Férfi kézi: „Most kijött a lépés, de semmi több” – Corrales a Szeged elleni 50 százalékról

– Majdnem ötezerkétszáz néző látta a helyszínen a legutóbbi Veszprém–Szeged mérkőzést. Milyen érzés volt ezúttal üres csarnokban pályára lépni?
– Nagyon sajnálom, hogy ezeket a rangadókat szurkolók nélkül rendezik, de nincs mit tenni, ilyen világot élünk – mondta a Nemzeti Sportnak a Telekom Veszprém Európa-bajnok spanyol kapusa, a 30 éves Rodrigo Corrales, aki az ősi rivális Mol-Pick Szeged elleni négygólos győzelemből 50 százalékos védési hatékonysággal vette ki a részét. – Az az érzés semmihez sem hasonlítható, amikor a szurkolóiddal együtt ünnepelsz egy nyertes meccs után. Mint minden sportolónak, nekem is hiányoznak a drukkerek, egy üres csarnok hangulata még a legnagyobb összecsapásokra is rányomja a bélyegét. Persze, profik vagyunk, a körülmények nem befolyásolhatják a teljesítményünket, nekem viszont az érkezésem óta még nem adatott meg, hogy telt ház előtt lépjek pályára a Veszprém Arénában.

– Statisztikai adataink szerint huszonhárom védést mutatott be a szegediek ellen.  Előzetesen ilyen teljesítménnyel számolt?
– Őszintén? Igen. Mindig úgy készülök, hogy annyi lövést fogok meg, amennyit csak lehet. Nekünk, kapusoknak a védés ugyanazt jelenti, mint, mondjuk, a hátvédnek egy jó blokk vagy a támadónak egy gól. Most kijött a lépés, de semmi több, akkor leszek majd igazán boldog, ha a következő meccsen képes leszek megismételni ezt a teljesítményt. A legnagyobb kihívás egyébként az volt, hogy nem igazán tudtam, kire készüljek. Elég sokat videózunk, figyeljük a lövőket, elemezzük őket, ám a szegediek ezúttal felforgatott csapattal érkeztek. Viszont azt is meg kell jegyezni, hogy a játékosaikat, akik pályára léptek, nagyjából ismertük, szóval nem teljesen ismeretlen ellenféllel találkoztunk.

– Mario Sostaric közeli próbálkozását úgy rúgta ki a füle mellől, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. Az volt a legnagyobb bravúrja?
– Még nem néztem vissza a találkozót. Milyen volt, jól nézett ki a tévében? A viccet félretéve, egyáltalán nem foglalkoztat, hogy kívülről milyen egy védés, az már sokkal inkább, hogy ne kapjunk gólt. Inkább meghagyom a szurkolóknak, az újságíróknak vagy a szakértőknek, hogy válasszanak közülük.

– A lefújás után miről beszélgetett a szegedi csapat horvát klassziskapusával, Mirko Aliloviccsal?
– Gratuláltam neki, mert fantasztikusan játszott, főleg az első félidőben. Négy-öt hatalmas ziccert fogott abban a periódusban, ráadásul ezzel nemcsak meccsben tartotta csapatát, hanem mind látványos is volt. Személyesen ugyan nem ismerjük egymást Mirkóval, ám a tisztelet kölcsönös.

– Tavaly nyár óta a Veszprém játékosa, milyen az élet Magyarországon?
– Otthon érzem magam és a párom, Sofia is nagyon szereti Magyarországot. Jó helyen vagyok Veszprémben, a csapattársaimmal, a szakmai stábbal, valamint a klub alkalmazottaival is kitűnő a kapcsolatom. Szívesen felfedezném az önök országát, tanulnék a kultúrájukról, megismerkednék még több emberrel, ám a jelenlegi helyzet sajnos nem teszi lehetővé. Majd később! Így viszont csak a kézilabdára összpontosítok.

– Milyen főnök az egykori spanyol válogatottbeli társ, Sterbik Árpád, aki július óta kapusedzőként felügyeli a munkáját a veszprémi együttesnél?
– Minden tiszteletem Árpié, hihetetlen, amit ebben a sportágban véghez vitt. Természetes, hogy sokat adunk a véleményére, amikor megszólal, Vladimir Cuparával csak hallgatunk. Hozzánk tartozott Székely Mátron is, aki immár a Porto kapusa, vele is nagyon jól kijöttem. Nincs sértődés abból, hogy melyikünk véd, pedig sokat és keményen dolgozunk minden játékpercért. Megtanultuk kezelni, hogy úgy és akkor segítünk a csapatunknak, ahogyan és amikor kell.

– A rosszul sikerült decemberi négyes döntő óta mennyire téma a BL-győzelem az öltözőben?
– Nehéz mit mondani a legutóbbi kölni final fourral kapcsolatban, azóta sem tudom az okát, hogy miért csak a negyedik helyen végeztünk. A Kiel elleni elődöntő igazi hullámvasút volt: egyszer mi álltunk közel a döntőbe jutáshoz, egyszer a német együttes – végül kétszeri hosszabbítást követően kikaptunk. Talán a legokosabb, ha mindig csak a következő feladatra koncentrálunk, lépésről lépésre haladunk, mivel most még csak március van. Nyilván a céljaink nem változtak, de először legyünk túl a Ferencvároson a Magyar Kupában, majd a Vardaron a BL nyolcaddöntőjében, utána álmodozhatunk tovább.

FÉRFI KÉZILABDA NB I
19. FORDULÓ
TELEKOM VESZPRÉM–MOL-PICK SZEGED 27–23 (11–10)
Veszprém Aréna, zárt kapuk mögött. V: Bócz, Wiedemann
VESZPRÉM: CORRALES – Gasper Marguc 2, Tönnesen 3, Lékai, A. NILSSON 4, Borozan 3, MANASZKOV 5. Csere: Cupara (kapus), J. Omar 2, Moraes 3, NENADICS 5 (2), Ligetvári, B. Blagotinsek, Dörnyei, Lukács P. Edző: David Davis
SZEGED: ALILOVIC – SOSTARIC 7 (4), Kaspárek 5, GABER 1, Mackovsek 2, J. Källman 3, Bombac 2. Csere: Zsitnyikov 3, Rea, Bajus, Tóth J. Edző: Juan Carlos Pastor
Az eredmény alakulása: 4. perc: 3–0. 7. p.: 5–2. 15. p.: 8–4. 21. p.: 10–6. 25. p.: 10–9. 34. p.: 14–10. 39. p.: 16–13. 47. p.: 22–16. 50. p.: 23–18. 58. p.: 27–22
Kiállítások: 8, ill. 6 perc
Hétméteresek: 2/2, ill. 8/4