazás, most a vágyunk már megint új útra visz, // induljunk el hát megint, // Gyere velem most az ígéret szerint!”

Valamiért a Dés László- és Bereményi Géza-féle, Presser Gábor előadásában felcsendülő Nagy utazás című dal fenti részlete ugrik be Tomori Zsuzsanna tavalyi éve kapcsán.

Több szempontból is.

A klasszis átlövő második, négyéves győri korszaka után nyáron vette az irányt Siófok felé, miután az EHF-kupa-címvédő, bajnoki bronzérmes női kézilabdacsapathoz igazolt. Másrészt az elmúlt évek megannyi sérülését és kényszerpihenőjét a háta mögött hagyva tett meg hosszú utat, mire négy esztendő után a nemrég véget érő olimpiai kvalifikációs világbajnokságon újra világversenyen segíthette a magyar válogatottat. Amellyel szó szerint nagy utazáson vett részt, hiszen előbb felkészülési tornán Dél-Koreában, majd a vb-n Japánban járt a csapattal. Kumamotóban pedig – és újra a fülünkbe cseng a dal – egyáltalán nem tűnt fáradtnak, olyan volt, akár a régi Tomori Zsuzsanna.

A 32 éves játékos, mint a rendkívül alacsony átlagéletkorú magyar válogatott talán legrutinosabb és legdörzsöltebb tagja, valóban igazi vezér volt a világbajnokságon.

„A fő feladatom a védekezés volt a világbajnokságon – mutatott rá a 14. hellyel zárt torna után Tomori Zsuzsanna. – Próbáltam tenni azért, hogy összeszedettek legyünk, hogy mindig segítsünk egymásnak, ne maradjon senki sem egy az egyben az ellenfél támadóival. Szoros falat szerettünk volna felhúzni, hiszen nagyon jó kapusaink vannak – ez az első három-négy mérkőzésen sikerült is, mert majdnem mindig huszonöt gól körül kaptunk. A mai kézilabdázásban ez egész jónak mondható. A spanyolok elleni meccsen kívül – mert azon a találkozón semmi sem működött, ahhoz a csoportmérkőzéshez nem tudtunk hozzászólni, sem elöl sem hátul – nem volt gond a védekezéssel.”

A stabil hátsó alap azonban nem bizonyult elegendőnek ahhoz, hogy a magyar együttes továbbjusson a csoportkörből a középdöntőbe, és harcolhasson a tokiói olimpiai álmokat ébren tartó első hét hely valamelyikéért Kumamotóban.

„A Románia elleni utolsó csoportmeccset végképp nagyon sajnálom – szögezte le Tomori. – Azt a találkozót részletesen elemeznünk kell, főként, hogy mi történt a második félidőben. Az első játékrészben csodálatosan működött minden, gyors gólokat lőttünk – tényleg hibátlanul kézilabdáztunk. Ezt sikerült elbaltáznunk harminc perc alatt. Mind támadásban, mind védekezésben az volt a probléma a vb-n, hogy amikor ült egy-egy húzásunk, taktikai elemünk, utána mégis belehibáztunk, rosszul váltottunk, a dupla blokkba lőttünk vagy egyszerűen csak kidobtuk a pályáról a labdát. Valami működik a játékunkban hosszú percekig, amire kis idő elteltével felkészültebben reagálnak vagy védekezést váltanak a riválisok, arra viszont mi már nem tudunk hatékony választ adni. Ebben kell jobbnak lennünk. Azt mondtam a mérkőzések előtt, hogy ha kimegyünk a pályára, mutassunk stabilitást, ne kapjunk ki tizenöt góllal senkitől. Mindig közel voltunk az ellenfelekhez, biztató, hogy senki sem rohant át rajtunk az első percektől kezdve, nem veszítettünk tizenöt-húsz góllal. Ott voltunk a riválisok nyakán, csak mindig, amikor kis plusz kellett volna, vagy kihagytuk a helyzetet, vagy hibáztunk, nem védekeztük ki az ellenfél támadását – ebben mindannyian benne voltunk.”

Nehéz vitatkozni az átlövővel, aki szerint sokan nagyon fiatalok még a csapatban, kell a tapasztalat a jelenlegi magyar keretnek. Tomori úgy véli, akik velük vannak, két-három éven belül bőséges tapasztalatot tudnak szerezni. És akkor már bemegy a most kihagyott vagy a kapus bokájára dobott ziccer is – ezért lehet nagy potenciál ebben a csapatban.

A franciák elleni utolsó, a 13. helyről döntő vesztes mérkőzés után Tomori azt mondta, nagyon bízik benne, hogy valamiféle csoda folytán mégis lesz lehetőségük arra, hogy az olimpiai kvalifikációs tornán szerepelhessenek. Nos, végül Svédország Németországgal szembeni sikerével és vb-hetedik helyével a magyar csapat – 2018-as Európa-bajnoki hetedik pozíciójának köszönhetően – jogot szerzett arra, hogy részt vegyen a március 20. és 22. közötti győri ötkarikás selejtezőn, amelyen az olimpiai címvédő Oroszország, Szerbia és Kína lesz az ellenfele.

„Addigra tudunk javítani a hiányosságainkon – tekintett előre Tomori. – És mindenképpen el kell mondani, hogy az ezt követő két ötkarikás ciklusban is bőven van a lehetősége ennek a garnitúrának a jó szereplésre, reális lehet, hogy odaérjen egy világversenyen a legjobb nyolc közé, hogy ott legyen a legjobbak között. Van jövőképünk, de tapasztalatot és önbizalmat kell szereznie a csapatnak.”

A magyar női kézilabdázók a 2008-as pekingi játékok óta nem jutottak ki olimpiára, és ha valaki, Tomori pontosan tudja, milyen érzés ilyen tornán szerepelni: a jelenlegi válogatottból ő az egyedüli, aki meccs előtt olimpián is hallgathatta a Himnuszt.

„Emlékszem arra az ominózus románok elleni negyeddöntőt megelőző csapatmegbeszélésre a 2008-as pekingi olimpián. Hihetetlen mérkőzés volt – nosztalgiázott a Pekingben 15 gólt szerző Tomori. – Felelevenítettük most is, és úgy láttam, mindenki megértette, hogy miért is küzdünk. Őszintén remélem, hogy végre most már a szerencse is mellénk áll, a kvalifikációs indulás után a kijutást is meg tudjuk csinálni, és a többiek is megtapasztalják, milyen az olimpia – óriási élmény. Amennyire tudtam, átadtam a tapasztalataimat, az érzéseimet a társaknak. De ezt tényleg át kell élnie mindenkinek, csak úgy szembesülhet vele, milyen is az ötkarikás esemény.”

Egy biztos, a nagy küzdő Tomori harcosságán semmi sem múlik, így bízunk benne, hogy a magyar válogatott az tavalyi vb után nyáron is készülhet Japánba. Elvégre:

„Nagy utazás az életünk…”

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Hosszabbítás 2019. december 28-i lapszámában jelent meg.)