Női kézilabda: a Danyi, Elek párosnak egyetlen feltétele van

Mint ismert, a decemberi világbajnokság után január elején az MKSZ felmentette a munkavégzés alól Kim Rasmussent, helyét a női válogatott élén a Danyi Gábor, Elek Gábor kettős vette át. Az edzőpárost március végéig, az olimpiai selejtezőig bízta meg a honi szövetség, ám a koronavírus közbeszólt: a győri tornát elhalasztották. A nemzetközi szövetség (IHF) azóta kiírta az új időpontot (2021. március 19–21.), összhangban a jövő nyárra halasztott tokiói ötkarikás játékokkal. Az MKSZ úgy határozott, a folytatásban is a Danyi, Elek kettőst kéri fel a válogatott irányítására.

A két szakember ezt követően állt a Kézivezérlés rendelkezésére, ahol többek között arról is beszéltek, számítottak-e a közös folytatásra.

D. G.: „Figyeltük a híreket. Elek Gabival persze nem azzal kezdtük a napjainkat, hogy felhívjuk egymást, vajon mi lesz, hogy lesz. Elváltunk néhány nagyon hasznos nap és edzés után, aminek nagyon jó hozadéka volt, nagyon jól tudtunk együtt dolgozni. Sajnos az ismert okok miatt megszakadt a további munka. Akkor abban maradtunk, meglátjuk, milyen lehetőségek lesznek, mit hoz az élet. Nagyon sok összetevője van annak, hogy eljutottunk idáig, hogy arról beszélünk, sikerül-e a tárgyalás után megegyeznünk a szövetség vezetőivel. Maga az attitűd, maga az elhatározás nem változott bennünk: állunk a folytatás elé.”

E. G.: „Úgy váltunk el Telkiben, hogy amennyiben megkapjuk ezt a felkérést, feltétlenül átgondoljuk. Annyi előzménye volt a dolognak, hogy a szövetség elnökségéből kaptunk egy hívást, miszerint ha mi elvi igent mondunk, akkor ők ezt beviszik az elnökség elé. De ennyi volt összesen. Gáborral beszéltünk párszor a karantén alatt, azt gondolom, az edzők nagy többsége rengeteget beszélgetett egymással. Mi is kerestük a kiutat ebből az egészből, a lehetőségeket, próbáltunk közösen gondolkodni, hogyan lehet majd elkezdeni újra a munkát. Viszont a válogatott dolgairól kevesebbet társalogtunk.”

Az edzőpáros a műsorban hangsúlyozta, nem akarnak elhamarkodott kijelentést tenni a célokkal kapcsolatban. Főleg, hogy egyelőre nem hivatalos a megbízatásuk sem. Ugyanakkor tisztában vannak azzal, azért kapták a felkérést, hogy kivezessék a válogatottat a tokiói olimpiára.

E. G: „Tisztában vagyunk a helyzet nehézségeivel. De azzal is tisztában vagyunk – és szerintem az elnökség részben ezért is döntött mellettünk –, hogy baromi kevés idő áll majd a válogatott rendelkezésére. Megkaptam a frissített versenynaptárat – láttam már az utóbbi hónapokban vagy nyolc-tíz kezdeményezést –, és valóban, nagyon-nagyon kevés edzésnapra lesz lehetőség. A keret nagy részével, igaz, külön-külön, de együtt dolgozunk, másrészről pedig mi már elkezdtünk egyfajta munkát, ha még nem is óriásit. Nyolc-kilenc napunk lesz az Európa-bajnokság előtt, és három, jó esetben négy nap áll majd rendelkezésünkre az olimpiai selejtezőt megelőzően. Több helyen megjelent, hogy két hét, meg egyéb dolgok, azonban az olimpiai selejtezőt megelőző hétvégén még Bajnokok Ligája-forduló van...”

D. G.: „Annyi minden szól ez ellen, hogy már ezért megéri belevágni. Komoly nehézségek tornyosulnak itt, de ez így szép. Ha előre borítékolva lenne minden, akkor szerintem nem is érdekelne bennünket. Az az összefogás, az a hozzáállás, ami januárban jellemezte a magyar kézilabdázást, példaértékű, és feltétlenül szükséges is volt. Valószínűleg lehetetlen lesz plusz napokat lecsípni a felkészüléshez, így a kommunikáció elengedhetetlen lesz. Valódi csapatmunkában gondolkodunk, nem gondoljuk, hogy ketten mi vagyunk a legokosabb edzők a világon. Ennek mentén fog ez menni. Annyi biztos, nem fogunk unatkozni – se Gábor az FTC, se én a Győr kispadján.”

E. G.: „A saját nevemben tudok nyilatkozni: ez nem az anyagiakon fog múlni. Amihez én ragaszkodom, az a stáb. Akikkel elkezdtünk együtt dolgozni, azok közt én nem nagyon szeretnék változást. Remélem, Gábor sem. Ez lenne a legfontosabb. Félig-meddig megörököltük, valamint kiegészítettük ezt a stábot, amely nagyon-nagyon szépen tudott együtt dolgozni és nagyon nagy segítséget nyújtott a csapatnak. Amennyire lehet, próbáljuk ezt egyben tartani.”

D. G.: „Gábor elmondta a tárgyalás lényegét és menetét. Ha ez így menni fog, akkor biztos vagyok benne, hogy rövid tárgyalás lesz.”

Hangsúlyozták, a stáb egyik legfontosabb láncszeme a játékosként ugyan még aktív, de a válogatottól 2017-ben visszavonult Görbicz Anita. A 233-szoros válogatott balszélső tekintélye ugyanis óriási a fiatalabbak körében.

