Női kézi: Úgy érzem magam, mintha el sem mentem volna – Ambros Martín

– Sikerült kipihennie magát, vagy hosszabban ünnepeltek a kupagyőzelem után?
– Nem volt nagy buli, de egy ilyen kétnapos döntő után mindig nehéz elaludni. Persze azért segített, hogy mi nyertünk.

– Két héttel ezelőtt milyen tervei voltak májusra?
– Úgy terveztem, hogy Spanyországban készülök a nyári feladatokra, a felkészülésre, kézilabda-tanfolyamon és -konferencián vettem volna részt. Minden olyan nyári aktivitásra is gondoltunk, amire edzőként nincs lehetőség évad közben. Ezekből tervekből a legtöbbet most törölni kellett, mert hívott az ETO, és vannak különböző feladataink. A lényeg, hogy nagyon motivált vagyok.

Csak egy kérés...

– Meglepődött, amikor megcsörrent a telefonja és Győrből keresték, hogy máris le kellene ülnie a kispadra?
– Nem láttam élőben a Ferencváros elleni bajnoki vereséget, csak este olvastam az eredményt. Nehéz szituációba került mindenki. Megkaptam a felkérést, amely után annyit kértem a klubvezőktől, hogy beszéljenek Danyi Gáborral, a játékosokkal, és csak utána tárgyaljanak velem. Miután minden tisztázódott, kész voltam elvállalni a feladatot. Persze a döntésemet megkönnyítette, hogy a családom is elengedett a következő három-négy hétre.

– Ön is beszélt Danyi Gáborral?
– Nem, üzenetet küldtem neki, úgy éreztem, nagyon csalódott a történések miatt. Sajnálom a helyzetet, amibe került, mert remek ember és nagyszerű munkát végzett Győrben az elmúlt években. Nekem is rengeteget segített, három hete pedig találkoztunk is, amikor a városban jártam, akkor sokat beszélgettünk.

– Milyenek voltak az első benyomásai, amikor újra belépett az öltözőbe, vagy amikor az első edzését vezényelte?
– Igyekeztem a lehető legtermészetesebben kezelni a helyzetet és úgy is viselkedni. Persze szokatlan volt, hogy a lányokkal a Ferencváros elleni nagyon fájó bajnoki vereség után találkoztam, és az aranyérem sorsa elsősorban már nem a mi kezünkben van, emeleltt viszont éppen egy másik sorozathoz tartozó FTC elleni összecsapásra kellett készülni... Szerencsére mindannyian a célunkra figyeltünk, arra, hogy a lehető legjobban felkészüljünk a Magyar Kupa négyes döntőjére és a későbbi feladatokra. A játékosok nyitottak voltak a munkára, figyeltek és végül jól kézilabdáztak a hétvégén.

– Min kellett elsősorban változtatni: a taktikán vagy mentálisan kellett felrázni a csapatot?
– Úgy gondoltam, a legtöbbet a jó védekezés segíthet rajtunk, az FTC elleni vesztes bajnokin azzal volt a legtöbb probléma. Persze, sok lövés is kimaradt, de azt lehetett volna kezelni, ha hátul jobban végzik a lányok a feladatukat. Megmutattuk, hogy a védekezés adhat nekünk igazi magabiztosságot akkor is, ha elöl nem mennek a lövések, vagy az ellenfél kapusa remekel.

Mint 2018-ban

– Hogy érzi magát újra Győrben? Meglátogatta már kedvenc éttermeit, a régi barátokat?
– Igen, visszatértem a számomra kedves helyekre, és persze sok emberrel találkoztam. Meleg fogadtatásban részesültem, az utcákon, majd a hétvégén, Veszprémben is. Úgy érzem magam, mintha el sem mentem volna 2018-ban.

– A visszatérés utáni első mérkőzése rögtön a Ferencváros elleni kupaelődöntő volt, ami nem éppen álomrajt ilyen helyzetben, ugyanakkor vélhetően nagyon fontos volt az ETO (közel)jövője szempontjából...
– Ha megengedi, kicsit másfelől közelíteném meg a Győr és az FTC rivalizálását. Az elmúlt években mindkét csapat számára rendkívül fontosak voltak az egymás elleni mérkőzések, azonban számomra nem csak az a cél, hogy a Ferencvárost legyőzzük, az összes többi megszerezhető trófea is ott lebeg a szemem előtt.

– Azért a kupaelődöntőben aratott győzelemből tudnak önbizalmat meríteni?
– Igen, de nem csak emiatt volt fontos a kupahétvége. Két nap alatt két kemény meccset játszottunk, mindkétszer az utolsó pillanatig harcolni kellett. Közben nyomás alatt kellett teljesítenünk, megismerhettük és átléphettük a határainkat, mert az ellenfeleink erre kényszerítettek minket. Fontos, hogy a négy félidőből egyet sem veszítettünk el, és minden szempontból fejlődhettünk. Bizonyos értelemben tehát a Magyar Kupa remek felkészülést jelentett a két hét múlva rendezendő Bajnokok Ligája négyes döntőre. A kemény, szoros csatákat, a velük járó kiélezett helyzeteket nem nagyon lehet modellezni edzéseken. Ráadásul minden játékosunk, aki pályára lépett, valamilyen módon segített, elégedett voltam velük. Még kicsit felszabadultabban kell játszaniuk, hogy még jobban relizálhassuk a bennük rejtőző potenciált.

Mindenhol van remény

– Miben kell fejlődniük a Bajnokok Ligája négyes döntőig?
– Tovább javítani a védekezésünkön, és ha ez megvan, akkor a kontratámadásaink hatékonyságán dolgozunk majd. És persze visszarendeződött védelemmel is keressük a lehetőségeket, hogy eredményesebbek legyünk. Nem szabad sok mindenen változtatni, mert a Győr győztes csapat, és minden adva van, amire szükségünk van. Azt kell letisztázni, hogy különböző helyzetekben milyen megoldásokat kell alkalmazni.

– Reménykedik abban, hogy még a bajnoki arany is meglehet?
– Van esély rá. Azt láttam az elmúlt hetekben, hogy a magyar bajnokság már nem csak a Ferencvárosról és a Győrről szól. Több klub is sokat fejlődött, és szintet lépett. Persze, nincs a saját kezünkben a sorsunk, és a Ferencváros már csak a bajnokságban lehet első, de elképzelhetőnek tartom, hogy az FTC elhullajtson még pontot-pontokat. Persze nem gondolkodom ezen sokat, saját magunkra koncentrálok, és a következő bajnoki mérkőzésekre, illetve a Bajnokok Ligája végjátékára.