Női kézi: az FTC július elején kezdené a 9 hetes alapozást

– Egyik meghatározó játékosa, Háfra Noémi a minap egy interjúban egyetértett azzal a felvetéssel, hogy minden idők egyik legerősebb Fradija várható a következő idényben. Osztja a véleményét?
– A „minden idők” kitétel azért erős túlzás, de az elmúlt időszakot és éveket tekintve ez mindenképpen igaz.

– Miért?
– Lövőerőben mindenképp nagyot lépünk előre, mert ez az előző évek Fradijából nagyon hiányzott. Az új keret emellett jó elegye lesz a rutinnak és a fiatalságnak, ráadásul minden poszton két kiválóan használható játékosunk lesz, sőt, beállóban például három is. Ez nagy előny lehet.

– Ahhoz, hogy ebből valóban előnyt tudjanak kovácsolni, hatékony felkészülésre lesz szükség a nyáron, ez azonban a jelenlegi bizonytalan helyzetben egyelőre távolinak tűnik. A héten viszont újraindulhattak a közös edzések. Az FTC mikor kezdi el újra a munkát?
– Amilyen gyorsan csak lehet. De mivel Budapest és Pest megye továbbra is a kiemelten veszélyeztetett kategóriába tartozik, mi sokkal nehezebb helyzetben vagyunk, mint egy Pest megyén és a fővároson kívüli egyesület. Azon dolgozunk, hogy minél előbb elkezdhessük a munkát, az ehhez szükséges engedélyek beszerzése folyamatban van.

– Mennyire lehetnek „lerongyolódva” a nyolcadik hete csak egyéni programot végző játékosai?
– Ez jó kérdés. Nyilván nem abban az állapotban van a csapat, mint egy évvel ezelőtt ugyanebben az időszakban. Becsületesen elvégzik a házimunkát a kerettagok – természetesen nem a söprögetésre vagy a mosogatásra gondolok, hanem a kiadott gyakorlatokra. De amit most csinálunk, illetve az előző hetekben csináltunk, nem kézilabdaedzés – ez az összes csapatra igaz. Az ütközések, az irányváltások, a kitámasztások, és ami a legfontosabb, a kapura lövés és a váll terhelése várhatóan sokkal rosszabb lesz, mint előtte bármikor. Ez alól talán csak egy hosszú sérülés után visszatérő kézilabdázó képezne kivételt.

– Az alapmozdulatokat újra át kell venni?
– Főleg azt kell szem előtt tartani, hogy ne legyenek sérülések, ezt a helyzetet kell nagyon jól és hatékonyan megoldanunk. Rengeteget beszélgetünk a kollégákkal, hogy milyen módon találhatunk erre megoldást a munka újrakezdésekor, és zömében oda lyukadunk ki, hogy erre a szituációra nincs tapasztalat. Vannak elképzeléseink, sejtéseink, de konkrét tapasztalatunk nincs ahhoz, hogy jól oldjuk meg a helyzetet. Ugyanakkor reméljük, azt a fajta rutint, amelyet most kénytelenek leszünk megszerezni, a jövőben többet nem kell felhasználnunk.

– Lehet tudni, hány hétre lesz szükségük ahhoz, hogy a nyáron aztán a tervek szerint kezdődhessen el a rendes alapozás?
– Amíg nem látom, pontosan milyen állapotban vannak a játékosaink, ezt nem tudom megmondani. Nyilván nagyon óvatosan vágunk neki a munkának. A nyári felkészülési időszakot is megnyújtjuk, terveim szerint július hatodikán kezdenénk a kilenchetes alapozást. Ilyen hosszú gyakorlásra az elmúlt években megközelítőleg sem volt lehetőségünk. Aztán amikor már elérünk oda, látni fogjuk, hogy ez sok vagy kevés, de ennyi időnk lesz, nem több.

– Ezek szerint úgy számol, hogy a tervek szerint szeptembertől elindul a következő idény?
– Nem foglalkozom ezzel. Azt nézem, hogy annak alapján készüljünk és kezdjük az alapozást, ami a versenykiírás alapján szükséges. Ha menet közben bármelyik versenyrendszer csorbát szenved, ahhoz a helyzethez kell majd alkalmazkodnunk. Most úgy kell megcsinálnunk a terveket, mintha július elejével véget érne a járvány. Ha szeptemberben nem lehet elkezdeni a bajnokságot, semmit sem veszítünk azzal, ha júliusban elkezdjük az alapozást. Ha viszont később rajtolna a felkészülés, de idejében indulna az NB I, nagyon sokat veszíthetnénk.

– A koronavírus miatt még hónapokig bizonytalan lehet a helyzet…
– Pontosan. Általában úgy élem az életem és úgy vezetem a csapataimat, hogy a tényezőkkel, amelyekre nincs hatásunk, a lehető legkevesebbet foglalkozzunk. Sok váratlan fejlemény lehet még az évben, de betartjuk az egészségügyi szabályokat, és úgy készülünk, hogy minden megy a maga útján.