Az edzőpáros hozzátette, a tavaszi tapasztalatok alapján pontosan tudják, milyen irányba szeretnék továbbvinni a Kim Rasmussen által felépített játékot. Elek Gábor főleg a támadásokért, míg Danyi Gábor a védekezésért felel majd. Támadásban egy egészséges Tomorinak, védekezésben a női mezőnyben kevésbé gyakori nyitott védekezésnek juthat kulcsszerep.

E. G.: „Budaörsön még Tomori Zsuzsival, Telkiben már Tomori Zsuzsi nélkül kalkuláltunk. Most megint úgy kalkulálunk, hogy Tomori Zsuzsival. Nagyon meghatározó a jobbátlövő szerepe ebben a kérdésben. Hogy jobbkezes vagy balkezes? Erre próbáljuk ráilleszteni. Amit változtatni kívánunk még, hogy feltétlenül több keresztmozgást szeretnénk a játékba. Ezzel együtt illeszkedünk a Kim által előkészített dolgokhoz is. Egy-két befutó játékot szeretnénk a támadójátékba venni. Ez az, ami többlet lesz, s ez az, ami valamilyen szinten illeszkedik a Ferencváros játékára. Ez az, amit – főleg, ha van egy Tomori Zsuzsi – nem hiszem, hogy heteket kell gyakorolni. A Ferencvárosban ezt nagyon magas szinten tudta hozni, neki anno nagyon feküdt. Aztán majd látjuk a többit. A cél, hogy a stílust igazítsuk a kerethez, ne pedig a keretre kényszerítsünk valamit.”

D. G.: „Az alapelveket elkezdtük letisztázni, hogy kinek mi a szerepe, például egy hatosfalnál. Illetve nagyon-nagyon szeretném – Győrben hellyel-közzel már egész jól csináljuk – a nyitott védekezést. Ez női vonalon talán nem annyira megszokott, de épp ezért újszerű lehet és lehet vele nyerni, amikor megakadunk, vagy tényleg egy-egy speciális ellenfél ellen kell játszanunk. A munkamegosztás hat-nyolc edzés után egymás között nagyon jónak mondható, azt azonban ne felejtsük el, hogy nem volt még mérkőzés. Pontosabban a Váccal játszottunk egy meccset. A váciak nagyon korrektek voltak, játszottunk egy jót, de semmi lényeges momentumot nem lehet abból leszűrni. Igazi tétmérkőzés kell, s akármennyire is furcsán hangzik, egy igazi vereség kell majd, hogy amikor előjönnek a hibák, azokat meg tudjuk beszélni. Nagyon fontos, hogy megegyeztünk a stábon belül, hogy őszinték leszünk egymáshoz, nem fogunk jópofáskodni. Jóban vagyunk, az egy dolog, viszont el kell mondanunk a hibáinkat, és egyfelé kell, hogy menjünk. Ez az alapelv. Igyekszünk minden ellenfélhez alkalmazkodni, de azt szeretnénk, hogy domináns legyen a válogatott. Hogy a játékunkon látszódjon, hogy ez a magyar válogatott.”

A jövő márciusi selejtező tornán – a tervek szerint – Oroszország, Kazahsztán és Szerbia vár a mieinkre. A szerbek pedig az utóbbi időben épp a Danyi által is említett nyitott védekezést preferálták. Többek között a tavalyi világbajnokságot megelőző felkészülési mérkőzésen (23–25) is ezzel sikerült meglepniük a magyar válogatottat.

E. G.: „A szerbek nem csak ellenünk, hanem a világbajnoki mérkőzéseiken is bevetették ezt a nyitott védekezést. Nagyon-nagyon szeretik ezt alkalmazni. Nehéz jól megfogalmaznom, de egy partizán zavaró védekezést alkalmaznak, amelynél az elveket nagyon nehéz volt lekövetni. Négy-öt olyan dologgal találkoztunk a rendszereikben, amivel előtte még nem. Biztos, hogy ez nagyon kellemetlen védekezés. Kevés olyan azonosságot lehet benne felfedezni, amire azonnal meg lehet találni a jó válaszjátékot. Mire eljutunk ellenük, látni fogjuk, hogy ezt még próbálják-e, vagy kevésbé, vagy esetleg teljesen lemondtak róla. Ami biztos, egy elég bő videoanyag a rendelkezésünkre áll róluk, és ezt Telkiben abban a két-három napban részletesen kielemeztük. Közel nem félek annyira a nyitott védekezéstől, mint amennyire az a köztudatban szokott lenni, hogy az mekkora varázslat. Ha valaki egyszer tud ellene játszani, az nagyon hamar vissza képes kényszeríteni az ellenfelet. Ami engem jobban aggaszt, az a területvédekezés, amiről kevés képi anyag áll rendelkezésünkre, így keveset is láttunk abból, hogy abban a rendszerben milyen elveket alkalmaznak.”

D. G.: „Az nem lehet kérdés, hogy az olimpiai kvalifikáció a végcél. Annak alá kell rendelnünk mindent. Természetes, hogy egy magyar válogatott nem mehet ki egy világeseményre úgy, hogy mindegy, beáldozzuk. Értelmes részcélokkal, részfeladatokkal fel lehet építeni a tokiói célt.”

Az MKSZ korábbi bejelentése szerint június 15-ig kell lezárni a tárgyalást, azaz jövő hétfőig válhat hivatalossá a Danyi, Elek páros kinevezése.

A teljes műsor itt megtekinthető: