Tévedni emberi – Vincze Szabolcs jegyzete

Malmőben, a magyar válogatott harmadik, Izland elleni győztes Európa-bajnoki csoportmeccse után nyáron elhunyt kollégánk, Simon József, Simi bácsi járt a fejemben. Az, hogy ő – velünk ellentétben – biztos tudta volna... Miközben mi, „fiatalok” a csoportmeccsek előtt azon vitatkoztunk volna, szerzünk-e egyáltalán pontot, ő harminc év tapasztalatával a tarsolyában csak magában mosolyogva hallgatta volna – egyetlen szó nélkül. Legfeljebb annyit fűzött volna hozzá, hogy „Hát persze, szerkesztő úr!”

Ő biztosan nem lett volna pesszimista, de nem is dörgölte volna az orrunk alá, hogy már megint mekkorát tévedtünk (pedig megtehette volna, mert talán még sosem örültünk annyira annak, hogy tévedtünk, mint most). Simi bácsi nagyon örült volna, ha látja azt, amit mi. Ha látná Chema Rodríguezt és Nagy Lászlót edzést tartani, amelyen percnyi üresjárat sincs, látná a Gulyás István vezette szakmai stábot meccselni, hogy milyen gördülékeny a csapatmunka a kispadon, és mennyire jó a hangulat a nemzeti csapatnál.

Ha ott lehetett volna, amikor a magyar férfi kézilabda-válogatott története során először legyőzte az oroszokat világversenyen, ha látta volna ellenünk az olimpiai és világbajnok dánok tanácstalanságát és az izlandiak reménytelen tekintetét olyan meccs hajrájában, amelyre már nagyon régóta vártak a sportág hazai szurkolói. Látta volna Malmőben, hogyan újul meg a nemzeti csapat, hogyan ébred rá saját erejére egy olyan fiatal alakulat, amelyből „kiesett a rutin”: Lékai Máté, Bodó Richárd, Juhász Ádám, Ancsin Gábor, és nem sokon múlt, hogy Mikler Roland is otthon maradjon.

Látta volna, hogyan lesz néhány meccs alatt zöldfülűből felnőtt Szita Zoltán, Ligetvári Patrik, Győri Mátyás vagy Nagy Bence, mennyire tehetetlen az ellenfél védelme Bánhidi Bencével szemben, aki körül úgy borulnak az ellenfelek, mint a tekebábuk, és milyen az, amikor a szürke eminenciás Sipos Adrián főszereplő a hatos falunkban. Hogy mire képes az a magyar védelem, amelyben nincs ott Ilyés Ferenc, Schuch Timuzsin vagy Nagy László.

Ha látta volna, hogy van jövő, és az általa nagyra tartott spanyol iskola mire képes. Bevallom, nem sejtettem meg, ami az Európa-bajnokságon (eddig) bekövetkezett. Nem hittem benne.

De tévedni emberi dolog, Simi bácsi!