A sport körforgása – Vincze Szabolcs jegyzete

Érden elég gyorsan történt minden, már ami a női kézilabdát illeti, ami már csak azért is érdekes, mert egykori érdi lakosként tanúsíthatom, hogy a városban negyven éve nem történik semmi sem gyorsan. Most viszont néhány hónap leforgása alatt eljutottunk oda, hogy az egymás után hat NB I-es bronzérmet, két Magyar Kupa-ezüstöt szerző és a csapattal az EHF-kupa elődöntőjéig jutó edzőt menesztették, a válogatottakat és nemzetközi klasszisokat felvonultató sztárcsapatból pedig egy alulról építkező együttes lesz, ami még nem tudjuk, hogyan fog kinézni, kik fognak játszani benne, csak annyi biztos, hogy nem válogatott játékosok és nem is nemzetközi klasszisok.

A szurkolóknak fel kell készülniük, új fejezet kezdődik a klub életében, teljesen más élményben lesz részük az elkövetkező években, mint eddig. Nem lesz EHF-kupa, nem lesz bajnoki bronz és egészen biztosan nem lesz Fradi-verés sem hazai pályán. Mondhatnám, hogy most derül ki, mekkora szurkolók valójában, bár az alapján, amit az elmúlt években az Érd Arénában láttam és tapasztaltam, annyira azért nem aggódom a szurkolás és a telt ház miatt. Arról meggyőződhettem, hogy Érden mennyire szeretik a kézilabdát.

A női kézilabdaklub gyors és látványos szétesése miatt persze nekem is kettős érzéseim vannak, hiszen rengeteg fantasztikus meccset láthattunk az elmúlt időszakban, ugyanakkor egy polgármestert sem lehet hibáztatni azért, mert úgy határozott, a rábízott városban az elkövetkező években más élvez majd prioritást. Pláne, ha ezt megindokolja. A döntésbe ugyanakkor nem keverném bele a politikát, mert határozottan gondolom, ahhoz semmi köze. Az önkormányzat nem is hátrál ki teljesen a kézilabda mögül – úgy vélem, ezt Érden nem is tehetné meg –, csak anyagi és szakmai szempontból más alapokra kívánja helyezni a klubot. Bízom benne, hogy a polgármester jól tudja, mennyit jelent a kézilabda a városnak. Ez felelősség.

Egy sportág történetében mindig vannak csapatok, amelyek felemelkednek, majd visszazuhannak, az Érddel pedig éppen ez utóbbi történik a szemünk előtt. Ami azonban egyáltalán nem biztos, hogy hosszú távon rossz, de hogy Érd veszített-e, azt majd a jövő dönti el. A drukkereknek most annyi a dolguk, hogy szurkoljanak és doboljanak a kapu mögött ezután is ugyanúgy, mint eddig. Hogy ha a színvonal egyelőre nem is, az élmény legalább maradjon ugyanolyan.