Sterbik Árpád: Nem volt már meg bennem a szándék a folytatásra

– A nyilatkozatai alapján sokáig nem volt biztos benne, mit akar. Mikor döntött úgy, hogy visszavonul?
– Emlékszem a pillanatra: amikor Rodrigo Corrales aláírta a szerződését Veszprémben, és tudtam, hogy lesz három kapusunk a következő idényre, akkor lettem én is teljesen biztos abban, hogy itt van a pályafutásom vége – mondta lapunknak Sterbik Árpád. – Nem mintha ez olyan váratlan lett volna, hiszen annak idején, mikor 2018-ban visszaigazoltam Veszprémbe, úgy beszéltem meg a klub vezetőségével és David Davis edzővel, hogy amikor két év múlva lejár a szerződésem, befejezem az aktív játékot.

– Gondolom, azért nem így tervezte a visszavonulást...
– Valóban, hamarabb hagytam abba, mint gondoltam, mert márciusban a vírushelyzet miatt nem választhattam mást, de bevallom, nem volt már meg bennem a szándék a folytatásra. Kaptam egy-két ajánlatot, de döntöttem, mert nem akartam folytatni, ha nem játszhatok a legmagasabb szinten.

– Hogyan viselte a karantént?
– Unatkoztam, mint mindenki. Nem tudtunk túl sok mindent csinálni, bár az első hetekben még volt némi remény, hogy talán mégis folytathatjuk az idényt. Edzettünk tovább, de ahogy telt az idő, kicsit mindenki elvesztette a kedvét, mert láttuk, hogy ebből nem lesz semmi. Én aránylag gyorsan megbékéltem a helyzettel, elfogadtam, hogy ez van, vége az idényemnek.

– És a pályafutásának... Nem fordult meg a fejében, hogy ennyi év után ne így hagyja abba?
– Érdekes, de nem. Idén már a negyvenegyedik életévemet töltöm, és bár számolgattam, úgy láttam, ebben a korban, ennyi kihagyás után már nagyon nehéz lenne visszatérni. Igazából nekem már egy-két hónap is sok. Ez a fél év kihagyás pedig már majdnem annyi, mint régen egy katonai szolgálat.

– Rodrigo Corralest ön ajánlotta be mint lehetséges utódját?
– Kapusokat kerestünk a helyemre, és néztük, kinek jár le a szerződése. Volt egy listánk minden posztra, ennek megfelelően igyekeztünk átigazolni az elsőt, ha nem sikerül, akkor a másodikat, és így tovább. David Davis kérdezte, mit gondolok róla, én pedig elmondtam, hogy szerintem tökéletesen megfelelne ennek a klubnak. Szerettünk volna minél jobb megoldást találni, így jött a képbe Rodrigo, aki remek kapus, régóta véd a Bajnokok Ligájában, ahol rendre kiemelkedő teljesítményt nyújt, és szerintem nagy jövő áll előtte, mert képes még fejlődni.

– Mikor állt munkába kapusedzőként?
– Csak egy hete, mert a felkészülés első két hete még azt szolgálta, hogy a srácok visszazökkenjek a munkába, és elsősorban az erőnléti edzővel dolgoztak. A hosszú szünet után leginkább sérülésmegelőző feladatokat végeztek, nyújtottak, gimnasztikáztak. A héten kezdtünk el keményebben edzeni, de nem aggódom, időben vagyunk, mert nagyon korán kezdtük a programot.

– Furcsa érzés az új szerep?
– Néha tényleg nem tudom, hol a helyem, melyik oldalra álljak. De jó érzés három olyan kapussal dolgozni, mint Rodrigo Corrales, Vladimir Cupara és Székely Márton, akik bárhol, bármilyen csapatnál megállnák a helyüket a kézilabda világában. Próbálgatom magam, hiszen új még nekem ez a szerep, és bármekkora a tapasztalatom, egyáltalán nem könnyű. A kapusokkal másképp kell foglalkozni, mert máshogy gondolkoznak, máshogy kell meghozniuk a döntéseket, gyakran mindössze fél másodperc alatt. Mentálisan nagyon összeszedettnek kell lenni ezen a poszton. És úgy látom, hogy nem is olyan egyszerű átadni a tudást, vagy csiszolni rajtuk, mert senki sem egyforma, mindhárman más és más stílusban védenek. De próbálom külön-külön is fejleszteni őket, szerintem hibátlanul fog működni.

– Akkor soha többé nem ölti fel a mezt?
– Tétmeccsen már soha. Csak ha lesz búcsúmeccsem, és a pályára engednek.

– Jól hallottam, hogy borászattal foglalkozik?
– Szeretem a jó bort, és gondoltam, pályafutásom végén megpróbálom én magam is a borkészítést. Már csak azért is, hogy legyen egy kis kerti munkám. A Balaton északi partján, Balatonszepezden van egy kis szőlőm, elszórakozgatok vele, de csak most kezdtem, nemrég ültettem, és ezt meg kell tanulni. Sok mindennek kell utánanézni, ezért segítséget fogok kérni a borász ismerőseimtől. Édesapám egyébként hobbiszinten művelte, mert az ő társasága borászkodik, és mivel van gyümölcsösük, pálinkakészítéssel is foglalkoznak. Úgyhogy nem teljesen idegen tőlem ez a tevékenység, de segítségre lesz szükségem, az biztos.