Kézi: „Úgy éreztem, minden összeomlott körülöttem” – a Győr klasszisa a járványfélelméről

Vágólapra másolva!

2020.03.22. 13:02

Címkék

Törékeny oldalát mutatta meg Veronica Kristiansen, a Győri ETO női kézilabdacsapatának norvég klasszisa, amikor őszintén beszélt a koronavírus-járvánnyal kapcsolatos félelmeiről. Az átlövő ugyanakkor örül annak, hogy Norvégiában vészelheti át ezt a nehéz időszakot.

Kristiansen a Győr többi norvég válogatott játékosához hasonlóan azért tért haza, hogy a válogatottal részt vegyen az olimpiai selejtezőn. A skandináv országban közben szigorú járványügyi intézkedéseket vezettek be, így klubtársaihoz hasonlóan karanténba került. A nemzetközi szövetség (IHF) aztán az egyetlen logikus döntést hozta meg, és elhalasztotta a tornát.

MINDEN ESTE NYOLCKOR AZ ABLAKÁBAN TAPSOL
A Paris 92 és a francia válogatott irányítója, Allison Pineau általában rendkívül aktív a közösségi médiában. Az utóbbi időben a posztjai nagy részében a koronavírus-járvánnyal foglalkozik, és nem titkolja, nagyon aggódik az egyik kórházban ápolónőként dolgozó édesanyjáért. „Gyerünk, menjetek sétálni, szép az idő, az emberek azt gondolják, buli van. Majdnem felrobbanok. Az édesanyámra gondolok, aki arról mesél, hogy túlterheltek, nincsen elég ágy, miközben egyre több a beteg. Undorító” – dühöngött a Twitteren Pineau, aki hétfő óta a párizsi otthonában tartózkodik, és naponta csak rövid, szigorúan önállóan végzett futásra hagyja el a lakást. „Próbálok minden este beszélni az édesanyámmal, de néha nem egyszerű, mert folyamatosan változik a beosztása, jönnek a sürgős esetek, vagy éppen egyik kollégáját kell helyettesítenie. Nagyon aggódom miatta, mert a kórházban koncentráltan van jelen a vírus, a biztonsági intézkedések ellenére sokkal könnyebb elkapni. Persze az ott dolgozók tisztában vannak vele, hogy a veszély a munkájuk része. A párizsi rakpart mellett élek, az ablakomból látom, hány olyan ember van az utcán, aki nem vesz tudomást a jelenlegi helyzetről” – tette hozzá az irányító, akinek új napi rituáléja van. Minden este nyolckor odamegy az ablakához megtapsolni az egészségügyben dolgozókat. És köztük az édesanyját.

A 29 éves irányító-átlövő küzdelmes hónapokat hagyott maga mögött, mivel egy makacs sérülés miatt csak december végén tudott visszatérni a Győrbe, azóta viszont egyre jobb formába lendült. A válogatottban pedig 15 hónapos szünet után szerepelhetett volna újra. Mindezek miatt nehezen éli meg, hogy megint nem csinálhatja azt, amit szeret, de sokkal nagyobb aggodalommal töltötte el a világjárvány okozta helyzet.

„Úgy éreztem, hogy minden összeomlott körülöttem. Megijesztett, ami történhet velünk, üresnek és tehetetlennek éreztem magam. Nem azért, mert saját magam miatt aggódtam, hanem másokért a környezetemben. Az idősekért, a szomszédokért, az édesapámért, aki egyre öregszik, a kishúgomért Dániában, mert attól rettegtem, hogy nem láthatom többet. Ez a félelem teljesen a hatalmába kerített” – beszélt meglepő őszinteséggel az érzéseiről Kristiansen a norvég Tv2-nek, hozzátéve, hogy sokat sírt az elmúlt időszakban.

„Megértettem, hogy a koronavírus nemcsak fizikailag tesz próbára minket, hanem a mentális állapotunkra is hatással van. Utóbbi területen még nekem is dolgoznom kell” – folytatta, hozzátéve: egy ideje már egy mentáltréner segítségét is igénybe veszi, akivel havonta többször beszél.

„Örülök neki, hogy ebben a nehéz időszakban itthon lehetek. Nem tudom, mi fog történni a karantén után, de már a rehabilitációm során megtanultam, és most a koronavírus miatt újra hasznát vehetem, hogy kezelni tudom, amikor a negatív érzések előtörnek belőlem. Próbálom elfoglalni magam, ezzel is elterelve a gondolataimat. Az edzések mellett sokat olvasok és tanulok” – osztotta meg a győri játékos.

A már visszavonult Gro Hammerseng-Edin szerint fontos, hogy azok a sportolók, akikre az emberek felnéznek, a hasonló nehéz időszakban is példát mutassanak. A korábbi kiváló irányító méltatta Kristiansent az őszinteségéért, amiért beszélt azokról a félelmeiről, amelyeket valószínűleg a legtöbb ember is érez.

„Nem gondolom, hogy a sportolók kötelesek lennének vállalni azt a szerepet, amit Veronica most vállalt. A legtöbb emberhez hasonlóan ők sem szívesen mutatják meg az esendő oldalukat, ezért is tartom nagyra amiatt, hogy bevallotta, ő is fél. Így mások is mondhatják magukban, természetes, hogy én is ezt érzem. Fontos, hogy ebben az időszakban figyeljünk azokra, akikről tudjuk, hogy egyedül vannak, és senkire sem számíthatnak. Azzal, hogy Veronica megosztotta, mi segített neki, másoknak is erőt adhat” – magyarázta Hammerseng-Edin, míg Kristiansen így zárta a beszélgetést:

„Úgy vélem, fejben erős vagyok, korábban több nehézségen is keresztülmentem, de ez most valami egészen más volt. Aztán arra gondoltam, hogy nem lehetek egyedül az érzéseimmel, de nem volt könnyű beszélni róluk. Hiszek benne, hogy segíteni fogunk egymásnak, és ez az, amit én is tenni szeretnék.”